Tükör, 1965. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)
1965-10-05 / 40. szám
A Baross tér egy másik terve Az új Baross tér egyik terve METRÓZÜEZŐBEIY A BAROSS TÉR ALATT Baross tér. Szeptember vége. A deszkapalánkon belül mintha tűzvész pusztított volna. Csak a szobor áll, némán. A tér közepén azonban a két szellőzőtorok arról árulkodik, hogy a föld alatt még dolgoznak a Közlekedési Építő Vállalat 5-ös számú munkahelyén. De miért csak a föld alatt? A térre is alaposan ráférne némi szépítés, hiszen a látvány, amely a pályaudvarról kilépőt fogadja, nem nagyon illik a városképhez. A helyszínen rögtönzött „sajtótájékoztatónak” csak három résztvevője van. A két szakember: Müller József technológus, Paulovits Ferenc műszaki ellenőr, és jómagam. Kérdéseimre felváltva válaszolnak. Paulovits Ferenc: — A tér jövőjét illetően még nem született végleges döntés. A tervek elkészültek, kivitelezésükre azonban még várni kell. Hogy melyiket fogadják el, azt a gazdaságosság és a célszerűség dönti el. Ez a jelenlegi állapot ideiglenes. Arra még jól emlékeznek a pestiek, hogy a mozgólépcső indítószekrényét, ferde alagúttal itt építettük meg és süllyesztettük a kívánt mélységbe. A felszínen két évig még csend lesz. Akkor építjük meg azt a süllyesztett térszintet, amelyhez csatlakoznak majd a Keleti pályaudvar peronjai, a villamosok, a troli- és buszmegállókhoz vezető gyalogos aluljárók. Az is bizonyos, hogy a süllyesztett térszintben félkör- vagy köralakú üzletsor, újságos pavilonok is lesznek. A két terv is, amely jelenleg rendelkezésünkre áll, még csak elképzelés. Hogy melyik lesz a végleges, azt a már említett szempontok döntik el. A liftaknához indulunk. Feltűnik, hogy nem öltöznek át, és nekem sem kínálnak ruhát, sisakot, gumicsizmát, pedig tapasztalatom szerint enélkül bajos lent közlekedni. El is mondom aggályaimat a technológusnak. Müller József: — Ide már utcai ruhában is lejöhetnek. A Baross téri Metróállomás mélyépítési részét befejeztük. Amivel még hátra vagyunk, s ami pillanatnyilag lent történik, az már a szigeteléshez és a belső vasbetonköpeny építéséhez tartozik. Közben a lift hangtalanul süllyed a 30 méteres mélységbe, majd az akna alján kis zökkenéssel megáll. Az első kép, amely elénk tárul, meglep. A keszonos — túlnyomásos — munkahelyekre, csak az úgynevezett zsilipkamrákon keresztül lehetett bejutni. Itt meg éppen ezeket bontják. Müller József: — Az alagútban folyó szigetelési munkálatok most már normális légtérben folynak. Ezért szétszedjük a két teher- és a személyzsilipet. Tovább megyünk. Vaslemezekkel, gerendákkal megrakott csilléket tolnak el mellettünk. Néhány méter után eltűnnek az alagútban. Sötétjével a 34 wattos, gyengefényű égősorok nem tudnak megbirkózni. Beérünk az állomásra. Impozáns látvány a három egymás mellett tátongó, hatalmas „cső”. A középső a tulajdonképpeni állomás, ahonnan különös alakú boltívek alatt, úgynevezett „áttöréseken” érhetjük el a két irányba közlekedő vonatok peronját. Paulovits Ferenc: — Az egymás mellett elhelyezkedő három nyolc és fél méter átmérőjű tübing alagút teljesen kész. Hátra vannak még a szigetelési, a belsőépítészeti, a gépészeti és a vágányfektetési munkák. Körülbelül két év múlva ez is meglesz. A középső állomás-alagúthoz csatlakozik a felszín alatti csarnokból 30 fokos szögben lenyúló hatalmas betonműtárgy. Ebben az állomási alagutakba torkollik a Fehér út irányába haladó vonalalagút . □