Tükör, 1968. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)
1968-04-02 / 14. szám
A FŐVÁROS FÖLSZABADÍTÁSÁÉRT HŐSI HALÁLT HALT OSZTAPENKO KAPITÁNY EMLÉKMŰVE Fotó: Zaránd Gyula HIRTUDOR HANGULATJELENTÉS AMERIKÁBÓL „Eltekintve a kimondott pacifistáktól, akik minden háborút elleneznek, sokan azért tiltakoznak a vietnami háború ellen, mert úgy érzik: az USA azzal az eltökéléssel, hogy megmenti, lerombolja Vietnamot. Az erőfeszítések végeredménye, mondják, hogy sivataggá változtatják az országot s ezt azután majd elnevezik békének . . . Milliók és milliók háborodnak fel a napalm korlátozatlan alkalmazásán, számtalan polgári személy megölésén, Észak-Vietnam bombázásán s a fantasztikus hatású rombolóeszközök felhasználásán.” AZ ARANY ÉS AZ ÉHEZŐK „Az eredeti, korlátozott USA-elkötelezettség arra szolgált volna, hogy alkalmas kormányzatot hozzon létre Saigonban és biztosítsa Dél-Vietnamnak az önrendelkezési jogot. Ez mára az amerikai erőforrások szemmel láthatóan eldugaszolhatatlan kiöntőcsatornájává lett... A józan ész azt diktálja, hogy az Egyesült Államok ahelyett, hogy továbbra is a vietnami hadszíntérre öntse ki erőforrásait, kezdjen hozzá veszteségei csökkentéséhez.” „A háború megosztja a nemzetet s olyan haragos hangulatot teremt, mely szélsőséges eseteiben már az anarchiával és a lázadással határos. A háború megnyirbálja a belpolitikai programokat és arra kényszeríti a kormányt, hogy elhalássza a cselekvést a sürgősen megoldásra váró problémákban is . . . Fenyeget az infláció, a költségvetés deficitje mind súlyosabb, a dollárra nehezedő nyomás állandóan növekszik. Emellett az amerikaiak külön is rossz néven veszik, hogy a háború beszennyezi külföldön a nemzet arculatát és feszültté teszi a viszonyt azokkal az országokkal, melyeket régi barátság fűz az Egyesült Államokhoz." (A Time összefoglalója a vietnami háborút ellenző amerikaiak közhangulatáról) ROBERT KENNEDY JELÖLTSÉGÉRŐL „Kennedy szenátor rendkívül ambiciózus ember. Ez kell is akkor, ha valaki a legmagasabb tisztségért indul választási küzdelembe. A világ egyik leghatalmasabb pozíciójához vezető utat gyakran csak azok követhetik, akiket nem akadályoznak politikai skrupulusok. Ehhez persze hozzátartozik annak hangoztatása is, hogy a lelkiismerete készteti az illetőt erre az útra . . . Kennedy szenátornak semmi nehézsége sem lesz, hogy megsemmisítse McCarthy-t, minthogy sokkal több pénze és befolyása van a demokratapárti hatalmasságoknál.” (De Telegraaf, Amsterdam) „Egymilliárd éhező ember szerte a világ gazdaságilag fejletlen országaiban olyan gyűlölettel szemléli a dollár krízisét, mintha csak a tékozló fiút látná, aki azért koldul, hogy meg tudja fizetni féktelen dorbézolásának költségeit. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia most azt kívánják az európai országoktól, hogy az angolszász export megkönnyítésére egyoldalúan csökkentsék vámjaikat, míg ugyane kegyet a gazdaságilag fejletlen országoktól állandóan megtagadták. Szocialista szemmel tekintve megengedhetetlen egy olyan rendszer helyreállítása, mely figyelemre se méltatja ezt a világméretű igazságtalanságot.” (Michel Rocard, a francia szocialista egységpárt országos titkára a Monde-ban) AZ ANGOL „VAS”-KÖLTSÉGVETÉSRŐL „Roy Jenkins pénzügyminiszternek nem volt más választása. Érdeme, hogy felismerte és nem kerülte meg a problémákat... A jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy a büdzsé kielégítse az országnak jelentős összegeket folyósított nemzetközi bankköröket, melyeknek támogatása életbevágó fontosságú a font sterling számára." (The Sun) „A költségvetés pontosan eleget tesz a nyugati világ bankárai által támasztott követeléseknek. Gazdasági recesszióhoz és munkanélküliséghez vezet. Fokozza azt a katasztrofális politikát, melyet a kormány hatalomra kerülése óta folytat.” (Morning Star) AZ NSZK A BOROTVA ÉLÉN „A nyugatnémet polgárok nyugalma, melyet még külön ingerel a gazdasági élet, tovatűnőben van; az ellenzéki erők - bosszúsan a CDU és az SPD bonni hamis prestabilizált együttműködése miatt — a baloldalon és a jobboldalon polarizálódva, kölcsönösen radikalizálják egymást. Itt a szocialista ifjúság szövetsége, ott az NPD. Az egyik oldalon vadul eltökélt diákok, türelmetlen újságírók, az egyház gondokkal terhelt férfiai, a másik oldalon reakciós nyárspolgárok, haragos parasztok, megnevelhetetlen ,,elüldözött”funkcionáriusok. Remélni kell, hogy a Németországra és Európára gondoló józan politikusok a hajót épen kikötőbe juttatják. A félelmek azonban ma nagyobbak, mint a reménységek.” (Die Weltwoche) □ 3