Tükör, 1969. január-március (6. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-07 / 1. szám

Tízéves a kubai forradalom! A hős kubai nép hosszú, sok áldozattal járó harc után 1959. január elsejének haj­nalán elűzte a gyűlölt dik­tátort, Batistát és hozzákez­dett egy új, forradalmi rend építéséhez. Latin-Amerika népei nagy reménységgel tekintenek e földrész egyet­len szabad országára, amely­ben a szocialista átalakulás egyre biztatóbb eredménye­ket mutat fel. A magyar dol­gozók tiszta szívből üdvözlik a testvéri Kuba népét e nagy jelentőségű évforduló alkal­mából, és további sikereket kívánnak mind a szocializ­mus építésében, mind az imperialistaellenes harc­ban. Képeink: 1. A szocia­lista országok testvéri segít­ségével épült és működik az INPUD, a háztartási készü­lékeket gyártó kombinát. A gyár egyik népszerű készít­ménye a háztartási hűtő­­szekrény. 2. Mindennapos látvány Kuba mai ország­útjain. 3. Élénk az ország sportélete. Havannában nemrégen épült fel a Jose Marty-ról elnevezett tenger­parti sportkombinát. Papp Jenő, MTI felvételei KUBA ÜNNEPE TÁBORNOKOK „A gazdag tábornokok félnek a békétől, mert ebben az esetben elveszíthetik mindazt, amit a sok­­zsíros évben’ szereztek. Felosztották egymás között nem­csak a legfontosabb katonai körzeteket, hanem a polgári közigazgatás vala­mennyi számottevő pozícióját is. Az ő világukban minden a pénz körül forog: adják-veszik a tiszti kinevezéseket, a különböző körzeteket és körzeti vezető po­zíciókat, az adóbevételeket és természetesen illő módon részesednek az amerikai segélyből . . . Nem kétséges, hogy a tábornokok és az ezredesek azért látnak ret­tegve mindenféle tárgyalást, mint Hanoinak és a Nemzeti Frontnak tett enged­ményt, mert abban saját ragyogó lehetőségeik lépésről lépésre való feladását féltik, így aztán szabotálni fognak minden béke­lépést és a párizsi tárgyaláso­kat is igyekeznek elhúzni, ameddig csak lehet, hiszen őket tönkreteszi a béke." (.4 Dagens Nyheter című svéd lap saigoni tudósítójától) BORRAVALÓ NINCS De Gaulle Franciaországa látható érdeklődést tanúsít az új Nixon-kormánnyal való megegyezésre. A francia elnök úgy látja, hogy meg lehetne alkudni Nixon­­nal olyan, eddig nagy ellentétekre vezető ügyekben, mint a NATO, vagy Anglia közös piaci felvétele, vagy az atom ügye. De mint a U. S. News and World Re­port jelzi, nyugat-európai vezetők óva intik Amerikát attól, hogy a De Gaulle-lal való megegyezés érdekében „megvesztegetéshez" folyamodjék. Egy kanadai üzletember elpanaszolta a laphoz írott levelében, hogy amikor Bou­­logne-ba érkezett Angliából, a francia vámhatóságok nem engedték be 700 frankját az országba, hanem adtak neki egy elismervényt, hogy majd visszatérő­ben megkapja... Ráadásul elutazásakor Dunkerque-ban várnia kellett huzamosabb ideig, mert az egyedüli tisztviselő, aki a pénzt visszaadhatta, ebédelt és d e fon­tos tevékenységében a hétszentség sem zavarhatja.” A türelmét vesztett kanadai végül pénze nélkül továbbutazott és elpanaszolta olvasói levelében, hogy jön ő ahhoz, hogy kamatmentes kölcsönt adjon a francia kormánynak? Különben is, írta a kanadai üzletember, ezzel én aligha oldom meg a francia kormány pénz­ügyi bajait. (International Herald Tribune) CSÁSZÁRMETSZÉS ÉS COMPUTER Venezuelában az egyik nagy lap azt közölte olvasóival az elnökválasztási sza­vazatok összeszámlálásának befejezésekor, hogy Caldera győzött, ezzel szem­ben a másik lap öklömnyi betűkkel tudatta, hogy Barrios a győztes. A ritka eset tökéletesen érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy négy nappal a szavazóur­nák lezárása után történt mindez és az eredmény egyre csak késett. Kiderült, hogy a computereket hiába szerezték be, mert a szavazatszámláló tisztviselők egyszerűen képtelenek voltak kezelni azokat. A zavar már olyan fokú volt, hogy egy alkalommal a rádió bemondta: már megszámlálták a szavazatok 342 százalékát. . . Végül győzött Caldera, aki nagyon büszke volt arra, hogy vá­lasztáson győzhetett: „Venezuela viharos történetében a kormányok mindig császármetszéssel születtek. Ez az első természetes szülés". De azért ez is kissé körülményes volt, ez tagadhatatlan. (Newsweek) KANCELLÁRI VONALAK Strauss nyugatnémet pénzügyminiszter egyre nyíltabban tör a bonni állam kan­cellári pozíciójára. A politikai kampány mellett a kissé korpulens alkatú bajor vezér nagy fogyókúrába fogott, hogy kellemesebb hatást keltsen a választók körében. Most már csak alig több, mint 100 kiló, továbbá nagyobb figyelmet szentel a fodrászának is, hogy megrendszabályoztassa eleddig rakoncátlan ha­ját. Emellett azonban sokkal fontosabb kancellári előkészületeket is tesz: mint pénzügyminiszter, sorra részt vesz a bankárok és üzletemberek különböző meg­beszélésein, ahol a hozzáértő és érett államférfi szerepét játssza. Kiesinger nyugatnémet kancellár, akinek esze ágában sincs átadni a helyét Straussnak, szintén meg akarja javítani a róla kialakult képet. Miután ismeretes, hogy náci múltja kellemetlenségek sorozatát okozta már (beleértve egy felpo­­fozást is), Kiesinger merészen elhatározta, hogy egy hónapon belül megjelenteti saját verzióját a náci időkben folytatott tevékenységéről. A kancellári hivatal szerint a dokumentum „alapos" lesz. Izgatottan várjuk. (Newsweek) SZÍVÁTÜLTETÉS Barnard professzor, a világ első szívátültetője egy New York-i főiskolán tett lá­togatása során a diákokkal beszélgetve beleütközött a kérdésbe, hogy mit kezd a darwini teória és a teremtés bibliai változata közötti konfliktussal. Barnard azzal vágta ki magát, hogy kétségbe vonta saját szívátültetői elsőbbségét: „Az első átültetés a paradicsomban játszódott le, ahol Ádám volt a donor és az Is­ten a sebész . . . Érdekes, hogy a biblia szerint Isten az operáció alatt elaltatta Ádámot, úgyhogy az első altatásról is beszélhetünk. Ami az evolúciót illeti, ab­ban én éppúgy hiszek, mint a bibliában." Közismert, hogy a sebészprofesszor jó diplomata is. (New York Times) □ 3

Next