Tükör, 1970. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)
1970-01-06 / 1. szám
A Libit’ Arab Köztársaság megállapodott Nagy-Britanniával, hogy Anglia felszámolja líbiai katonai támaszpontját. Hasonló értelmű tárgyalásokat folytatnak Libia új vezetői az Egyesült Államokkal is. Képünk hátterében jobbról a Sir Percivale nevű brit hajó látható, amely megkezdte az angol katonai felszerelések elszállítását MTI Telefotó Évekig öt korszerű ágyúnaszád vesztegelt a franciaországi Cherbourg kikötőjében. Izraeli megrendelésre gyártották, ám közben a francia kormány embargót rendelt el az izraeli fegyverszállításokra. Az izraeliek karácsonykor „kicsempészték" Cherbourgból a képünkön látható hajókat LŐNI VAGY TÁRGYALNI? „Barátságos légkörben fejeződött be a két nukleáris világhatalom, az USA és a Szovjetunió első SALT-megbeszélése. A szuperhatalmak nyilvánvalóan valamiféle érdekazonosságot fedeztek fel. Ez következik az atomtöltetű rakéták száguldó technikai fejlődéséből." (Schweizer Illustrierte Zeitung) „Lehet mondani, hogy tárgyalni jobb, mint elejétől fogva lemondani a tárgyalásokról. Ez stimmel. Amíg tárgyalnak, addig semmi sem veszett el véglegesen. Addig még mindig felmerülhet valami mentőötlet, vagy változhat valami a tárgyalás résztvevőinek érdekeiben, pozíciójában.” (Sebastian Haffner, az egyik vezető nyugatnémet publicista Tárgyalni jobb, mint lőni című cikkéből) (Stern) NIXON ZSÁKUTCÁI „Nixon elnök kétlépcsős vietnami politikájából - a háború vietnamizálása és a béketárgyalások folytatása — most már csak az első lépcső maradt meg. Mr. Nixon gyakorlatilagleírta a Hanoival és a DNFF-fel folyó párizsi tárgyalásokat, és most a dél-vietnami hadsereg szerepének megnövekedésében bízik, azt gondolván, hogy ez majd lehetővé teszi számára az amerikai csapatok Vietnamból való lassú kivonásának folytatását. Kétségtelenül szeretné, hogy az Egyesült Államok teljesen kiszabaduljon a vietnami mocsárból, de azt még nem tisztázta, hogy az amerikai visszavonulás politikai megegyezés nélkül is teljes lesz-e, vagy hátra hagy-e amerikai segélycsapatokat, mindenekfelett nagy lóerejű amerikai bombázókat és helikoptereket. Amennyiben ez az utóbbi áll szándékában, és nem jön létre tárgyalásos politikai megegyezés, akkor a háború éveken át tovább folyhat, ha csak az amerikai közvélemény nem kényszeríti arra az elnököt, hogy gyors és teljes visszavonulást határozzon el." (The Observer) Spiro Agnew, az Egyesült Államok alelnöke ázsiai körúton van. Fogadtatása nem mondható a legszívélyesebbnek. Ez a felvétel útja első állomásán, a Fülöp-szigeteken, Manilában készült, ahol hatalmas tömeg tüntetett az amerikai követség épülete előtt Agnew és az amerikaiak vietnami politikája ellen. A tüntetést a rendőrség gumibotokkal és könnygázbombákkal oszlatta fel MÉG EGYSZER MY LAI Dr. Robert Lifton, egy vezető amerikai pszichiáter válaszolt a U. S. News and World Report című amerikai hetilap My Lai-jal kapcsolatos kérdéseire. A többi között ezeket mondotta: „Sajnos az a véleményem, hogy a kérdés faji vonatkozásai nagyon fontosak. Ez világosan kitűnik abból, hogy a My Lai-i incidensben részt vett emberek a dél-vietnamiakról úgy beszélnek, mintha nem is lennének emberek . . . Véleményem szerint erős ellenséges érzelem alakult ki igen sok amerikai katona és dél-vietnami között és ez kölcsönös. Sok délvietnamival beszéltem, aki ugyancsak haragudott az amerikaiakra, mert ott vannak, mert megrontják az egész társadalmat és elpusztítják az ország jelentős részét. A nyers igazság: az amerikai katona többé-kevésbé megkülönböztetés nélkül gyűlöli a dél-vietnamiakat ... A harcoló amerikaiak sok tekintetben jobban lenézik a dél-vietnamiakat, mint a Vietkongot, vagy az északvietnamiakat. Persze nem szeretik a Vietkongot és az észak-vietnamiakat, hiszen azok ellenségeik. Ugyanakkor tisztelik őket, mint olyan embereket, akik jól harcolnak, veszélyes és erős ellenfelek." (U. S. News and World Report) AZ ÉHES AMERIKAIAK „Amerika rekordtermést aratott 1969-ben. Iowa és Nebraska gabonaraktárai már annyira tele vannak, hogy a további szállítások gondot okoznak. Amerika egyéb részeiben pedig 15 millió egyén éhes - sokan közülük valósággal éheznek — most, hogy már komolyra fordult a tél és túl vagyunk az első havazásokon. Az amerikai éhezés oly könnyen elfelejtett tényei most újra felmerültek, mert a Fehér Házban élelmezési és egészségügyi konferenciát rendeztek. Floridai víkendjéről napbarnítotton megérkezve, Nixon elnök ismét megerősítette azt az eltökéltségét, hogy ,örök időkre véget vet az éhezésnek Amerikában’. Kijelentésének hitelességét némiképp megingatta egy új könyv, amelynek Hadd egyenek ígéreteket a címe, s amely ismerteti Nixonnak mezőgazdasági miniszteréhez eljuttatott direktíváit, amelyek szerinthasználjuk fel a legszebb szavakat, mindaddig amíg nem kerül pénzbe. Az elnök egyébként ezen a konferencián egy fillérrel több pénzt sem ígért az éheseknek." (New Statesman) HOVÁ HULLT A DOLLÁRESŐ? „Az USA 1946-tól 1969. július 1-ig 122 milliárdnyi dolláresőt permetezett a világra. Átlag számítás szerint huszonhárom év alatt egy külföldire 35 dollár jutott! Az amerikaiak kedvencei, a dél-koreai bábrezsim képviselői kapták a legnagyobb összeget, 7,8 milliárd dollárt. Az olaszországi és törökországi NATO-támaszpontokra, valamint az antikommunista előretolt helyőrségekre, Formozára (Tajvan) és Dél-Vietnamra 5 milliárd dollár jutott. A legtöbb pénzt általában mindenütt a jobboldalnak adták. Ashbrook szenátor szarkasztikusan meg is jegyezte: Ugyan ki felejtheti el Duvalier Haitiját? Ezt természetesen nem tehetjük. Az ő egy emberből álló demokráciáját a jövőben is támogatni fogjuk. A haiti diktátor eddig 108 millió dollárt kapott az USA-tól." (Der Spiegel) □ 3