Tükör, 1971. január-március (8. évfolyam, 1-13. szám)

1971-02-23 / 8. szám

HÍR­TÜKÖR AZ ÚJ ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEIRŐL „A tervezet hangsúlyozza, hogy az SZKP 23. kongresszusán kitűzött irányelveket, a leg­fontosabb mutatókat tekintve sikeresen teljesítettük. A szovjet népgazdaság az elmúlt ötéves tervidőszakban eredményesebben fejlődött, mint az előzőben. Gyorsabb ütem­ben növekedett a lakosság életszínvonala, megszilárdult a szovjet társadalom erkölcsi­politikai egysége. Az SZKP és az egész szovjet nép a kommunizmus építésében, a Szovjetunió gazdasági erejének és védelmi képességének növelésében rendkívül fontos internacionalista kötelességét látja. Az új (9.) ötéves terv megvalósítása, a szovjet gazdaság további növekedése erősíteni fogja a szocialista világközösség erejét, meg­mutatja a szocialista tervgazdálkodás előnyeit. Az ötéves terv teljesítésével a szovjet nép méltóképpen elő fogja segíteni a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért küzdő erők összefogását” (Pravda) „Az új ötéves terv a tudományos-műszaki haladás ütemének meggyorsítását irányozza elő." (Washington Post) „Nagyszabású politikai döntés az új ötéves terv, amely a szovjet nép jólétének eme­lésére fordítja a fő figyelmet.” (New York Times) „A gazdaság gyors ütemű fejlődését tűzi ki célul az új szovjet ötéves terv, a legélen­­járóbb tudományos és technikai módszerek, valamint a munkatermelékenység jelentős növelése alapján." (Patriot, India) A DÉLKELET-ÁZSIAI FRONTON. A felvétel Kambodzsában készült, egy amerikai helikopterről, amelyet a szabadságharcosok lőttek le. A saigoni rezsim katonái nézik a géproncsot: benne halva találták a pilótát, sebe­sülten a másodpilótát JÓZANSÁG HELYETT ERŐSZAK „Miért újra meg újra ezek a kockázatok, amelyeket fel kell fedni és aztán mellőzni? Semmiféle félrevezető, vagy félig igaz magyarázat nem tudja elfedni, hogy a saigoni kormány Laosz­ elleni támadásával az USA megint egyszer - és Nixon elnöklete alatt már másodszor — az erőszakot választotta a józanság helyett.” (Dagens Nyheter, Stockholm) „Most már nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államokban mind nagyobb méreteket ölt a követelés amerikai csapatoknak Vietnamból való visszavonására és úgyszólván nincs olyan hang, mely a vietnami elkötelezettség kiterjesztését kívánja. Akkor hát hogyan lehetséges, hogy Nixon elnök - aki azt mondta, hogy 1971 közepére minden száraz­földi csapatot ki akar vonni Vietnamból — most nyilvánvalóan amerikai repülőgépekkel támogatja a laoszi inváziót, sőt rész vesz benne? Miért nem látja ez a politikus, hogy saját magát illetően is milyen előnyös lenne, ha egyszerűen most kivonulna Vietnam­ból?" (Observer) „Nixon elnök újabb frontra terjeszti ki a vietnami háborút. Alibije: ez a legjobb módja az amerikai csapatok hazahozatalának. Nixon úr nagy téttel játszik. Kíméletlen szerencsejáték ez. Az amerikaiak éveken át, bombázással, hiába kísérleteztek, hogy elvágják az utánpótlási vonalakat. Most egy saigoni hadsereg, amelyet erősen támo­gatnak az amerikai légierők, inváziót hajtott végre. Az amerikai elnök ezt az akciót védelminek látja. Mások viszont az amerikaiak­ támogatta agresszió újabb példája­ként ítélik meg. Nem meglepő, hogy a laoszi kormány is inváziónak minősíti az invá­ziót. U Thant, az ENSZ főtitkára a támadásról kijelentette, hogy ez „újabb elítélendő epizódja a barbár indokínai háború hosszú történetének.” És a véres vietnami háború vége nem került közelebb. (Daily Mirror) „Vajon mi lehetett Mr. Nixon igazi célja, amikor zöld utat engedett a dél-vietnami és amerikai csapatoknak a demilitarizált zóna mentén? Minthogy a katonai tudomány egyik fő fegyvere a meglepetés, Laosz inváziója ebből a szempontból nem éppen mestermunka. Az egész világ már hetek óta beszélt róla. A saigoni kormány csapatai azonban, jóllehet létszámuk egymillió, képtelenek voltak egyedül, a maguk eszközei­vel átkelni a laoszi határon. Nixon szempontjából sokkal meggyőzőbb lett volna ez a nagy hadijáték, ha a dél-vietnamiak képesek lettek volna egyedül megvalósítani. Mr. Nixon azzal, hogy túl sok dolgot akart egyidejűleg bebizonyítani, mindenekelőtt a saigoni kormánycsapatok belső gyengeségére vetett fényt.” (Le Monde) BARÁTI LÁTOGATÁS, Joszip Broz Tito, Jugoszlávia elnöke, hivatalos ba­ráti látogatást tett az Egyesült Arab Köztársaságban. Képünkön tárgyalá­sokat folytat vendéglátójával, Anvar Szádot egyiptomi elnökkel a közel­­keleti helyzetről NYUGTALAN ITÁLIA. Megszületett Róma döntése: Catanzaro és nem Reggio Calabria lesz a tartomány székhelye. Emiatt, vagy inkább ennek ürügyén, a neofasiszták, állandó tüntetéseket, zavargásokat rendeznek. Ezeknek sok emberáldozata is van. Képünkön Amadeo Galtieri, 37 éves vasúti munkás, sebesülten fekszik a kórházban az egyik tüntetés után MTI Külföldi Képszolgálat 2 .

Next