Tükör, 1971. október-december (8. évfolyam, 40-52. szám)
1971-10-05 / 40. szám
s a hazai csábításnak nem lehetett ellenállni. A helyi ÁFÉSZ vágóhidat is nyitott és rendszeresen mér friss húst. A sertést a környező tanyákon hizlaltatja, s a főkönyvelő panaszkodik, hogy százezer forintot fizetnek rá a takarmányozásra. De azt tartják, amit elvesztenek az egyik végén, megnyerik a másikon. Említettük az imént a malmot. Az épülete már összedőlt, alámosta a víz, szerkezete raktárban pihen és várja a feltámadását. Már összejött rá 250 ezer forint, már verik a vályogot, és hamarosan újból állni fog, mint az ország egyik igen szép ipari műemléke. Akik otthonuknak érzik — küszködünk, de nem szélmalomban: ez — így vélekedik Joó Antal, tanácselnökhelyettes —, mert az emberek segítenek. Példaként az öreghegyre hivatkoznék, ez már tanyás település. Most vezetjük be a villanyt, de nagy a költség. Negyven családról van szó. Portánként tizenkétezer forinttal járulnak hozzá, és társadalmi munkával. Pedig itt is keményen dolgoznak a pénzért, de megértik: rádió csak akkor szól, tévét csak akkor nézhetnek, mosógép csak akkor dolgozik, ha „petró” helyett villany világít a házakban. Amennyivel a hozzájárulásnál többe kerül a bevezetés, azt a tanács fedezi. Aztán a szegedi vízről beszél a tanácselnök-helyettes. A vezetékről, amit ugyancsak ki kell fizetni és a helyét meg kell építeni. Májustól kétezer folyóméter vezeték építéséhez szerveztek társadalmi munkát. A csövek már 1500 méter hosszan a földben vannak. Hogy menynyire kell a víz? Tavaly 61 új ház épült és 52-ben fürdőszoba is! A tanács vezetői a közös ügy számára meg akarják nyerni a község műszaki értelmiségét is. Az óvodai program kidolgozásához Dékus Elemér építészmérnököt, Mózes Béla technikust, a villamosításhoz Gyuris Mihály technikust, a csatornázáshoz Balogh Mihály főművezetőt — és valamennyit, aki oda való, hogy ott lakik a községben. S ha a célok lelkesítők, ők maguk is keresnek partnert a tennivalókhoz. Tennivaló pedig lesz bőven, mert újabb parcellázásokra készülnek, és vagy 170 OTP- társasház felépítésére. Akik pedig otthont akarnak teremteni, azok a községet is otthonuknak érzik, s tenni akarnak, tenni is fognak érte... — Nincs a községnek művelődési háza, így, ha egyszerre több emberrel akarunk valamit megbeszélni, jóformán az utcán jövünk velük öszsze, afféle utcagyűlésen, ha az idő engedi — panaszkodik Forgó András pedagógus, a Népfront elnöke. — Elavult az iskola épülete is, amelyben reggel fél nyolctól este fél tízig tart a tanítás, a dolgozók tagozatát is számítva. A terv már kész az új, tizenkét tantermes iskolához, költségvetés is van rá , de előbb el kell végeznünk, az egész újtelep csatornázását, s nem biztos, hogy elég lesz a pénz. Ez mind a jövő, de nagy számban akaszkodik még rájuk a múlt. Háromszáznál több cigány lakik a községben, akiknek a sorsán szeretnének változtatni. Putri putri hátán, s az egész telepen mindössze tíz ágy van, önmaguktól nem képesek kilábalni a nyomorúságból. (Legtöbbet talán, éppen emiatt, dr. Tapody Dömötör, a község vezető orvosa tud róluk.) Tejport, használt ruhát mázsaszám osztanak ki közöttük, tízezer forintokra rúg a szociális segély, és kétszázötvenezerbe kerül a gyerekek napköziotthona ... Ám az igazi megoldást csak az emberi körülmény, az egészséges lakás, az elhatározott segítőkészséggel párosult társadalmi szigor hozhatja. A tanácsnál elkészült a tanulmány a helyzetükről, jövőjükről. Telket parcelláztak a számukra, öt család házát már építik. S a többivel mi lesz? Amíg nem épül számukra is új otthon, a putrikat védőnő, ápolónő látogatja, és felkeresik rendszeresen a tanácsiak. Igyekeznek a lakóikat szorgalmas munkára buzdítani, az értelmes élethez hozzásegíteni és mindenekelőtt azt elérni, hogy a gyerekek rendszeresen iskolába járjanak. * Az úton a 7-es villamos csilingel, Szeged felé. Kigyúlnak a higanygőzlámpás kandeláberek és a leszálló hűvös, szeles őszi estében a fények messzire világítanak. De hogy a fény mellett az árnyék meddig terjed, az itt is embereken múlik. GEDE MÁRTON Ambrus Péter, községi párttitkár Joó Antal tanácselnök-helyettes Márványtábla hirdeti a sütőüzem falán: 90 nap alatt épült fel. FOTÓ: ZARÁND GYULA Demján József, az ÁFÉSZ elnöke 4 : Töpreng az (Bécs, szeptember vége.) Ha a szomszédban történik valami, ez mindig érdekli az embert, kétségtelen. Most pedig éppen az egykori osztrák sógor készülődik, hogy képviselőket válasszon. Kreisky kancellár 15 hónapi kormányzás után elérkezettnek látta az időt, hogy nekidurálja magát a nagy vállalkozásnak. Nyilván megelégelte azt, hogy minden parlamenti ülés előtt azzal az aggodalommal lépjen be a patinás terembe, hátha éppen akkor szavazzák le, hiszen nem volt meg a parlamenti többsége. Sarkallta őt az új választások kiírására Jonas szociáldemokrata köztársasági elnök legutóbbi váratlanul fölényes győzelme is. Kreiskyt senki sem sürgette, hogy ne várja ki a ciklus végét, s „beleugorjon a mélyvízbe”. Elvégre kedvező előjelekben (lásd: Jonas győzelme) sem lehet mindig százszázalékosan bízni, de még az ellenzék, a legutóbb hoppon maradt Néppárt sem rajongott az újabb választási hadviselésért. A háború — a választási hadjárat is — mindig pénzbe, pénzbe, pénzbe kerül, a pártkasszák pedig kimerültek. De a szociáldemokrata pártnak megéri az anyagi erőfeszítés, hogy megpályázza s a maga számára biztosabbá próbálja tenni a következő négy évet. A többi párt sem tehet ez ellen, fel kell venni az odadobott kesztyűt. Tény azonban, hogy a korteskedés e pilanatban még elég szelíden és spórolósan folyik. Ahogy össze tudom hasonlítani a Jonas Waldheim párharccal, az előkészületek most nem ütik meg az amerikai méreteket. Kevesebbet utazgatnak a pártvezérek, a gyűlések száma is elviselhetőbb, szeptember végén még meglehetősen csend volt. A bácsi falragaszok is szerények. „A modern Ausztriának szüksége van a Kreisky-kormányra” — ez a szociáldemokraták fő jelszava, ezzel találkozni a legtöbb helyen. A Néppárt kezdetben a főbb jelöltek fényképeit is közzétette a plakátokon, de egy-kettőnek a múltját annyira támadta (vagy pontosabban: leleplezte) a „konkurrencia”, hogy ki kellett cserélni néhány portrét, ami elég kellemetlen volt. Most már azonban persze kialakult a néppárti vezérkar, dr. Karl Schleimer vezetésével. „Mi megoldjuk a problémákat. Mi jobban gazdálkodunk” —ezt olvassuk náluk. A szocdemek egyik főpropagandistája nagy lelkesültségében XIV. Lajoshoz, a Napkirályhoz hasonlította Kreiskyt, mondván, hogy ő is olyan felvirágzást hoz majd, mint a híres francia uralkodó. Persze hogy a karikaturisták rögtön megrajzolták I. Brúnót, az osztrák Napkirályt 10 VAGY 15 EZER? A szavazásról, jellegzetességeiről, következményeiről (elvégre legfőképp ez érdekel minket) október 10-e után beszámol majd a TÜKÖR. Most csak két igazán szembetűnő vonásra hívnám fel a figyelmet. Az egyik az.