Tükör, 1972. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)
1972-01-04 / 1. szám
■TŰKOR ÚJ NEMZET SZÜLETETT „Az indiai szubkontinensen egy állam halódik, és új nemzet született. Pakisztán teokratikus állama harcol a szétesés ellen, csak egyetlen egyesítő erő érvényesül határain belül: lakosai többségének iszlám hite. Elsősorban a bigott vallásosság előtti meghajlás volt, hogy létre jöhetett a Pakisztánnak nevezett földrajzi és kulturális monstrum. Most azonban a bengáliai nacionalizmus megrázkódtatta a muzulmán egységet, példát mutatott az elégedetlen patánoknak, (az egyik nemzetiség, A szerk.) és erősen lecsökkentette a Pakisztánhoz lojális területeket... Mudzsibur Rahman sejket szabadon kell engedni, és vagy Pakisztán miniszterelnökévé kell tenni, vagy pedig meg kell engedni neki, hogy ő kormányozza az autonóm Bangladesh-t. Bármelyik alternatívával is próbálkoznak, teljes egészében eleget kell tenni a bengáliai nacionalizmus követelményének... Minden ez után teendő lépésnél abból kell kiindulni, hogy Pakisztán jelenlegi formájában és kormányzata mellett nem életképes állam. Bhutto a múlt héten beismerte: „A régi Pakisztán halott.” (New Statesman) NEW YORK. Dr. Kurt Waldheim az ENSZ-épület mozgólépcsőjén hivatali szobája felé indul; az ENSZ új főtitkárát éppen 53. születésnapján választották meg „a világ legnehezebb állására.'' in: KAIRO. Az Arab Köztársaságok Államszövetségének ülése alkalmából fontos megbeszélést tartott Anvar Szádot, Hafez Asszad és Moammer Kadhafi. Az arab vezetők a megbeszélés szünetében. SÚLYOS CSAPÁS AZ USA-RA „Pakisztán veresége súlyos csapás az Egyesült Államok dél-ázsiai befolyására és döntően bebizonyította azt is, milyen gyenge az a politika, amellyel az utóbbi húsz évben az Egyesült Államok az egymást követő pakisztáni rendszereket támogatta... Az amerikai politika kudarcát Washingtonban teljesen Nixon és Kissinger számlájára írják. Nixon csaknem kizárólag szubjektív Pakisztán-barát elfogultságból és Indiával szemben érzett sértettségéből indult ki. Az amerikai elnök azért rokonszenvezett Pakisztánnal, mert amikor az Eisenhower-kormányzat alatt alelnök volt, Pakisztán belépett a SEATO-ba és a CENTO-ba, Indiát viszont semlegességének „erkölcstelensége” miatt az amerikai kormány mélyen megvetette. Az idén Indiával szembeni érzelmeit még csak fokozta az indiai—szovjet szerződés megkötése. Az indiai-amerikai viszony egy ideig csaknem elkerülhetetlenül feszült marad." (The Times) MEGINT HITLER? „A Brazíliába érkező európai figyelmét felkelti a könyvesboltokban két könyv. Címük: „Hitler szökése" és „Hol van Hitler?" Mindkettőnek a szerzője Roberto Moreire. A szerző nagyon érdekes tényeket sorakoztat fel, bár az olvasó nemcsak kritikusan, hanem egyenesen belső ellenkezéssel olvassa őket, mégis logikus egésszé állnak össze és azt bizonyítják, hogy Hitler mégsem követett el öngyilkosságot. Moreira megállapítja: április 30-án 22 óra 30 perckor a Brandenburgi kapu elől felszállt egy Fieseler-Storch típusú repülőgép. Hány utasa volt? Hol szállt le a gép? Ezt nem tudják. De feltehető, hogy a gép kisszámú utasa között ott volt Adolf Hitler. Az úticél Spanyolország. . . . Chile partvidékén mindmáig látható egy német tengeralattjáró roncsa. Látványosság turisták számára. Láttak egy másik német tengeralattjárót is, amely 1945 nyarán Argentína lakatlan partvidékén keringett. Valószínűleg ez a tengeralattjáró hozta Hitlert Dél-Amerikába. A Moreire által idézett adatokból kitűnik, hogy a magas rangú hitleristák az U-997 és az U-530 tengeralattjárókon hagyták el Spanyolországot... Az olvasó végül is maga sem tudja, melyik változatnak higgyen. A hivatalos változat megingatását Moreire sajátos írásmódja is elősegíti: nem akarja ráerőltetni véleményét az olvasóra, nem állítja, hogy csak az ő verziója igaz. Egyszerűen más tényeket sorol fel, amelyeket a hivatalos változatban mellőztek. Ezeket a tényeket a feledés homályából emeli napvilágra, hiszen a két könyv Hitler halála után 20 évvel jelent meg. (A könyvek Rio de Janeiróban 1965-ben láttak napvilágot.”) (Oggi) ÚJ KATANGA? „A spanyol szaharabeli el-Asimban komoly incidensek játszódtak le. A spanyolellenes tüntetések során az egyik tüntető kővel eltalált egy spanyol tisztet, aki erre tüzet nyittatott, több embert megöltek. A helyzet egész Rio de Oro térségében szüntelenül romlik. A spanyolok és arabok összetűzései napirenden vannak. Különösen Villa Cisnerosban, a második legnagyobb városban és a terület fő kikötőjében, ahol az utóbbi két hónap alatt harmincan vesztették életüket. Franco kormánya a zavargások megakadályozására és a már meglevő pozíciók megszilárdítására új ötezer főnyi csapatkontingenst menesztett Rio de Oróba. Spanyolország egyik fő célja a gazdag foszfátlelőhelyek kiaknázásának védelme és Madrid ennek érdekében kész a térségből új Katangot csinálni. Már most több mint háromezer zsoldos tevékenykedik a Szaharában - angolok, németek, olaszok, afriai négerek - a 12 000 főnyi reguláris hadsereg mellett." (Jeune Afrique) RÓMA. Huszonkét eredménytelen választási forduló után a huszonharmadik fordulóban Giovanni Leone kereszténydemokrata szenátort választották meg az Olasz Köztársaság elnökévé. Az üdvözlésre tárt karral álló elnök mögött Emilio Colombo miniszterelnök. 2 □