Tükör, 1974. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)
1974-04-02 / 14. szám
* ÁPRILIS 4 TANÍTÁSA Vajon milyen lehetett a világon ama április 4.? Mire gondoltak az emberek a földkerekségen, mikor, a háborús évek rászoktatták őket, este mohón kapták kezükbe az újságokat a legfrissebb hadijelentésekkel, vagy a rádió mellett lesték a legújabb híreket? Hogyan vették kezükbe a kis zászlócskákat a katonai parancsnokságokon, hogy a térképen kitűzzék a frontok új állását? Feltűnt-e különösebben a szovjet hadijelentés, a hírügynökségek szűkszavú jelentésében, hogy a 2. és 3. Ukrán Front csapatai befejezték Magyarország felszabadítását a német megszállók uralma alól, három nappal korábban, mint azt a főhadiszállás meghatározta, s a Vörös Hadsereg nem állt meg az országhatáron, hanem azonnal átcsapott osztrák területre, tovább a nácik nyomában, a végső megsemmisítésig. Nincsenek nagy szavak április 4-ről, nem hallatszott el a nagyvilágba a kis magyar falucska harangszava a felszabadulásról. Ki tudná ma, huszonkilenc év távlatából megrajzolni: milyen is volt hát az élet másutt, Európában, Amerikában, Ázsiában, április negyedik napján? Nálunk — e sorok írója a nyugati határ közelében, Körmenden érte meg a felszabadulást — már teljes pompájában ragyogott a tavasz. Talán ugyanilyen volt az időjárás máshol is. De a hangulat, az április 4-i szovjet hadijelentés fogadtatása? Nem nehéz következtetni rá az akkori eseményforgatag ismeretében. A hadszíntereken még folyt a vér, még rettenetes csaták vártak, sokat szenvedett emberekre. Ki ütközhetne meg rajta, hogy sok ország lakosságában esetleg csak egy mozzanatot jelenthetett, a béke gyorsabb megszületését, az, ami minket örömujjongással töltött el. Magyarország felszabadult. Csak egy mozzanatot jelentett? Fontos katonai eseményt? Lehet. De a magyar nép számára április 4. minden volt. Sorsfordulat, évszázados remények teljesülése, lehetőségek új élet teremtésére a magyar földön. Dicső eleink áldozatot nem kímélve álltak ki ezért, de harcaikban sokszor egyedül maradtak, nem volt erő, amely visszafordíthatatlan győzelemhez segítette volna őket, ott állt volna mellettük a nagy átalakulások megvédésében. S ezért vert hevesebben minden becsületes, dolgos magyar ember szíve, amikor végigfutott a hír: szabad az ország. Most, legszebb tavaszi ünnepünk idején, sokszor emlegetjük a felszabadulás élményeit. Minden családnak, minden embernek megvan a maga krónikája, hogyan érte meg ezt a napot, s hogyan alakult sorsa a huszonkilenc esztendőben. Amit akkor a kommunisták, a becsületes hazafiak mondták, hogy történelmi lehetőséget kapott a magyar nép, ma már milliók bizonyítják. Történelmi lehetőség volt és történelmi feladat. Mennyi mindent vitt véghez a magyar nép a huszonkilenc év alatt! Milyen nehéz időket élt át, amikor egy romba döntött országot kellett helyreállítania, nemegyszer súlyos belső gondokkal megküzdve, valóban új életet teremtenie! A huszonkilenc év megtanított rá, hogy a felszabadulás kezdet volt, s a folytatás korlátlan fejlődést tartogat. Megtanít április 4. arra, hogy a szocializmus felépítésének sorsa már a mi kezünkben van, a mi feladatunk, nekünk kell számot adnunk magunknak is, az eljövendő generációknak is, miképpen folytatódik a magyar történelem, hogyan teljesedik az 1945. április 4-én elnyert küldetés. Április 4., mint minden történelmi ünnep, a visszatekintésé is, arra a gyászos múltra, amelyet mindörökre magunk mögött hagytunk. De az előretekintés ünnepe is, mert csak így értékelhetjük mind többre azt a mérhetetlen áldozatot és önfeláldozást, amelyet a népfelszabadító szovjet nép vállalt érettünk is, miközben saját hazáját védte. Sohase halványuljon el emlékezetünkben ez, sohase halványuljanak el a márványtáblákon a felszabadító hősök nevét megörökítő arany betűk! Sohase halványuljon el, írjon mind fényesebb fejezeteket a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága ! Tisztelet a magyar dolgozó embernek, munkásnak, parasztnak, értelmiséginek, aki végre saját hazára lelve, szorgos munkával építi új, szabad országát, a szocialista Magyarországot! V. J. KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.— FORINT NEGYEDÉVRE 48.— FORINT EGY ÉVRE 192— FORINT © 74.08S3 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25 817 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A címlapon: Éljen Április 4. Fotó Kozák Albert (MTI) A hátlapon: Kőszeg is Cikkünk a 14-15. oldalon Fotó Farkas Tamás