Tükör, 1974. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
1974-10-01 / 40. szám
KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST ViK., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL. A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.— FORINT NEGYEDÉVRE 48.— FORINT EGY ÉVRE 192.— FORINT ® 74.2762 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25 817 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A címoldalon: Kimeríthetetlen kincs a szibériai olajóriás helikopter az egyik szurguti olajkútnál Fotó: Kovács Sándor (MTI) A hátlapon: Nem akar számít Divatcikkünk a 19. oldalon Fotó: Bara István (MTI) VILÁGCSÚCS Kortbakorban? Korábbi szibériai utazásaim alkalmával mindig azt kutattam, hogy érdemes-e ennyi energiát, pénzt, szellemi és fizikai erőt fektetni ennek a végtelen nagy és meglehetősen barátságtalan természetű szubkontinensnek a meghódításába. Az eredmény nem lehetett kétséges. Érdemes. Megtérül. Pótolhatatlan. Irkutszki újságíró barátaim egyszer egy közönséges geometriai ábrával , egy háromszöggel érzékeltették, hogy milyen erők működnek Szibériában. A háromszög egyik csúcsára ezt írták: a természeti kincsek ellenállhatatlan vonzereje. A másikra: az ember szellemi és fizikai ereje, kitartása. A harmadikra pedig ezt: a tudomány és technika, mely megsokszorozza az emberi lehetőségeket egy viszonylag ritkán lakott világrészben. Azt magyarázták, hogy e három erő bármelyikének hiánya értelmetlenné tenné Szibériát... A hanti vadászmezőkön A hantik és manszik ősi földjén vagyunk, ahol a mocsári emberek, akiket csak télidőben lehet megközelíteni, ma is halászattal és vadászattal keresik kenyerüket. Néha sokéves rábeszélésbe kerül, míg sikerül meggyőzni őket, hogy gyermekeiket érdemesebb beadniuk a városi internátusiskolába. Mindkét fél tudja, hogy ezzel erős hagyományok szakadnak meg. De e hagyományok közül sok olyan van, mely aligha érdemes arra, hogy ápolják. A hantik törzsi tradíciói szerint például a mocsárba fúlónak tilos volt segédkezet nyújtani... A tajgai vadászok errefelé több száz négyzetkilométeres területen, elszórtan élnek. Számuk mindössze néhány ezer. Az ősi hanti vadászmezők kellős közepén épült Szurgutban, amióta felfedezték itt az olajat, az egykori kozáktelepülés lakossága meghaladta az ötvenezret. Hasonló nagyságrendű városok nőttek ki a mocsárból innen pár száz kilométernyire keletre — Nyeftyejuganszk és Nyizsnyevartovszk. Igaz, a vadászatot és halászatot az olajvárosok lakói sem vetik meg, de ezek a foglalatosságok a létfenntartás eszközéből hobbyvá, szórakozássá váltak. Ottjártunkkor éppen a tíznapos vadkacsaszezont jelentették be, s esténként az Ob folyó és a környező tavak mentén több tucat kilométernyi szakaszon durrogtak a sörétes vadászfegyverek. Vadászatról visszatérőben, parti őrhajóból levitézlett naszádunk, mely most a szurguti olajfúró vállalat tulajdonát képezi, Szurgut kikötője előtt húz el az Obon. Azt mondják, ez a kikötő forgalmát tekintve Leningráddal és Odesszával vetekszik. Szurgut és a többi olajváros ma még minden ellátmányt légiúton vagy a legfeljebb öt hónapon át hajózható Obon át kapja. Márpedig az olaj felszínre hozatalához rengeteg mindenre van szükség: fúrótor- Georgij Jerjomin (baloldalt) és brigádja 15 nap alatt készít el egy kutat Égetik a nem hasznos „hulladékgázt” Páratlanul szép látvány: naplemente a sztyeppén