Tükör, 1974. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)

1974-10-01 / 40. szám

KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST ViK­., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL. A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.— FORINT NEGYEDÉVRE 48.— FORINT EGY ÉVRE 192.— FORINT ® 74.2762 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25 817 Meg nem rendelt fényképe­kért és kéziratokért a szer­kesztőség nem vállal felelős­séget. A címoldalon: Kimeríthetetlen kincs a szibériai olaj­óriás helikopter az egyik szurguti olajkútnál Fotó: Kovács Sándor (MTI) A hátlapon: Nem a­kar számít Divatcikkünk a 19. oldalon Fotó: Bara István (MTI) VILÁGCSÚCS K­ortbakorban? Korábbi szibériai utazásaim alkal­mával mindig azt kutattam, hogy érdemes-e ennyi energiát, pénzt, szellemi és fizikai erőt fektetni en­nek a végtelen nagy és meglehető­sen barátságtalan természetű szub­­kontinensnek a meghódításába. Az eredmény nem lehetett kétséges. Érdemes. Megtérül. Pótolhatatlan. Irkutszki újságíró barátaim egyszer egy közönséges geometriai ábrával , egy háromszöggel érzékeltették, hogy milyen erők működnek Szibé­riában. A háromszög egyik csúcsá­ra ezt írták: a természeti kincsek ellenállhatatlan vonzereje. A má­sikra: az ember szellemi és fizikai ereje, kitartása. A harmadikra pe­dig ezt: a tudomány és technika, mely megsokszorozza az emberi le­hetőségeket egy viszonylag ritkán lakott világrészben. Azt magyaráz­ták, hogy e három erő bármelyiké­nek hiánya értelmetlenné tenné Szibériát... A hanti vadászmezőkön A hantik és manszik ősi földjén va­gyunk, ahol a mocsári emberek, akiket csak télidőben lehet megkö­zelíteni, ma is halászattal és vadá­szattal keresik kenyerüket. Néha sokéves rábeszélésbe kerül, míg si­kerül meggyőzni őket, hogy gyerme­keiket érdemesebb beadniuk a vá­rosi internátusiskolába. Mindkét fél tudja, hogy ezzel erős hagyomá­nyok szakadnak meg. De e hagyo­mányok közül sok olyan van, mely aligha érdemes arra, hogy ápolják. A hantik törzsi tradíciói szerint például a mocsárba fúlónak tilos volt segédkezet nyújtani... A tajgai vadászok errefelé több száz négyzetkilométeres területen, el­szórtan élnek. Számuk mindössze néhány ezer. Az ősi hanti vadász­mezők kellős közepén épült Szur­­gutban, amióta felfedezték itt az olajat, az egykori kozáktelepülés lakossága meghaladta az ötvenezret. Hasonló nagyságrendű városok nőt­tek ki a mocsárból innen pár száz kilométernyire keletre — Nyef­tyejuganszk és Nyizsnyevartovszk. Igaz, a vadászatot és halászatot az olajvárosok lakói sem vetik meg, de ezek a foglalatosságok a létfenn­tartás eszközéből hobbyvá, szórako­zássá váltak. Ottjártunkkor éppen a tíznapos vadkacsaszezont jelentet­ték be, s esténként az Ob folyó és a környező tavak mentén több tucat kilométernyi szakaszon durrogtak a sörétes vadászfegyverek. Vadászatról visszatérőben, parti őr­hajóból levitézlett naszádunk, mely most a szurguti olajfúró vállalat tulajdonát képezi, Szurgut kikötője előtt húz el az Obon. Azt mondják, ez a kikötő forgalmát tekintve Le­­ningráddal és Odesszával vetekszik. Szurgut és a többi olajváros ma még minden ellátmányt légiúton vagy a legfeljebb öt hónapon át ha­józható Obon át kapja. Márpedig az olaj felszínre hozatalához rengeteg mindenre van szükség: fúrótor- Georgij Jerjomin (baloldalt) és brigádja 15 nap alatt készít el egy kutat Égetik a nem hasznos „hulladékgázt” Páratlanul szép látvány: naplemente a sztyeppén

Next