Tükör, 1975. január-március (12. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-07 / 1. szám

FŐSZERKESZTŐ: DR. IROS FERENC H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK­, GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: a hírlapkiadó VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL. A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.— FORINT NEGYEDÉVRE 48.— FORINT. EGY ÉVRE 192 — FORINT © 74.1998 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképe­kért és kéziratokért a szer­kesztőség nem vállal felelős­séget. A címlapon: Almási Éva a Hedda Gabler cím­szereplője Fotó: Farkas Tamás Cikkünk: a 13. oldalon A hátlapon: Daruk Szalay Zoltán képriportja, nagy épít­kezésekről a 11—12. oldalon KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Ha szebben csengene a neve „Tanulj, fiam, mert külön­ben suszterinasnak adlak!” — hangzott valaha, talán még két-három évtizeddel ezelőtt is a szigorú atyai fi­gyelmeztetés. Suszternak lenni legfeljebb falun je­lentett rangot, ott is csak annyiban, hogy éppen ki­járt a „mester úr” megszó­lítás a cipésznek, de az ap­rólékos munkát, a szakadt lábbelik foltozását, talpa­­lását aligha irigyelték meg tőle. Az elmúlt évtizedben a szakma alapjaiban megvál­tozott: az ifjabb cipésznem­zedék talán már nem is is­meri a régi szakmai zsar­gont, mert ki kér napjaink­ban „kérléglést". ..feje­lést”, vagy „feltalpalást”. A régi munkaeszközöket is újak váltották fel, csiriz helyett szintetikus ragasz­tókat használnak, a gyer­tyánból faragott faszögeket pedig boszorkányos ügyes­ségű automata gépsorok váltották fel. Korszerű tanműhely, gépsorokkal A köztudatban azonban a cipész szakma mit sem vál­tozott. Valljuk be: a szó hallatán sötét, poros műhe­lyekben naphosszat kala­­pálgató cipészek jutnak eszünkbe, tehát egy olyan foglalkozás, amellyel ijeszt­getni, fenyegetni lehet a rosszul tanuló gyereket. Csak kevesen ismerik a modern cipőipari szakma lényegét. Pedig a cipőgyá­rak és a szakmai utánpót­lás nevelésére hivatott is­kolák évek óta mindent el­követnek, hogy egyre több fiatallal ismertessék meg a cipőkészítés rejtelmeit. Az újpesti 52. sz. Simon Ferenc Bőripari Szakmun­kásképző Intézetben példá­ul minden évben pályavá­lasztási kiállítást rendez­nek, amelyet novembertől január végéig tekinthetnek­­meg az érdeklődők, az ál­talános iskolák végzős ta­nulói. Idén 110 iskolába küldték el a kiállítás meg­hívóját, s eddig több mint ezer nyolcadikosnak mu­tatták be a cipőkészítés tit­kát és az intézet tanulóinak legszebb termékeit. De hogy hány gyerek tet­szését nyerte meg a cipő­gyártás és a felsőrészké­szítő szakma? Ez még a jövő titka. Érdemes azon­ban megnézni, hogyan ala­kult a szakmai utánpótlás az utóbbi években. Négy esztendeje 200 cipő­készítő tanuló járt az in­tézetbe. Három évvel ez­előtt, jelentkező hiányában nem lehetett osztályt indí­tani, egy évvel később mindössze két jelentkező akadt, ők most másodéve­sek, 1974 őszén pedig ti­­zenháro­m tanulóval indult az elsőévesek oktatása. Mi történt hát az elmúlt négy évben? — Semmi különös, csak még korszerűbb tanmű­helyt építettünk, a legmo­dernebb gépsorokkal fel­szerelve — mondja Bá­­dóczy Sándor, az intézet igazgatója. Aztán magya­rázatképpen még hozzá­teszi: — Kevesebb mosta­nában a gyerek, s így ősz­től őszig azon drukkolunk, hogy a következő évben lesz-e jelentkező, beindít­hatjuk-e ismét a cipész­képzést. Mindenük van, csak tanulójuk alig Az újpesti szakmunkás­­képző iskola öt nagy vál­lalattól összesen 20 ezer forintot kap évente a ta­nulók toborzására. Ezt az összeget országjáró körút költségeire fordítják. A pedagógusok a távoli kis falvak iskoláit keresik fel, osztályfőnöki órákon vesz­nek részt, hogy elmondják a gyerekeknek, mivel, ho­gyan várják őket a fővá­rosban. Elmondják, hogy 200—400 forint ösztöndíjat és havonta 70 forintért kollégiumi ellátást kaphat­nak. Erre kissé felcsillan­nak a szemek, a kollégium felkelti az érdeklődésüket, de az iskola 55 személyes kollégiumában nemcsak a jövendő cipészek, hanem a cseppet sem népszerűbb szakmáknak, a tímár és szőrmekikészítő tanulók­nak is helyet kell adni. A pedagógusok a Pest kör­nyéki falvakban is gyakor­ta megfordulnak, diafilm­vetítéseket rendeznek, be­mutatják az iskolát, a ka­binetrendszerű oktatást, a legkorszerűbb audio­vizuá­lis eszközöket, a modern gépsorokat, amelyek meg­kímélik az embert a ne­héz fizikai munkától. Az iskola a fővárosi szakmán­ _. Az iskola tanműhelye kicsinyített automata cipőgyár. Modern gépsorokon ismerik meg a tanulók a gyártás fortélyait FOTÓ: FEHÉR JÓZSEF (MTI) A cipőipari szakmunkások­nak műszaki ismeretekkel kell rendelkezniük. Képünk a bőripari szakmunkás­képző intézet szakrajzóráján készült □ 3

Next