Tükör, 1975. január-március (12. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-07 / 1. szám
FŐSZERKESZTŐ: DR. IROS FERENC H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK, GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: a hírlapkiadó VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL. A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.— FORINT NEGYEDÉVRE 48.— FORINT. EGY ÉVRE 192 — FORINT © 74.1998 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A címlapon: Almási Éva a Hedda Gabler címszereplője Fotó: Farkas Tamás Cikkünk: a 13. oldalon A hátlapon: Daruk Szalay Zoltán képriportja, nagy építkezésekről a 11—12. oldalon KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Ha szebben csengene a neve „Tanulj, fiam, mert különben suszterinasnak adlak!” — hangzott valaha, talán még két-három évtizeddel ezelőtt is a szigorú atyai figyelmeztetés. Suszternak lenni legfeljebb falun jelentett rangot, ott is csak annyiban, hogy éppen kijárt a „mester úr” megszólítás a cipésznek, de az aprólékos munkát, a szakadt lábbelik foltozását, talpalását aligha irigyelték meg tőle. Az elmúlt évtizedben a szakma alapjaiban megváltozott: az ifjabb cipésznemzedék talán már nem is ismeri a régi szakmai zsargont, mert ki kér napjainkban „kérléglést". ..fejelést”, vagy „feltalpalást”. A régi munkaeszközöket is újak váltották fel, csiriz helyett szintetikus ragasztókat használnak, a gyertyánból faragott faszögeket pedig boszorkányos ügyességű automata gépsorok váltották fel. Korszerű tanműhely, gépsorokkal A köztudatban azonban a cipész szakma mit sem változott. Valljuk be: a szó hallatán sötét, poros műhelyekben naphosszat kalapálgató cipészek jutnak eszünkbe, tehát egy olyan foglalkozás, amellyel ijesztgetni, fenyegetni lehet a rosszul tanuló gyereket. Csak kevesen ismerik a modern cipőipari szakma lényegét. Pedig a cipőgyárak és a szakmai utánpótlás nevelésére hivatott iskolák évek óta mindent elkövetnek, hogy egyre több fiatallal ismertessék meg a cipőkészítés rejtelmeit. Az újpesti 52. sz. Simon Ferenc Bőripari Szakmunkásképző Intézetben például minden évben pályaválasztási kiállítást rendeznek, amelyet novembertől január végéig tekinthetnekmeg az érdeklődők, az általános iskolák végzős tanulói. Idén 110 iskolába küldték el a kiállítás meghívóját, s eddig több mint ezer nyolcadikosnak mutatták be a cipőkészítés titkát és az intézet tanulóinak legszebb termékeit. De hogy hány gyerek tetszését nyerte meg a cipőgyártás és a felsőrészkészítő szakma? Ez még a jövő titka. Érdemes azonban megnézni, hogyan alakult a szakmai utánpótlás az utóbbi években. Négy esztendeje 200 cipőkészítő tanuló járt az intézetbe. Három évvel ezelőtt, jelentkező hiányában nem lehetett osztályt indítani, egy évvel később mindössze két jelentkező akadt, ők most másodévesek, 1974 őszén pedig tizenhárom tanulóval indult az elsőévesek oktatása. Mi történt hát az elmúlt négy évben? — Semmi különös, csak még korszerűbb tanműhelyt építettünk, a legmodernebb gépsorokkal felszerelve — mondja Bádóczy Sándor, az intézet igazgatója. Aztán magyarázatképpen még hozzáteszi: — Kevesebb mostanában a gyerek, s így ősztől őszig azon drukkolunk, hogy a következő évben lesz-e jelentkező, beindíthatjuk-e ismét a cipészképzést. Mindenük van, csak tanulójuk alig Az újpesti szakmunkásképző iskola öt nagy vállalattól összesen 20 ezer forintot kap évente a tanulók toborzására. Ezt az összeget országjáró körút költségeire fordítják. A pedagógusok a távoli kis falvak iskoláit keresik fel, osztályfőnöki órákon vesznek részt, hogy elmondják a gyerekeknek, mivel, hogyan várják őket a fővárosban. Elmondják, hogy 200—400 forint ösztöndíjat és havonta 70 forintért kollégiumi ellátást kaphatnak. Erre kissé felcsillannak a szemek, a kollégium felkelti az érdeklődésüket, de az iskola 55 személyes kollégiumában nemcsak a jövendő cipészek, hanem a cseppet sem népszerűbb szakmáknak, a tímár és szőrmekikészítő tanulóknak is helyet kell adni. A pedagógusok a Pest környéki falvakban is gyakorta megfordulnak, diafilmvetítéseket rendeznek, bemutatják az iskolát, a kabinetrendszerű oktatást, a legkorszerűbb audiovizuális eszközöket, a modern gépsorokat, amelyek megkímélik az embert a nehéz fizikai munkától. Az iskola a fővárosi szakmán _. Az iskola tanműhelye kicsinyített automata cipőgyár. Modern gépsorokon ismerik meg a tanulók a gyártás fortélyait FOTÓ: FEHÉR JÓZSEF (MTI) A cipőipari szakmunkásoknak műszaki ismeretekkel kell rendelkezniük. Képünk a bőripari szakmunkásképző intézet szakrajzóráján készült □ 3