Tükör - Új Tükör, 1976. április-június (13. évfolyam, 14-26. szám)
1976-04-06 / 14. szám
jogot mindenkinek ismernie kell, hogy a jog nem ismerése nem mentesít senkit a felelősség alól. Éppen ezért az igazi munka e területen a törvények, a jogszabályok megalkotása után kezdődik, azok ismertetését és magyarázatát folytatnunk kell hosszú ideig. — Állami és társadalmi életünk gyakorlata az állampolgárok jogi nevelésének számos formáját alakította ki. Ezúttal csak a legfontosabb formákra utalok. A bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságok munkatársai sokat foglalkoznak jogi neveléssel. A legeredményesebb jogpropaganda egyébként a kulturált és határozott rendőri intézkedés, a helyes ügyészi állásfoglalás, a meggyőző és igazságos bírói döntés. Ilyen nevelő erőt képviselnek a tanácsi szervek döntései is. Igen sokat segít a sajtó, a rádió, a televízió, a könyvkiadás, az osztályfőnöki óra az iskolákban. Megemlíteném azokat a műsorokat, amelyek milliókhoz szólnak, mint a Jogi Esetek, a Kék Fény, a Nyitott Boríték, a közlekedési műsorok, vagy azokat a kiadványokat, amelyek mindenki számára könnyen elérhetőek, mint például a Házi Jogtanácsadó. Nagyon sokat várunk a szakszervezeti jogsegélyszolgálattól is. A jogi nevelés nem részfeladat. Az a véleményünk, hogy annak összehangolt folytatása minden párt, szakszervezeti, ifjúsági és állami szervezet fontos kötelessége. Párt- és kormányzati vonalon az elmúlt években több intézkedés látott napvilágot, az állampolgárok jogi nevelésének erősítésére. E munkában kiemelkedő szerepe és felelőssége van a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának és az Igazságügyi Minisztériumnak, mert közösen felelősek a jogi nevelőmunka állami koordinálásáért. Megalakítottuk a Jogpropagandát Koordináló Bizottságot. Erre azért volt szükség, mert napjainkban már a jogi felvilágosítás és nevelés terén nem annyira a munka mennyiségével van gondunk, mint inkább a tervszerűség, a szervezettség, a minőség és a hatékonyság fokozásával. Jogi felvilágosítást, jogpropagandát sok állami és társadalmi szerv végez. Ha ezeket az erőket nem koordináljuk megfelelően, sok felesleges ismétlés és üresjárat állhat elő, és a lakosság is elveszti érdeklődését. Néhány évvel ezelőtt egyik parlamenti felszólalásában miniszter elvtárs törvényeink közérthetőségének, nyelvének egyszerűsítése szükségességéről beszélt. Akkor azt mondotta: „Írjuk magyarul törvényeinket.” Véleménye szerint történt változás ezen a téren? — Igen, történt. Előbbre léptünk, de a változással még távolról sem vagyok megelégedve. A fejlődés a törvények, a törvényerejű rendeletek „írásánál” jól érzékelhető. Sokkal kevésbé az alacsonyabb szintű jogszabályoknál. A jogszabályok közérthetőségét nemcsak magyartalan megfogalmazás akadályozza ma meg, hanem a különböző idegen szavak és a szakmai zsargon használata is. A jogszabályok nyelvi helyességének javítása, a közérthetőség biztosítása érdekében jogszabályszerkesztőink gyakran kérik ki nyelvészek szakvéleményét. Nemrégiben magam is tárgyaltam nyelvművelésünk kiváló képviselőivel arról, hogy mit kellene tenni a jogszabályok nyelvi tökéletesítése, és általában a hivatali nyelv egyszerűsítése érdekében. A megbeszélésen számos hasznos javaslat merült fel. Ezek közül többet remélhetőleg már a közeljövőben meg tudunk valósítani. A közérthetőségen kívül az állampolgárok és a jogalkalmazó szervek gyakori jogos kifogása az is, hogy sok a jogszabály és az egyes jogterületekre, jogintézményekre vonatkozó jogszabályok nem kellően rendezettek. Ez a kifogás nem alaptalan, hiszen ha csak az elmúlt két esztendő „jogszabály-termését” nézzük, a következő adatokat kapjuk: az Országgyűlés 9 törvényt, az Elnöki Tanács 25 törvényerejű rendeletet alkotott, nem számítva ide a nemzetközi szerződések kihirdetéséről rendelkező aktusokat. A Minisztertanács 89 rendeletet hozott. Ugyanekkor napvilágot látott 472 miniszteri rendelet, a különféle utasítások száma pedig meghaladta az 1200-at. Igaz, hogy ugyanekkor sok százra rúg a hatályon kívül helyezett jogszabályok száma is, de mégis látható, hogy a panaszok sok tekintetben jogosak. A Minisztertanács az 1974 végén hozott egyik határozata az igazságügyminiszter feladatává tette a jogszabályok száma alakulásának figyelemmel kísérését abból a szempontból is, hogy az alacsonyabb szintű jogalkotási tevékenységben jobban kell a „féket” használni, mint eddig tettük. Ez a határozat előírja azt is, hogy a miniszterek rendszeresen, de legalább kétévenként vizsgálják felül az általuk kibocsátott jogszabályokat, és végezzék el a szükséges jogszabályrendezési feladatokat. Ennek eredményéről ez év végén kell első ízben jelentést tennünk a Minisztertanácsnak — mondotta végezetül dr. Korom Mihály igazságügyminiszter. GELLÉRI MIKLÓS 4. Verseny közbeni Harminc előválasztás közül eddig hat-hét zajlott le, de azóta nemcsak izgalmasabbá, hanem valamivel talán világosabbá is vált az amerikai elnökválasztási küzdelem, mint amilyen a start pillanatában volt. Előretörő és elhulló jelöltek Ami a republikánusokat illeti: ha a szélsőkonzervatív Ronald Reagan itt-ott megszorította is, sőt egyetlen előválasztáson le is győzte a mérsékelten konzervatív Gerald Fordot, mégis az látszik valószínűnek minden eddig lezajlott esemény és a közvéleménykutató intézetek valamennyi felmérése nyomán, hogy a volt kaliforniai kormányzó komolyan nem veszélyeztetheti a hatalmon levő elnök pozícióját. Ha csak nem következik be valamilyen csoda (de hát vannak-e egyáltalán csodák?), akkor a köztársaságiak pártja novemberben Gerald Fordot indítja az elnökválasztási harcban. Még mindig nyílt kérdés azonban, hogy ki ellen, noha az elmúlt hetek eseményei a demokrata párti jelöltek esélyeit illetően is határozottan kirajzolódó tendenciát jeleztek. A Kongresszusban ma is többségben levő, de a Fehér Házból 68 óta kiszorult demokrata párt politikusai közül kezdetben vagy tizenketten dobták be a kalapjukat a ringbe. Ennyien pályáztak pártjuk jelölésére, illetve az USA elnökének tisztjére. Az előválasztási eredmények, illetve a kudarcok hatására a fele visszalépett. A megmaradtak között is vannak, akik már nagyon közel járnak ennek bejelentéséhez. Úgy tűnik, hogy a küzdelem feladása előtt áll például Morris Uddall, aki mind közül a legliberálisabb programot hirdeti, George Wallace alabamai kormányzó, aki bármenynyire is igyekszik szelídíteni magát, mégis a fajgyűlölet egyre ellenszenvesebb stigmáját viseli. És meglehet, a küzdelembe csak megkésve belépett Frank Church szenátornak sem lesz komoly esélye. Mert igaz ugyan, hogy a vezetése alatt álló kongresszusi bizottság a CIA, meg az FBI szennyesének kiteregetése és a világraszóló Lockhheed-üzelmek leleplezése nyomán öt kontinensen megismerték Church nevét. De feltehető, hogy éppen ez a purifikátori joga válik majd kárára. Egyfelől sokan azt fogják mondani: ne legyen elnök egy ilyen minden után kémkedő, minden ágy alá beleső ember. Másfelől — ha öntudatlanul is — mindenki saját, titkolt és rejtegetett apróbb-nagyobb szennyesére fog gondolni és ezért idegenkedik majd Churchtól. Jelenleg úgy fest tehát, hogy a belpolitikai programjában liberálisnak mutatkozó, külpolitikailag azonban kifejezetten héjának számító Jackson szenátornak és James vagy Luke karikatúrája a Newsweekben. Az ágyon a felirat: Itt alszik Carter. Takaróján a maga írta könyv, címe: Hogyan nyerjük el az elnökséget 3 mosollyal. S a poharakban párolt három mosolyfogsorának címkéje: mérsékelt, liberális, konzervatív