Új Tükör, 1976. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

1976-10-05 / 40. szám

van egy olyan kikötés, hogy hathónaposnál fiatalabb borjúra a biztosító nem fizet. Csak amikor már túl van minden veszélyen. Ez a biztosítás, ez nagyon fáj neki. Ha mégis abbahagyja, emiatt hagyja abba. Czuffer Lőrinc nem gondol ilyesmi­re. Nehéz testű, erős ember. A szeme kicsi, józan. — Jobb hasznom sehol sem lenne, vagy még ennyi sem . . . Czuffer Lőrinc másként számol Kilenc darab szarvasmarha áll az istállójában, összeszámolja és hu­nyorít: írjon csak hetet, még meg­sokallják. Attól tart? Vállat von. Kedvezményeket adnak, ajánlják, szükség van rá... De azért jobb, ha hetett írok. A támogatás, az igaz. Akinek van egy tehene és kettőt akar, erre a má­sik tehénre felvehet 12 ezer forintot, amit csak akkor kell visszatéríteni, ha négy évnél rövidebb ideig tartja. Azon kívül még 8 ezer forint hitelt A tehenek—bármilyen idők jártak—évről évre kevesebben lettek is kaphat. Kaszálót a téesz biztosít, a takarmányt házhoz szállítják, a te­jet ötforintos átlagárban helyben ve­szik át, ha értékesíteni akarja az ál­latot, érte jönnek. Glück István fő­állattenyésztő kiszámolja, hogy ha valaki a téeszben dolgozik s van két tehene meg annak a szaporulata, ak­kor abból egy évben nyolcvanezer forintot csinálhat. Czuffer Lőrinc nem egészen így szá­mol, mert az a harminc-negyvenezer forint, amit a traktoron a téeszben megkeres, rámegy utolsó fillérig, le­fogják takarmányra s pénzt csak a háztájiból lát. Előbb az istállóban ácsorgunk, az asszony kicsi sámlin, homlokát az állat nagy, meleg testének támasztva fej. Egyébként Piros a tehén neve és hétéves korára hatezer liter tejet ad. A friss tejből előbb a legkisebbik Czuffer lány tegnap talált sünije kap, azután szűrve, de még melegen, a konyhaasztalon, nagy bögrével én is. Édes, nehéz, mintha tejszínt innék. A nagyobbik lány öltözik, indul a tejjel a csarnokba. A szarvasmarha­tartás: családi vállalkozás. Minden­kinek ad munkát. — És az jobb lenne, ha este a kocs­mában ülnék? — fakad ki Czuffer Lőrinc. Az asszony alighanem el tudna kép­zelni mást is, mert felsóhajt: — Mindig építünk, sosem élünk. Jó, de mit? Meddig érnek a Czuffer Lőrinc ambíciói? — A betonjárda végigmenjen az ud­varon, a fészer mellett és legyen há­tul vaskerítés. Azután legyen autó a garázsba, amit építettünk, s tudják a két lurkó lányomnak, ha férjhez mennek, fejenként ötven-hatvan­­ezer forintot adni. Szőlőm már van, ezer tőke a Fülöp-hegyen, pince is van, a présház egyelőre másutt... Eddig csak egy fejős tehenem volt, most három lesz, ha esetleg veszek A munka neheze az asszonyokra marad Nyolc-tíz éve vannak a közösben 4­3

Next