Új Tükör, 1977. október-december (14. évfolyam, 40-52. szám)
1977-10-02 / 40. szám
HETI AJÁNLAT HINCZ GYULA KIÁLLÍTÁSA Csontváry Terem A hetvenhárom éves Hincz Gyula a magyar művészet nagy öregei közé tartozik: a legmagasabb díjak kitüntetettje, két velencei biennálé magyar résztvevője, az Iparművészeti Főiskola volt igazgatója... és egyszerű, szerény, őszinte ember. Sok arcú alkotó, aki nemcsak sokféle műfajjal és technikával kísérletezett, hanem stílusát is többször váltotta. (Aki ezt állhatatlanságnak véli, gondoljon Picassóra.) Hincz nemrég festett képei sűrűn — túl sűrűn, egymást zavarón — sorakoznak a Vörösmarty téri galéria falán, s köztük felbukkan néhány nagyon hasonló, de a húszas évek végén készült festmény is. Hincz Gyula ezekben az időkben az elsők közt állt ki — ifjú fejjel — a teljesen absztrakt festészet módszere és elvei mellett. Színpompás foltjai és formái elvont fogalmakat igyekeztek megtestesíteni. Ez a szemlélet akkor még Párizsban sem tartozott a divatos látásmódok közé. Magyarországon meg éppen nem lehetett vele érvényesülni — nemcsak akkor nem, később sem. És Hincz feladta korai műveinek szemléletét, illusztrációiba, textilterveibe igyekezve átmenteni belőle, amit lehetett. Weöres Sándor Bóbitájához készített színes rajzainak játékossága az ifjú Hincz absztrakt művészetében gyökerezik. Az utóbbi években a művész visszatért fiatalkora eszményeihez. A játék és a szenvedély azonban megfakult. Nem szintézis ez, hanem másodvirágzás. Épp a régi képek és az újak egymás mellé helyezése bizonyítja ezt. De ha a picassói változékonyság mellé picassói életerő is társul — szívből kívánjuk! — Hincz Gyula el fog jutni művészete igazi betetőzéséhez ,s Székely András hivatott, a tiszta munka éppen úgy, mint a gonddal való motívumválasztás és motívumalakítás. Az elemek helyresorolása persze, korántsem egyszerű! Sáros András Miklós se lelte meg egy csapásra rendjüket. Blériot-lapjain (főképpen az 1973-as Blériot-nak címűn) még kitaposott úton haladt, „esztétikus” eszközökkel élt. Egy évvel később (a Drezdai emlék a tanú rá) már körülbelül tudta, hogy mit akar — csak tán megvalósítani nem merte. Ekkoriban igen bőbeszédű lett művészete. Az utóbbi három évben aztán minden a helyére került. Az új lapok egyszerű, de erős jelekkel élnek, olykor egyenesen megforgatott vizuális közhelyekkel fejezik ki magukat. Sáros András Miklósnak most már végképp nem a szép, hanem a pontos beszéd az ideálja. Tárlata híven tükrözi ezt — ezért jó. Horváth György SÁROS ANDRÁS MIKLÓS RÉZKARCAI Stúdió Galéria Milyen kiállítás Sáros András Miklós rézkarcainak bemutatója? Jó. Ám az ilyen egyszavas feleleteket természetesen újabb kérdés követi: miért jó? És erre már nem olyan egyszerű választ adni. A mai magyar grafika „méltatásának szabályai” szerint ugyanis most Sáros András Miklós remek technikai tudására, rajzbeli fölkészültségére kellene hivatkozni. Nem alap nélkül, persze. Csakhogy! A megvalósítás tisztasága és alapossága nem célja, hanem eszköze Sáros András Miklósnak. Igen rosszul tesz hát az, aki csak ennyit lát meg belőle. Sőt, nem csupán rosszul tesz: félrevezeti magát. Az eszközök fetisizálását ugyanis nagyon keskeny mezsgye választja el a mű természeti tárgyaiban, részábrázolásaiban fogódzót kereső „felismerő” műélvezettől, mely örömmel találja meg az ágyútól a céllövöldén át a virágcsokorig, s a filmfelvevő gépig minden „ismerősét” a lapokon egymás mellé álló motívumokban. A motívumoknak ugyanis nemcsak e „primér jelentésük” van. Van „helyiértékük” is — és Sáros András Miklós harcain ez a fontosabb. Minden egyéb ennek a szolgálatára FOLYÓIRAT forrás Zám Tibor híres szesztanulmányaiban meggyőzően fejtegette, hogy a rendezetlen (túlrendezett, kiskapukkal megtűzdelt) bortermelési és -értékesítési viszonyok szülik a bűnt. Az elvtelen összefonódást érzékelteti legújabb vállalkozása, a Bormelléki zsiványságok is, amely a kecskeméti folyóirat szeptemberi számában jelent meg. Az új szociográfiai sorozat első része már a címével is krimi-izgalmakat kínál: Ki adta el a halott borát? A tárgyalási jegyzőkönyvben olvasható, hogy a volt csengődi tanácselnök 1975. július 24-én „... Kiss István Kecskemét, Béke fasor 46. sz. alatti lakos nevére is értékesített” bort, csaknem harminc hektónyit. A jól fizetett árut cukorral hamisíttatta, a meghatalmazást pedig kézzel. (Kiss István ugyanis elhalálozott, a Béke fasor 46. a temetőt jelenti.) A szociográfus rövidítve és „némileg... pontosítva” idézi a tárgyalásos elhangzottakat: a fővádlott, valamint a volt adóügyi csoportvezető, a volt adóügyi tisztviselő, a volt szakszövetkezeti mezőgazdász és a volt szőlőtermelő ellentmondó, mindazonáltal árulkodó vallomásaiból kikerekedik az igazság. A mozaikokból összeáll a hazai maffiásók jellegzetes arca. A helyi kiskirály kiadja a parancsot — természetesen négyszemközt —; az utasítás végigfut a kiválasztottak láncolatán; a legalacsonyabb beosztású alárendelt megvalósítja az akciót; a lebukás után — természetesen — a nyakába akarják varrni a bajt. Ha a bíró és az ügyész hagyná... Zám Tibor úgy harangozza be terjedelmes írását, hogy „... alant nem színdarab következik”. Csakugyan tempótlan, töredezett, egy-egy motívumot többször is érintő a feldolgozott jegyzőkönyvrészlet, de legalább hiteles valóságdokumentum. Zöldi László ÁRAMSZÜNET ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: CSANÁDI IMRE Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Szerkesztőség: Budapest VIll., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: A LAPKIADÓ VÁLLALAT Szerkesztő bizottság: BENJAMIN LÁSZLÓ elnök CSANÁDI IMRE FEKETE SÁNDOR KALMÁR GYÖRGY Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: havi 22,— Ft, negyedévre 66,— Ft, 1/2 évre: *132,— Ft, 1 évre 264,— Ft. Előfizetés külföldről: a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1389 Budapest 62. Pf. 149), vagy a Kultúra külföldi képviseleténél. Q 77.2703 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.