Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)
1978-01-01 / 1. szám
HETI AJÁNLAT KÖNYV ÖRDÖGŰZÉS Csörsz István elbeszélései Zavarba ejtő kötet. Nagyon jól megszerkesztett, olvasmányos, elbeszélések, határozott jellemábrázolás, hiteles környezetrajz. Csörsz azok közé az — egyre gyérülő számú — fiatal írók közé tartozik, akiknek az elbeszélés nem lírai műfaj. Nem önmagát akarja kifejezni benne, hanem a világ egy-egy darabkáját ábrázolni. A novellaírásnak klasszikus irányzata ez, régebbi, mint a személyes hangvétel. A változatos témák ellenére van a kötetnek egysége is: az elbeszélések szereplői szinte kivétel nélkül megszállottak, mániákusok, nem a szó drámai, hanem hétköznapi értelmében. Az egyik egy ócska Zündapp motorbiciklire teszi fel az életét, a másik elhunyt felesége emlékére a gyümölcsbefőzést választja meghatározó szenvedélyének, a harmadik szétesett házassága után, összetöri a szobáját, a negyedik gyűlöli a gyerekét. Meglepetésekkel is szolgálnak az elbeszélések: hatásos, ügyes, nemegyszer váratlan és lekerekített befejezésekkel. Mégis, ez a kötet, amelyben minden olyan igazinak látszik, a mesterségbeli tudás annyira professzionistára valló, kielégítetlenül hagyott. Végig az az érzés bujkált bennem, hogy az írónak alig van köze a novelláihoz. Kitalálja a helyzeteket, az alakokat, aztán gyakorlott kézzel úgy írja meg őket, mintha a való életből hasított volna ki egy darabkát. Valami vastagabb, életesebb szagokkal álcázott laboratóriumi szagot éreztem rajtuk. (Magvető) Szász Imre éppúgy helyet kap, mint a faúsztató munkások viharvert csapata. Az udvarházban egy fiatal pár szerelme forrósodik fel szombat estétől hétfő reggelig, az egyik zsellérházban gyerek születik, a tóparton egy fiatal faúsztató munkás szúrja szíven részeg, kötekedő társát, akinek a felesége közben egy távolabbi zsellérházban fogad kétes vendégeket, a festő meg csak bolyong és szenved.. . Közben eltelik egy nap s két éjszaka, de a táj végig világos marad: itt senki el nem rejtőzhet, itt mindenkinek vállalnia kell, amit tett. Végül ki a gondtalan boldogság, ki a sokéves börtön, ki a hajszás hétköznapok felé indul tovább, az élet pedig folyik ezután is, ahogy eddig folyt. De az olvasóban valami fanyar érzés reked: mi jogon méretnek ki ilyen különböző sorsok az egy ég alatt élőknek? Ez a fanyar utóíz ad igazi értelmet az epikus szvitnek, s az ad igazi hitelt, hogy ez a kérdés végig nem hangzik el. Az író érti a dolgát: tudja, mit kell őneki kimondania, s mit kell az olvasónak szavak nélkül is meghallania. N. Sebestyén Irén, aki az elsők közt vállalkozott rá annak idején, hogy a századunkban kicsiszolódott modern magyar prózai nyelvre ültessen át jeles finn alkotásokat, Sillanpäänek ezt a könyvét méltó módon tolmácsolta. (Európa) Varga Domokos EMBEREK A NYÁRI ÉJSZAKÁBAN Sillanpää elbeszélései A címadó írás mai fogalmaink szerint kisregény, de Sillanpää szavával inkább epikus szvitnek mondhatnám, lévén szinte zeneileg komponált mű. Az északi nyár fehér éjszakáinak hangulata árad el benne, néha már-már álomszerűen, de többnyire nagyon is reálisan. Sillanpää, aki a finn falusi szegénységből szakadt ki s jutott el a Nobel-díjig, nagyon tudatosan érzékelte a társadalmi különbségeket, ha itt-ott némi patriarchális nosztalgiával is. Ebben az írásában is sajátos körképet vázol fel, amelybe a félúri-félparaszti udvarház lakói éppúgy beleférnek, mint a környékbeli zsellérházakéi, s ahol a családi válságával küszködő festő 23 HAJÓHARANG A HOLD UTCÁBAN Majtényi Erik könyve Ötvenéves korára az ember már hajlamos elfelejteni gyermekkora megrendítő élményeit, szorongásait, és az emlékezet mélyéről inkább a derűs pillanatokat bányássza elő. Majtényi Erik, az ismert romániai magyar költő, úgy látszik, sokkal többet őrzött meg a gyermekkor útravalójából s most megjelent önéletrajzi prózakötetében éppen ezeket a súlyosabb, megrendítő történéseket kelti életre. S teszi ezt olyan megjelenítő hajlandósággal és szívszorító őszinteséggel, hogy alighanem minden olvasójának segít vele életre kelteni a saját, már félig elfeledett múltját. A könyv másik szférája a börtönök, internáló táborok, lágerek világa, amelyekről az írónak már igen fiatalon sikerült széles körű ismereteket szereznie. Ezeknek az élményeknek felidézése egy árnyalattal haloványabbra sikerült a gyermekkoriaknál, ám had-, börtön- és fogságviselt nemzedékünk számára ezek az emlékek sem érdektelenek, ha másért nem alkalmat adnak az összehasonlításra. (Magvető) Csulák Mihály ELEFÁNTCSONTPARTI TÖRTÉNET Bernard Bois Dadié könyve Miért nehéz a tapintattal fejlődőnek, őszintébben — persze, nem minősítő, hanem pusztán tényrögzítő értelemben — elmaradottnak nevezett országok irodalmából számunkra fordítani? Mert e hatalmas régióban az irodalom jórészt alapfeladataival küszködik. Mint nálunk Kazinczyék idején, Dadié könyve, ez a szép és igaz mű is, mely hangulatot ad inkább, mint történetet, bár szerkesztésében és időkezelésében a modern próza némely eredményei is tükröződnek, tipikus példája az olyan, önéletrajzi elemekkel dús fejlődésregénynek, amilyeneket sorozatban szül minden ifjú irodalom. Helytelen volt hát nálunk is kiadni? Nem. De ha itthon mostanság már-már sokallom a dokumentum-prózát — no persze, csak a gyengét! —, Elefántcsontpartról, Szenegálról szívesebben olvasnék több tényt, kevesebb lírai próza köztéssel. (Európa) Lázár István *•••«•• ••••«»«••»••* »9« »9999999 •••••*•••• •••• « »*«*••»»#•«*••••• Bernard Bois Daniel» «»)■ K€-mn UvOríi ■ESS» Eielantcsontparti történés 9999999999911 0*99 999 9®9ft«9 • 9999999999999999»99999909« •9999 99 99 999 9909999 9999 9 «9 »90999999999999999«9999999 99909 999999999099999999999 999 9999 99 999 »990999999999• •«*••9999999999f1«9999f199*9 KÖZMŰVELŐDÉSI KÉZIKÖNYV Kitűnő válogatás, kitűnő könyv — sajnos. Kitűnő, mert megtalálható benne, bár harmad-, vagy negyedközlésként, de mindaz a gondolat, irányelv, törvény és jogszabály, amely a közművelődésről alkotott társadalmi elképzeléseinket elméletileg közös nevezőre hozhatja. Sajnos pedig azért, mert a „napi munka megkönnyítéséhez” elsősorban gyakorlati kézikönyvre volna szükség, amelyben a közművelődési formákról, módszerekről, technikákról, a szervezetek, intézmények által igénybe vehető és a köznapi munkát elősegítő lehetőségekről kellene szólni a jogszabályokon túl. A népművelőknek a megjelent kötet anyagát hivatalból ismerniük kell, a könyv tehát elsősorban azoknak szól, akik a társadalom más területeiről kapcsolódnak be a közművelődési tevékenységbe. Ők azonban nem tanulták a közművelődés gyakorlatát, és így előfordulhat, hogy a kézikönyvet leginkább értekezleteken, nyilatkozatokban és beszédekben felvillantható idézetek gyűjteményeként tudják csak használni közművelődési breviáriumként. Lehet egy hiányzó könyvet számon kérni a megjelent műtől? Más esetben talán nem. Most azonban, amikor már nem a Törvény megértése, de megvalósítása a cél, és „elvi jelentőségű” írásokkal eltorlaszolhatjuk a Népköztársaság útját, valódi kézikönyvre lenne szükség. (Kossuth) Nógrádi Gábor SZÍNHÁZ RÉGIMÓDI TÖRTÉNET Madách Színház Az első rész — igazi ajándék. Ez valóban dráma, izgalmas, nagy formátumú színpadi szöveg. Az életforma, amelyet Szabó Magda ábrázol, a családi történet, amelyet kibont, kettős varázzsal ejt rabul: bizonyos nosztalgiát kelt bennünk egy rend iránt, amelyben mindenki tudja helyét és szerepét, és ez a gyengének is tartást ad, az erőst pedig óriássá növeli — és ugyanakkor beleborzongunk a nemes formák mögötti hideg embertelenségbe. Lengyel György rendezésének magyarsága és egyetemessége oly finoman pontos és arányos, mint egy angol Galsworthy- vagy egy orosz Turgenyev-előadás. Úgy éreztem: íme egy produkció, melyhez büszkén vinném el a legkényesebb külföldi nézőt is — íme egy produkció, melyet teljes biztonsággal küldenek ki bármelyik színházi fővárosba. A második részben a drámaíró Szabó Magda rosszabb formát mutat. Furcsamód épp itt, ahol egy családi együttes helyett egyetlen hőssel, Jablonczay Lenkével van dolgunk, itt árulja el a mű az epikus eredetet. Az epizódok sűrűsége nem tűri az elmélyült kidolgozást, ezért az, amit a regény ábrázolásmódja hitelesíthet, itt extrémnek, túlszínezettnek hat, a merészen rövidített jellemfejlődések inkább romantikusak, mint reálisak, és szövegbe is, rendezésbe is be-beszüremlik a meggyőzést pótló poén. Szabó Magda írói kvalitásai és a színészi játék leplezik e bicsaklásokat: a siker kirobbanó, a közönség egyértelműen és örvendetesen boldog. Négy abszolút színészi remeklés: Sulyok Mária, Márkus László, Almási Éva, Schütz Ila. Bármiféle jelzőparádé azt a gyanút kelthetné, hogy elemzést pótol. Elemzésre nem lévén tér, nem tehetek mást: hódolatomat üzenem a művészeknek. (Képünkön Schütz Ila és Székhelyi József.) Szántó Judit UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA Pesti Színház írni annyit tesz, mint ítéletet tartani önmagunk felett, vallotta Ibsen, „tanítványa”, O’Neill pedig biztosan hozzátehette volna:... és megtalálni a vétkesben az áldozatot. Mert ő ebben a sajátos drámaírói dialektikában volt a legerősebb. A Tyronecsalád valamennyi tagjáért szól a nagy rekviem, az Utazás az éjszakába, mind a négyükért, akiknek ki-