Új Tükör, 1978. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
1978-04-02 / 14. szám
HETI AJÁNLAT KÖNYV HÍVÓJELEM: RAEM E. T. Krenkel könyve Újságíró segítségével készült önéletrajz, mégis lassú, bőbeszédű, kényelmesen mesélő, elég sok benne a naivság, kevés az ökonómia. Csakhogy Krenkel élete megéri az időt, az elidőzést. A szovjet tudomány, technika, földrajzikutatás-felfedezés az Októberi Forradalom utáni nagy korszakának egyik hőse, egyszerűségében is nagy egyéniségek, a legnagyobbak és legszínesebbek állandó, megbízható, bár szürkébb, de nélkülözhetetlen partnere, amikor még csak alapozni kezdték az északi sarkvidék meteorológiai, hidrológiai, geológiai és tengerhajózási kutatását. Ekkor még minden hajó- és repülőút — nem is szólva az ekkor még ezekkel egyenrangúan fejleszteni kívánt léghajózásról — állandó életvesélyt ígért. E. T. Krenkel német eredetű pedagóguscsalád fia, kalandvágya a tengerre hívja, technikai érdeklődése a rádiózáshoz vonzza. Utóbb az akkor még csak kísérletezgető rövidhullámú rádiózás egyik úttörője, élharcosa, a rövidhullámú távolsági összeköttetések világrekorder nagymestere. Rádiósa volt e páratlan expedícióknak, az első állandó sarkvidéki kutatóbázisoknak, sikeres és sikertelen hajóutaknak, sodródott jégtáblán hosszú ideig akaratlan, hajótörés után, és akarva, eleve így tervezett, fantasztikus expedíció során, amikor nem máshol, mint az Északi-sarkon tették repülőről a jégre őket. Amiről Krenkel beszámol, az az 1920—30-as években nemcsak a szovjet, hanem a világsajtó állandó témája. Nem túlzás állítani, hogy akkoriban ő és társai ugyanolyan híresek, mint ma az űrhajósok — ugyanúgy végrehajtói és jelképei a kor legnagyszerűbb technikai-tudományos akcióinak. Azóta Krenkelék — és Cskalov és Papanyin és Smidt és Vize, és Usakov neve elhalványult? Méltánytalanul. Ezért is fontos könyv ez: az újabb nemzedékekhez hozza el „régi” nagy idők hírét. (Gondolat) , - - wé Lazar István vasmányos, frappáns szövegekben ismerteti a művészettörténet tudnivalóit, saját nézeteivel fűszerezve. Mivel a könyv alapvetően a versekre épül, a művészet 1400-ig tartó fejlődéséről ugyanúgy nem kapunk tudományos áttekintést, ahogy egy szerelmes antológia sem fogható fel szexológiai kézikönyvként. De a költők szubjektumának szemüvegén át nézve — többet tudunk meg a művészet lényegéről, mint öt-hat „ismeretterjesztő” munkából együttvéve. Azt azonban nem ártott volna a kiadónak közölni, hogy ez a könyv egy trilógia első része. A szerkesztő pedig némileg több gonddal gondozhatta volna a képaláírásokat. Az olvasók — akik, mellesleg, elkapkodták a kötetet — alighanem rémülten néznek a mellékelt hibaigazító jegyzékre. Azzal szeretném őket megnyugtatni: efféle kisebb-nagyobb elírás szinte minden művészeti kiadványban akad, legfeljebb nincs róluk lista. (Magvető) Székely András kitagadja, s amikor mégis lakolnia kell fia tettéért, úgy hal meg, hogy megvilágosodik előtte az igazság. Georgi Karaszlavov kisregényében a szerelmes főügyész kommunisták akasztásával kedveskedik imádottjának, s csupán annyit kér tőle, hogy a kivégzés percében tegye fel kedvenc tangója lemezét s gondoljon a gáláns férfira. Kamen Kalcsev hőse, a fanatikus orvos viszont kénytelen kigyógyulni németgyűlöletéből. A teherautóra, amelyen bujkál, felkéredzkedik néhány német katona. Mindegyik egyszerű munkás, antifasiszta, s a doktornak meg kell tanulnia, hogy létezik egy másik Németország. (Euró- Hunyady Judit MINDENKORI MESTEREK Sík Csaba antológiája Mint — legalábbis papíron — magyar szakos tanár, úgy hittem, sok művészeti témájú verset ismerek, már csak azért is, mert nem árt a „szakszövegeket” néhány sor idézettel oldani. Sík Csaba válogatása a világirodalom művészekhez-művekhez kötődő verseiből megtanított, hogy — milyen keveset! Nemcsak azért, mert, hogy is mondjam, ritkán olvasom Tanigava Szuntaro, Hszü Hszün, Netzahuakóyoti, Moru Yesufu-Gina vagy netán Tzetzész műveit (sőt, valljuk be, hírüket sem hallottam, pedig egy költő lehet óriás akkor is, ha nem tudunk róla), hanem azért is, mert a magyar költészet történetéből is jóval több példa idézhető, mint hittem volna. Sík Csaba átfogó antológiájában, illusztrációként is látjuk a versek „témáját”, a hajdani „rézmélynyomású táblákat” idéző barna reprodukciókban, a kötet szerkesztője pedig ol 2. TÖRTÉNETEK A HŐSTETTRŐL A Győzelem Könyvtára sorozatának új kötetében bolgár ellenállókról szóló kisregények és elbeszélések jelentek meg. Évtizedekkel a háború befejezése után nehéz újat mondani ezekről az emberpróbáló időkről, itt mégis sikerül, mert a szerzők a hétköznapok emberének sosem látványos hősiességét ragadják meg. Hőseik közt akadnak gyengébbek, a kínzásokat rosszul viselők, de közös erősségük az eszme vállalása, az igény, hogy beleszólhassanak sorsuk alakulásába. Életük csupa buktató, s gyakran apróságokon múlik. Van, akit utcai razzia közben kapnak el, a másik letör egy mandulaágacskát, s a magántulajdon sérthetetlenségétől megszédült polgár nem hagyja megtorlatlanul a sérelmet. Van az áldozatok közt állami tisztséget viselő apa, aki partizánnak szegődő fiát RENESZÁNSZ ÉPÍTÉSZET MAGYARORSZÁGON Feuerné Tóth Rózsa és Kónya Kálmán könyve Szerteágazó művészettörténeti kutatásokat összegez szóban és képben, okosan és érdekesen e gyönyörű kiállítású könyv. Voltaképpen Mátyás király fennmaradt és tvábbélő örökségét veszi számba, hiszen Mátyás olasz kapcsolatainak, humanista műveltségének köszönhető, hogy hazánk volt az első ország, amely átvette —s tiszta formában vette át — a toszkán reneszánsz építészet módszerét és formakincsét. Olasz építőművészek — vagy mondjuk szerényebben, a kor szavával: ornamentátorok, kőfaragók — munkája révén honosodott ez meg az ország egész területén. Mert nem volt, ami az újnak útját állta volna, de Süttőn volt faragható vörös márvány, s élt a kőfaragás hagyománya. Mátyás budai és visegrádi palotája szolgált mintául a főúri és főpapi udvarok építkezéseihez, s példája átsugárzott Csehországba, Lengyelországba is. A hazai reneszánsz építészet a török uralom, s az ország három részre szakadása idején elvesztette egységes arcát. Erdélyben a toszkán hagyomány élt tovább, a királyi Magyarországon eluralkodtak a gótika és a reneszánsz átmeneti formái, a szepességi városokra meg visszasugárzott a lengyel reneszánsz. Ám az új stílusban is mindenekelőtt várak épültek. Majd, a XVI—XVII. században az udvari, egyházi, utóbb polgári reneszánsz hagyománya beépült a paraszti műveltségbe: kazettás mennyezetű fatemplomok őrzik mindmáig a „virágos reneszánsz” szívderítő, szemgyönyörködtető emlékeit. A tömör, ábrákkal, irodalomjegyzékkel kiegészített, minden lényeges tudnivalót tárgyilagosan közlő tanulmánynak a képek adják meg hitelét: a korabeli Magyarország teljes területéről származó, pompás építészeti emlékeket ábrázoló mintegy kétszáz fénykép. Mind Kónya Kálmán remek ízlését, szemét, a tudományos igényeket és a művészi fényképezés követelményeit egyaránt figyelembe vevő mértékletességét dicséri. (Corvina) Göncz Árpád SZÍNHÁZ A KÖTÉL Népszínház Szeretjük tudni, mit kapunk a pénzünkért. Ennek az előadásnak nehéz dolga van, mert hasfájósan komoly színházi életünk szerény műfaji választékát olyan mutáló, érdes hanggal bővíti, melyhez hasonlót a közönség legfeljebb a Városligetben láthat, a cirkusz porondján. Ráadásul csak hosszú percek után derül ki, hogy bohóctréfát látunk. Miért e késedelem? Nem akarják kiszerelni a darabból a társadalmi gyújtást, előre hatástalanítani a mondanivalót azzal, hogy csak bohóckodás az egész. Az NDK-ban élő Kurt Bartsch játékának hőse egy építkezés párttitkára. A cselekmény pedig a párttitkár impotenciájának hiteles története. A cirkuszi elemek fokozatosan lépnek be és nem takarják, hogy a kamaszos komédiázás mögött kisemberi tragédiák lapulnak. A darukezelő Anna (Tordai Teri) ugyan sikerrel csalja ágyba párttitkár férjét, gyereket is szül, a házasság mégis tönkremegy. Az örökké elfoglalt Ervin (Tolnai Miklós) ezután futó kalandokba bocsátkozik előbb egy konyhalánnyal (Papadimitriu Athina), majd egy segédmunkással (Jobba Gabi) minden eredmény nélkül. A darabot lehet hogy hamar elfelejtjük, de Jobba Gabi társalgással egybekötött gombócevésére évek múlva is emlékezni fogunk. Iglódi István rendezői bravúrja, hogy minél keservesebb a történet, annál többet nevetünk s mire a címben szereplő kötél is elnyeri Csehov rendelte funkcióját, már a rekeszizomláz fenyeget. (Képünkön Papadimitriu Athina és Tolnai Miklós.) Köröspataki Kiss Sándor i 1 , Azéi ► L VELENCEI KÉKSZAKÁLL Vidám Színpad A szándék csak helyeselhető. A Vidám Színpad házilag állít elő zenés változatot nemes, klasszikus alapanyagból — méghozzá egy nálunk ismeretlen korai Pirandello-vígjátékból —, önállóan követve a modern musical legdivatosabb formuláját.