Új Tükör, 1978. október-december (15. évfolyam, 40-53. szám)
1978-10-01 / 40. szám
apoti ajánlat ANGYALFIA Jékely Zoltán novellái Jékely Zoltán gyönyörű elbeszéléskötettel örvendeztette meg olvasóit. Az Angyalfia című könyv erénye nem az, hogy költő írta, s hogy miként a szép szöveget dicsérni szokás: „versibe illő” gyönyörű sorok, képek követik egymást a novellákban. Ez persze igaz, bőven lehetne szemezgetni a könyvből régi és új, népnyelvi és írói stílusleleményeket, fordulatokat, Jékely azonban nem a lírikusi „mesterség” fogásait teszi át prózába, hanem novellát ír. A lehető legegyszerűbb módszert alkalmazza: történeteket mesél, vadászatról, érettségi találkozóról, halottakról, s persze a leggyakrabban szerelmesekről. Sehol semmi tézis, idősík, „elidegenítő effektus”, van viszont helyettük cselekmény, sőt a modernkedő próza által olyannyira megvetett kaland. A két régi csók némi ironikus romantikától fűszeres, az Isten átka pompás szatíra, nemkülönben a Márton lúdja, Töhötöm csirkéje. Jékely Zoltánt azért tartom nagy költőnek, mert egy teljes életet élő embert érzek a verseiben, akinek a számára egy jó szonettet írni egyenértékű egy kilós süllő ki FÁBRI ANNA CIPRUS ÉS JEGENYE Sors, kaland és szerep Krúdy Gyula műveiben A KALAND ÁTALAKUL A MAGYAR DON JUAN A SZERELMES HÍRLAPÍRÓ DON QUIJOTE MINT SZERENCSELOVAG A KOCSMA LOVAGJAI „A NŐKHÖZ TÖBBET NEM ÍROK VERSET’ dán királyt egyik bűvös hangulatú írásában. A jelző éppoly semmitmondó, mint a „gordonkahang”, amit Schöpflin hallott ki mondataiból; innen már csak egy lépés volt, hogy ő irodalmunk zseniális cigányprímása, a múltat a jelenig meghosszabbító időtlen emlékek mesemondója, álom és valóság között különbséget nem tudó fantaszta. Lett aztán magyar Proust, sőt szürrealista, akinek csak a világirodalomban lelhetni rokonait. Fábri Anna hat, egymást monográfiafejezetekként folytató esszében diagnosztizálta a Krúdy-mű kulcsaként értelmezett regény- és novellahősök tipológiáját, irodalomtörténeti származástanát, átetkintve, ha madártávlatból is, a magyar társadalom és regényírás majd’ százados történetét. Az ő Krúdyja kora történetének krónikása, műve párjanincs teljességű és hitelességű körkép, amely a társadalmi valóságot csak Ady szimbólumrendszeréhez fogható, egyszerre reális és költői jelképekkel fejezi ki. Majdnem meséjen egyszerű és egységes történet a dualizmus korának Magyarországáról, jelentése éppúgy több rétegű, mint a mítoszoké. Fábri Anna e mitológiateremtő írói módszert és technikát minden lényeges részletre kiterjedően elemzi — a témához méltó esszéírói erényekkel. (Magvető) ____________ Sík Csaba fogásának örömével. Kisprózájában ugyanezt a szeretni, játszani tudó bölcset látom és szeretem, aki sosem vágyott különböző izmusok és iskolák zászlajára, hanem élt, és él, és ezt az életet írja az Angyalfia remekeiben is. Rólunk ír tehát, a mi vágyainkról, szerelmeinkről és csalódásainkról. Csoda-e hát, vagy az igazi művel szükségszerűen együtt járó véletlen, hogy ezek a látszólag magántermészetű novellák súlyos mondanivalót hordoznak korunk hazai és erdélyi történelméről. (Szépirodalmi) Czakó Gábor CIPRUS ÉS JEGENYE Fábri Anna esszéje Talán nincs rajta kívül magyar író, akinek ilyen áhítatos rajongókból álló szektája volna, a Krúdy-életmű mégis feltérképezetlen világ. Az irodalomtörténet egy-egy könyvének elemzéséből, részproblémák vizsgálatából próbált a Krúdy-jelenség természetére következtetni, a tetszetős esszék, meghatott emlékezések pedig a legendáját teremtették meg, és ez úgy takarja el valódi írói lényét, mint a titokzatos lovag köpönyege a 2. A DÉLI TENGEREKEN Aleksander Lech Godlewski könyve Legalább harminc, ha nem ötven útirajzot olvastam kiskamasz koromtól máig Óceánia egzotikus szigetvilágáról és annak népeiről, a különc magyar arisztokrata, gróf Festetich Rudolf naplójától a népszerű mai vikingek. Thor Heyerdahl és Bengt Danielsson történetileg, illetve néprajzilag is érdekes műveiig. Mit ad ezek után ez a friss mű? A legmaibb helyzetjelentést? Korántsem. Ez a tényekkel és adatokkal telezsúfolt tanulmánysorozat számomra elsősorban azért izgalmas, mert a gyakran oly romantikus hajózási kísérletekkel és túl nagyvonalú összehasonlításokkal igazolni vélt benépesedéselméletek után és a történeti kutatás fehér foltjai közepette a legújabb régészeti és egyéb munkálatok alapján foglalja össze, amit ma Óceániának a „felfedezések”, a gyarmatosítás előtti és utáni múltjáról tudni lehet. S ezt egészíti ki a jelenlegi gazdasági-társadalmi-politikai állapotok vázlatával. Gazdag ugyanakkor etnográfiai anyaga is, és jól tükrözteti a régi szokások lassú eltűnését ott, ahol egyrészt az emberevés számunkra elrémítő szokása néhol a múlt századig fennmaradt, másrészt viszont az archaikus élet a birtoklásban és a hatalom gyakorlásában sok olyan ősközösségi formát őrzött meg, hogy néhol ma is építeni lehet rá. Bár — főleg a történeti részekben — nem kevés benne a sztori, szórakoztató olvasmánynak nem ajánlhatom ezt a könyvet. Azoknak való inkább, akik sokféle, igen különböző jellegű és értékű forrásból származó Óceánia-ismereteiket kissé frissíteni és főként rendezni kívánják. (Kossuth) Lázár István RÓMEÓ ÉS JÚLIA Népszínház Nem kevesen tamáskodtunk, amikor a Déryné falujáról egyesültek a kísérletező 25. Színházzal, és megszületett a Népszínház társulata. A RO- J AZ 1790-ES ÉVEK ERDÉLYI RENDI REFORMMOZGALMAK TÖRTÉNETÉHEZ Trócsányi Zsolt tanulmánya A Nemzetiségi Füzetek sorozatában megjelent értekezés hatásvadászattól igazán mentes címét nem kevésbé pontos alcím követi. Az 1790 91-es országgyűlésről kiküldött egyházügyi és tanügyi rendszeres bizottság. Bármiféle hivalkodástól végképp mentes egzaktság, elfogulatlanság, tárgyilagosság — ezek az erényei Trócsányi Zsolt legújabb munkájának. Akkor is fontos felhívni rá a figyelmet, ha maga a szaktanulmány nem válhat százezrek olvasmányává, és ha a tankönyvekbe és a történelmi összefoglaláskoba a benne feltártakból talán csak egy (remélhetőleg helyes) mondat és egy könyvészeti adat kerül majd be mindössze. A történelmi előzményeket, a helyi viszonyokat és a fejlődés korabeli legjobb európai mintáit egyaránt kitűnően ismerő szerző nagy biztonsággal vonja meg a mérleget. Ami a felvilágosult abszolutizmus (II. József hagyatéka) és a hatalmon lényegében kívül rekedt (bár Erdélyben, hála az önálló fejedelemség korának, közjogilag védett protestantizmus vallás- és közoktatásügyi koncepciójának összeütközéséből, kompromisszumaiból, egybecsengéseiből született — legalábbis a tervekben —, azon európai viszonylatban sincs mit szégyellni. Ugyanakkor követésre méltó tárgyilagossággal teszi szóvá például azt a fogyatékosságot, hogy éppen a román nemzeti sérelmek és követelések határozott megfogalmazásnak időszakában (Supples Libellus Valachorum Transilvaniae) olyan testület tárgyalt a nemzetiségi művelődés kérdéseiről amelynek egyetlen román tagja se volt. Csak az ilyen kiegyensúlyozott, hamis öndicsérettől és önpocskondiázástól egyaránt mentes történetírás képes — főleg ha kölcsönös erőfeszítések támogatják — nem egy, később elmérgesedett seb kortörténetét a kezdetekig visszavezetni. A gyógyulás érdekében. (ELTE) Tánczos Gábor meó és Júlia előadásával a Kulich Gyula téren most megnyílt a Népszínház második budapesti otthona, a Józsefvárosi Színház. Az első bemutató azzal biztat, hogy a Népszínház kamatoztatni tudja mindkét elődje jó hagyományait. Ruszt József keze nyoma ott az előadáson. Aki most először találkozik a darabbal, jó ütemű történetnek ismeri meg a Rómeó és Júliát, nem lassítják le a fiatal Shakespeare túláradó versbetétei sem. Ruszt nem húz sokat a szövegből, de a maga véleményét is elmondja, például azzal, hogy világosban, jelzésszerűen játszatja az erkélyjelenetet, holdfény és erkély nélkül. Pelsőczy László Rómeója és Papadimitriu Athina Júliája két mai kamasz, akiből gyakorta feltör a gyerek. Majd feldöntik az esketésükön buzgólkodó Lőrinc barátot. A csöppet sem érzelgős előadás leginkább a humoros játéklehetőségek kibontakoztatásában jeleskedik. T. Nagy András Péter szerepében, Váradi Vali Dajkaként olyan mozgás- és magatartásjátékokat talál ki, hogy percekig nem szűnik a nevetés. Gombár Judit jelmeztervező is részt vesz a mókában, a Dajka csókolózó galambpárral díszített kalapjával. A komédiázás teszi emlékezetessé még a halálos kimenetelű vívójeleneteket is. Amikor a történet végleg elkomorul, akkor ütközik ki az előadás gyengéje: ezekben a színészekben egyelőre kevés a tragikai erő. Tragédia helyett így az előadás szörnyű „pechsorozatba” fordul. A végzet forgószele már mindent összekavar, és még mindig nevetnünk kell Forgács András gyagyás szerzetesén, ahogy lassan forgó nyelvvel mondja el, miért nem tudta kézbesíteni a sorsdöntő levelet. A Rómeó és Júlia kempingváltozata tartós közönségsikernek néz elébe. (Képünkön Pelsőczy László és Papadimitriu Athina) Köröspataki Kiss Sándor A NYÁR Pesti Színház Hol van az A nyár — kérdezhette Várkonyi Zoltán —, amely tizenegy évvel ezelőtt ugyanitt, a Pesti Színházban furcsálkodásra késztette a nézőket (mármint azokat, akik meglepődnek, ha a színpadon, egy „komoly darabban” megszólalnak a macskák, sőt egyikük egy Manon nevű légybe szerelmes, aki viszont Sartre-t olvas)? A kérdésre adott válasz: Weingarten műve újra a színpadon, más szereplőkkel, ugyanabban az értelmezésben. Talán túl-