Új Tükör, 1979. január-március (16. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-07 / 1. szám
s mozgalmas záróképben is — olyan illúziót tudott kelteni, mintha nagyszabású operaelőadást látnánk. Kertész Iván ISTEN VELED, JUDÁS Szegedi Nemzeti Színház Ireneusz Sredensky fiatal lengyel költő, regény- és drámaíró, nemzedékének egyik legérdekesebb, sokat vitatott alakja. Hazánkban eddig mindössze három monodrámáját játszották örvény címmel a Nemzeti Színházban. Az Isten veled, Júdásban — mint legtöbb darabjában — egy végsőkig leegyszerűsített, modellszerű helyzetben hús-vér figurák helyett különböző erkölcsi normák, magatartásformák képviselői, a hatalom és az erőszak természetéről vallott nézetek szembesülnek egymással. Az evangéliumi példázat modern változatában Judást árulják el, s ő csak ezután adja fel társait. Az ellenállási mozgalom vezetőjét körözi a rendőrség, a félelem és bizalmatlanság légkörében a szervezet saját sorai, legjobbjai között keresi az ellenséget. Judás arra a felismerésre jut, hogy az eszmei barikád két oldalán állók egyaránt elfogadhatatlan módszereket használnak. A mű alapkérdése, hogy vállalhatja-e az egyén következetesen egy olyan ügy szolgálatát, amelyből kitagadták: az erkölcsi értékek viszonylagossá válása vagy devalválódása ellenére hű maradhat-e saját elveihez. Az író azonban nem tudja igazán izgalmasan megfogalmazni, élővé tenni ezeket az etikai problémákat, ezért a drámai erőtérben nem izzik fel valódi szellemi feszültség. Marek Okopinski lengyel vendég rendező meglehetősen ötlettelen rendezésében a helyzetek lélektanilag kidolgozatlanok maradtak. (Képünkön ifj. Ujlaky László és Kovács János) „ .... Gervai András ROCKY Színes amerikai film Finom, okos ötlet volt a televíziótól: éppen az Oscarokkal fémjelzett Rocky bemutatójával egyidőben tűzte műsorára a mi „bokszfilmünket”, a K. O.-t. Hátha a tévéhez szokott, elkényelmesedett néző a moziműsort böngészve legyint, mondván, bokszból is megárt a sok, vagy éppen fordítva, a sikerlistagyőztes „knock out”-olja a szerényebb lehetőségek között forgatott magyar versenytársát. Valaki, valamelyik film mindenképpen rosszul jár. Pedig Sylvester Stallone, aki írta és játssza John G. Avildsen Rockyját, megérdemli, hogy a magyar közönség is felfigyeljen rá. Ő az egyik olyan amerikai filmszínész, aki után filmrendezőink is sóvárognak nyilatkozataikban, aki puszta megjelenésével, járásával, gesztusaival elhiteti velünk, nem az ismert fővárosi művész újabb jó vagy kevésbé jó alakítását látjuk, hanem valakit, akármelyikünket, akivel a történet megeshetett. Ezúttal egy sokadrangú bokszolót, aki, mint Csányi a K. O.-ban, élete nagy lehetőségét kapja, megmérkőzhet a „bajnokkal”. A győzelem, a felemelkedés amerikai álma mostanra már, korszerűen, koszlott nagyvárosi bérlakásban szövődik, szemetes utcákon, piszkos lépcsőfeljárók tövében, csúnyácska kis szerelmekből merítve erőt, s a reflektorfényes ringig tart. (Zsombolyai János dicséretére legyen mondva, a „nagy meccs” látványa magyar módra élvezetesebb, mint külföldi kollégájának előadásában.) Rocky, annak amerikai rendje s módja szerint a két órán át visszatartott könnyezön kíséretében győz, övé a pénz, hírnév, s a közben megszépült lány ölelése. Minden jó, ha vélte Székely Gabriella A KÉK MADÁR Színes szovjet—amerikai film Irigylem George Cukort, ő már megtalálta a boldogságot. Nem tudjuk meddig kereshette, de végül is rálelt a forrásra, Maeterlinck meseregényére, s hogy az öröm, meg persze a siker, teljes legyen, Liz Taylort, Ava Gardnert, Jane Fondát, Popov bohócot, a híres szovjet balettkart, élén Nagyezsda Pavlovát is szerződtette hozzá. Ne keseredjünk el, a boldogsághoz azért nem kell feltétlenül ekkora befektetés, ilyen világstáb. A kék madár azt bizonygatja, hogy a boldogság mostanában a barátságos meleg szobában van, bennünk, jóságos szüleinkben, csak meg kell találni. Ahogyan a világot elnézzük, nem lévén filmren ddeti ajánlat tezők, az az érzésünk, a csillagszórós, fenyőszagú ünnepek után egy darabig még keresgélhetjük tovább. Sz. G. Hanglemez CZIFFRA GYÖRGY ZONGORÁZIK Új Hungaroton-lemez Cziffra György egy XIX. századi művésztípus talán legnagyobb, kései képviselője korunkban. Zongoravirtuóz, „technikamilliomos” — ahogy egyes méltatói állítják —, akinek a zeneszerzők nem írtak eléggé nehéz darabokat, ezért maga készít átiratokat ismert művekből, szinte megoldhatatlan technikai leckéket ad fel bennük magának és lesz rajtuk úrrá — látványos könnyedséggel. Új lemezén, mely részben nyilvános hangversenyeken, részben pedig stúdióban készült produkciókat rögzített, szintén hallhatunk ilyen átiratokat. Különösen jól sikerültek a Rossini Teli Vilmos nyitányára készült improvizációk. Itt, valamint Lisztnek még virtuózabbra átírt La campanellájába, érvényesül a legyenhatások könnyen kiolthatnák egymást. Akár az álom felől közelít a valósághoz, akár visszafelé teszi meg — egy-egy dallamképlet vagy harmónniasor erejéig — e vargabetűkkel nehezített utat, mindig példás tudatossággal építkezik. Körültekintően és ízléssel szerkeszt, érzékenyen feszes kompozícióba épít be megannyi ötletet. A rock díszletei közé ezen a kitűnő lemezen úgy hatol be a dzsessz, hogy ottléte meg sem kérdőjelezhető. Tomsits szüntelenül érzékelteti ezt az otthonosságot. Ezáltal valóban mesteri ötvözet jön létre. De hogy a zenei építmény kényes pontjain sem billen meg, abban Tomsits Rudolf partnerei is részesek. Szakcsi Lakatos Béla Fender-szólója a Zongorista kalapban című szerzeményben ritka bravúr. Kőszegi Imre dobon, Presser Gábor és Másik János zongorán, Babos Gyula gitáron szólózik élvezetesen, Deseő Attila pedig a szaxofon nélkülözhetetlen színeit „hozza”. A legjobban kimunkált kompozíció alighanem a B-oldalt nyitó Vallomás. Nem kevésbé igényes azonban a lemez végére — mintegy summázásul — szerkesztett Valóság sem, melyben tucatnyi stílus találkozik az egész előadásra jellemző könnyedséggel, eleganciával. (Hungaroton) Kaán Judit jobban Cziffra György fantasztikus zongoratudása; bámulatosak a futamai, tercmenetei, trillái, oktávtechnikája. Cziffra kiváló Chopin-játékos is, ezen a lemezen az F-moll fantáziát és a Fisz-dúr impromptot halljuk meglehetősen romantikus, szabad felfogásban. Igazságtalanság azonban Cziffra György művészetét egyértelműen múlt századinak minősíteni. Erről tanúskodik a lemezen megszólaló két Ravel-mű, a Szonatina és A víz játéka, bizonyságaként, hogy milyen jó érzékkel nyúl az impresszionisztikus hangzású zongoradarabokhoz is. (Hungaroton) Kertész Iván ÁLOM ÉS VALÓSÁG Tomsits Rudolf lemeze Annyian próbálkoznak ma már a dzsessz és a rock összeboronálásával, különféle ötvözetek és vegyületek előállításával, hogy a frigy létrejötte mind reménytelenebbnek látszik. Tomsits Rudolfnak külön is a javára szól, hogy lemezén ezt az „együttélést” tapintatosan teremti meg, összegez és leltároz, tájékozódási pontokat keres a kuszán bevonalazott pop-rock-dzsessz térképen. Zavarba ott sem jön, ahol útkereszteződéshez ér, ahol a hatások és el MAKRISZ AGAMEMNON SZOBRAI Magyar Nemzeti Galéria Évtizedek óta él Magyarországon, de ma is őriz némi kedves akcentust beszédében; most már élete végéig görög marad, a jobboldali kormányzat száműzöttje, Hellász kultúrájának budapesti nagykövete. Életművének ez az első retrospektív kiállítása, pedig minden szobra kisebb szenzáció volt, akár mint kiemelkedő művészeti alkotás — a drámai Mauthausen-kompozíció —, akár mint politikai gesztus, bár különösen hangzik, Makrisz szoborcsoportja a Belvárosban először állított emléket a spanyol polgárháború internacionalista hőseinek. A szobrászt azonban mintha nem érdekelte volna a dicsőség. Felhagyott a bevált formákkal, anyagokkal, és új módszereket keresett: bronz helyett rezet, öntvény helyett kalapált lemezt, és akár harmadfélezer év előtti ősei, a klasszikus görög szobrászok, nem félt felhasználni a színek hatását a plasztikéban. □ 3