Új Tükör, 1980. október-december (17. évfolyam, 40-51. szám)

1980-10-05 / 40. szám

riati ajánlat PAPP ALBERT FESTMÉNYEI Tatabánya, Kernstok Terem A művész vagy azonosul témájával, vagy egyfajta brechti szemlélettel önállósodni engedi, s kívülről figyeli további sorsát. Papp Albert az előb­bi mellett voksol, amikor piktúrájá­­nak központjába az élményt állítja, hagyományos megjelenítési formák kíséretében. Az élmény azonosulást kíván, a művész élményei pedig a gyerekkor faluközösségéből, egy zár­tabb szociológiai közegből származ­nak, s mivel ennek ábrázolása a szá­zad magyar festészetében történeti folyamat is, a téma napirendre tű­zése kijelöli Papp helyét festőink körében. Vissza-visszatérő vásár- és falurészletei, fejkendős nénikéi nem­csak tematikailag, hanem koncepcio­nálisan is tartják a rokonságot a szolnoki iskolával, de a Zalaságban felnövő művész szerint véletlen ana­lógiáról van szó csupán — a két táj­egység életformája vág egybe. Festészetének líraiságára ott buk­kanunk rá, ahol az élmény spontán módon ölt formát, vagy ahol a jel­lemzés érdekében lemond az elbe­szélő jellegről. Ahogy a festő pályá­ján előrehaladva, számba veszi az időben közelebbi emlékeket is, úgy lazulnak a gyermekkor falujához kö­tő szálak, és Pappot is eléri a ha­sonló indíttatású társak dilemmája; szembe kell néznie a ténnyel, hogy megszűnt az útra bocsátó közegének tagja lenni. Fecske András lyókrattá alakul át. Az ugyanis már eddig is kiderült, hogy megvan a maga sajátos törekvése, arculata, helytörténeti és szociológikus első­renden s ezt a munkát más nem végzi el helyette. Ez évi második száma azonban irodalmibb a meg­szokottnál, főként a József Attila emlékének szentelt ciklus okából. Figyelemre méltó ciklus, már csak a felsorakoztatott költők és írók miatt is. Írt bele József Attilára emlékező verset többek közt Takáts Gyula, Csorba Győző, Fodor András, Or­bán Ottó. De a költők nem pusztán versben fejezték ki hódolatukat — vagy ami hódolatnál többet ér, fi­gyelmüket. Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Tornai József s más jeles lírikusok egy-egy villa­násnyi elemzést vagy eszmefuttatást adnak. Kiváltképpen tetszett Nemes Nagy Ágnes írása, A lopás erénye, amely Nemes Nagy Ágnes elbűvö­lően könnyed és még elbűvülőbben okos értekező prózájának hangne­mében elmondja, milyen általánosan vagyunk adósai József Attilának, költők és olvasók egyaránt. „Sok, nagyon sok energiát kapcsoltunk át a József Attila nevű erőközpontról saját vevőállomásainkra vagy fe­léinkre.” Azon kevés lopásaink közé tartozik ez, amelyeket még a mai, lopásos világban is emelt fővel di­csérhetünk. Szász Imre Folyóirat Szűkebb pátriám lapja, legalábbis a nagy nyilvánosság szempontjából, titkos folyóiratnak tekinthető. Ma­gam is csak véletlenül s ritkán ta­lálkozom egy-egy számával. Ami sem az olvasók szempontjából nem szerencsés s még kevésbé lesz ez­után, ha kéthavonta megjelenő fő­ SZÍNHÁZ Akiket sokszor piszkálnak, akiket mohó pletykaéhség vesz körül, azok gyakran engednek védekező ref- s­lexüknek és megpróbálják elkenni bajaikat. Nem így a Nemzeti Szín­ház vezetői. AZ EGYSÉGES SZÍN­HÁZ ESZMÉNYE című interjúban személyeskedés nélkül, teljes ko­molysággal mondják el Mészáros Ta­másnak, hogy a konszolidálódás je­lentős eredményei ellenére bizonyos lényegi kérdésekben nem jutottak előre. Ők — úgy olvasom ki szavaik­ból — elsősorban a társulat közös akaratának, egységes szellemének kimunkálását tartják sürgetőnek. Magam hosszú távon nagyobb gond­nak érzem a társadalom „rábeszé­lését”, hogy ideje másként felfogni a Nemzeti szerepét a művelődésben és a színházművészet fejlődésében. Akik a nemes tradíciók őrzéséről beszélnek, persze elutasítják az éle­sebb kérdést, hogy netán múzeumot vagy konzervszínházat képzelnek-e a Nemzeti falai közé. Ám a részletek­be menő beszélgetésekből többnyire kiderül, hogy szerintük a Nemzeti nem lehet művészi kezdeményezé­sek előőrse, köteles megmaradni a bevett, konszolidált és — én sar­kítom — konzervatív ízlésszinten. A színház új vezetői az elmúlt két évben nem keveset tettek egy mű­vészileg is, politikailag is nyitottabb színháztípus kiépítése érdekében. Az elmúlt időszak néhány fejleménye a színház és a film világában bizonyos derűlátásra jogosít. Lehet, hogy újabb pár esztendő múlva már mindannyian természetesnek vesz­­szük, hogy a Nemzeti ízlésben és a közönséget felnőttként kezelő poli­tizálásban nem utóvéd többé, hanem az élvonalban halad? Köröspataki Kiss Sándor ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: BENJÁMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő- helyettes: FEKETE SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest VIll., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V. József nádor tér 1. - 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint át­utalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelző számára. Előfizetési díj: negyed­évre 84,- Ft. 1/1 évre 168,- Ft, 1 évre 336,- Ft. @ 80.2369 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.

Next