Új Tükör, 1980. október-december (17. évfolyam, 40-51. szám)
1980-10-05 / 40. szám
riati ajánlat PAPP ALBERT FESTMÉNYEI Tatabánya, Kernstok Terem A művész vagy azonosul témájával, vagy egyfajta brechti szemlélettel önállósodni engedi, s kívülről figyeli további sorsát. Papp Albert az előbbi mellett voksol, amikor piktúrájának központjába az élményt állítja, hagyományos megjelenítési formák kíséretében. Az élmény azonosulást kíván, a művész élményei pedig a gyerekkor faluközösségéből, egy zártabb szociológiai közegből származnak, s mivel ennek ábrázolása a század magyar festészetében történeti folyamat is, a téma napirendre tűzése kijelöli Papp helyét festőink körében. Vissza-visszatérő vásár- és falurészletei, fejkendős nénikéi nemcsak tematikailag, hanem koncepcionálisan is tartják a rokonságot a szolnoki iskolával, de a Zalaságban felnövő művész szerint véletlen analógiáról van szó csupán — a két tájegység életformája vág egybe. Festészetének líraiságára ott bukkanunk rá, ahol az élmény spontán módon ölt formát, vagy ahol a jellemzés érdekében lemond az elbeszélő jellegről. Ahogy a festő pályáján előrehaladva, számba veszi az időben közelebbi emlékeket is, úgy lazulnak a gyermekkor falujához kötő szálak, és Pappot is eléri a hasonló indíttatású társak dilemmája; szembe kell néznie a ténnyel, hogy megszűnt az útra bocsátó közegének tagja lenni. Fecske András lyókrattá alakul át. Az ugyanis már eddig is kiderült, hogy megvan a maga sajátos törekvése, arculata, helytörténeti és szociológikus elsőrenden s ezt a munkát más nem végzi el helyette. Ez évi második száma azonban irodalmibb a megszokottnál, főként a József Attila emlékének szentelt ciklus okából. Figyelemre méltó ciklus, már csak a felsorakoztatott költők és írók miatt is. Írt bele József Attilára emlékező verset többek közt Takáts Gyula, Csorba Győző, Fodor András, Orbán Ottó. De a költők nem pusztán versben fejezték ki hódolatukat — vagy ami hódolatnál többet ér, figyelmüket. Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Tornai József s más jeles lírikusok egy-egy villanásnyi elemzést vagy eszmefuttatást adnak. Kiváltképpen tetszett Nemes Nagy Ágnes írása, A lopás erénye, amely Nemes Nagy Ágnes elbűvölően könnyed és még elbűvülőbben okos értekező prózájának hangnemében elmondja, milyen általánosan vagyunk adósai József Attilának, költők és olvasók egyaránt. „Sok, nagyon sok energiát kapcsoltunk át a József Attila nevű erőközpontról saját vevőállomásainkra vagy feléinkre.” Azon kevés lopásaink közé tartozik ez, amelyeket még a mai, lopásos világban is emelt fővel dicsérhetünk. Szász Imre Folyóirat Szűkebb pátriám lapja, legalábbis a nagy nyilvánosság szempontjából, titkos folyóiratnak tekinthető. Magam is csak véletlenül s ritkán találkozom egy-egy számával. Ami sem az olvasók szempontjából nem szerencsés s még kevésbé lesz ezután, ha kéthavonta megjelenő fő SZÍNHÁZ Akiket sokszor piszkálnak, akiket mohó pletykaéhség vesz körül, azok gyakran engednek védekező ref- slexüknek és megpróbálják elkenni bajaikat. Nem így a Nemzeti Színház vezetői. AZ EGYSÉGES SZÍNHÁZ ESZMÉNYE című interjúban személyeskedés nélkül, teljes komolysággal mondják el Mészáros Tamásnak, hogy a konszolidálódás jelentős eredményei ellenére bizonyos lényegi kérdésekben nem jutottak előre. Ők — úgy olvasom ki szavaikból — elsősorban a társulat közös akaratának, egységes szellemének kimunkálását tartják sürgetőnek. Magam hosszú távon nagyobb gondnak érzem a társadalom „rábeszélését”, hogy ideje másként felfogni a Nemzeti szerepét a művelődésben és a színházművészet fejlődésében. Akik a nemes tradíciók őrzéséről beszélnek, persze elutasítják az élesebb kérdést, hogy netán múzeumot vagy konzervszínházat képzelnek-e a Nemzeti falai közé. Ám a részletekbe menő beszélgetésekből többnyire kiderül, hogy szerintük a Nemzeti nem lehet művészi kezdeményezések előőrse, köteles megmaradni a bevett, konszolidált és — én sarkítom — konzervatív ízlésszinten. A színház új vezetői az elmúlt két évben nem keveset tettek egy művészileg is, politikailag is nyitottabb színháztípus kiépítése érdekében. Az elmúlt időszak néhány fejleménye a színház és a film világában bizonyos derűlátásra jogosít. Lehet, hogy újabb pár esztendő múlva már mindannyian természetesnek veszszük, hogy a Nemzeti ízlésben és a közönséget felnőttként kezelő politizálásban nem utóvéd többé, hanem az élvonalban halad? Köröspataki Kiss Sándor ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: BENJÁMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő- helyettes: FEKETE SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest VIll., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V. József nádor tér 1. - 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelző számára. Előfizetési díj: negyedévre 84,- Ft. 1/1 évre 168,- Ft, 1 évre 336,- Ft. @ 80.2369 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.