Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)

1981-01-04 / 1. szám

Sfoti ajánlat ket munkáinak a „törvény” a kulcs­szava. Új és világos társadalmi és emberi törvényeket követel, ábrázol és hiányol. (Szépirodalmi) Gáli István Könyv TÖRVÉNYEN KÍVÜL ÉS BELÜL Galgóczi Erzsébet két kisregénye Galgóczi Erzsébet mindig meg akar­ja lepni, el akarja képeszteni olva­sóját: a nyerseségével, az időszerű­ségével, a szókimondásával, az új­szerű tematikájával — mikor mi­vel, ideje válogatja. Mert az olvasók­nak ír, mint minden igazi író. (De mert nagy tehetség, a szűk szakmai GALGÓCZI ERZSÉBET törvényen KÍVÜL ÉS BELÜL közvéleményt is lenyűgözi, immár harminc éve.) Új könyve olvastán megint csak levegő után kapkodunk, meglepetésünkben. Mint egykor kí­méletlen téesariportjai, önmarcan­goló novellái és újszerű kisregényei után. Galgóczit olvasni kell, olvasni lehet — ezt kihangsúlyozom, az „iro­­dalmiaskodás” divathulláma tetőzé­sekor —, és olvasni érdemes! Két kisregénye közül nekem a Szent Kristóf kápolnája jobban tetszett. Mert az írás szerkezete és lélektani logikája tisztább, emberformálása humánusabb, puhább és megraga­­dóbb, az élethelyzetek hitelesek, ke­mény vonásokkal megrajzoltak, még­sem extrémek, hanem nagyon is maiak. Pedig éles ellentétpárt vará­zsol elénk: Zsófiát, a festőből restau­rátorrá és alkoholistává lecsúszott művészt, és Zsidányi Timót esperest, az öreg és bölcs vidéki papot, aki egy oltárkép felújítására hívta meg Zsófiát. Mindketten tanulnak egy­mástól. Zsófia türelmet a művész- és magánélet elviseléséhez a paptól, az esperes pedig bizalmat és hitet az új társadalmi rendben, aminek Zsófia élete mélypontján is elkötelezettje marad. Karakterisztikus alakok, re­mek mellékszereplőkkel, a mai falu jellemző képviselőivel körülvéve. Lá­zasabb és kiegyensúlyozatlanabb történet a * Törvényen belül. Nem jobb, de felkavaróbb olvasmány az előbbinél. Csak Galguizi írhatta meg ! Egy homoszexuális lán­y története? Egy helyét nem találó, az V156-0S tragédiát ki nem heverő, és hivatá­sát, párját, hitét nem lelő értelmiségi története? Ez is, az is. Szalánczky Éva disszidálás közben pusztul el, 1959 őszén. Marosi főhadnagy, régi barátja, nem tudja egyszerűen le­zárni az aktáját, magánnyomozásba kezd, mi történt Évával? Hitelesen bomlik ki a nő tragikus élete, ver­gődése férfiak és nők között, bará­tok és álbarátok társaságában, elve­télt hitek és gyanakvással fogadott új társadalmi programok össznépi katarzisában. Mindez művészhez mél­tón bátor szókimondás. De a „nyo­mozás” konstruált keretnek tűnik fel, és Galgóczi Erzsébet regény­szer­vező munkájában már visszatérő formai megoldás — talán egy lehet­séges egyszerűbb cselekményépítés jobb lett volna .. . Galgóczi Erzsé­bébek­ is. Ugyanis olvasás közben, kénytelen kézikönyvekben keresgél­ni, hogy hova tartozik tulajdonkép­pen a vidék? Lengyelországban va­gyunk a német határon vagy Német­országban a lengyel határon? Mi az, hogy kasub, és ki a bosnyák plussz? Nem ártott volna a könyvnek egy utószó, amely a borítón reprodukált régi magyar földleírás-töredéknél részletesebben tájékoztat a mazuriai tavak­ vidékének földrajzáról és tör­ténelmiről. (Magvető) Székely András 20 HONISMERETI GYŰJTEMÉNY Siegfried Lenz könyve A könyvkiadás immár természetessé vált csigatempója egyre kevésbé jel­lemzi a Magvető kiadványait; úgy látszik, ez a kiadó együtt gyorsult az idővel. Ott még nem tartunk, mint félszázada, amikor a kéziratból fordított Thomas Mann-könyv úgy­szólván a német kiadással együtt jelent meg, de Lenz könyvének pub­likálása — talán, a kiválóan fordító Bor Ambrusnak köszönhetően — igazán gyors volt, hiszen az eredeti szöveg csupán nemrég látott napvi­lágot az NSZK-ban. Sajnos, Lenz ebben a művében in­kább csak szeretne Thomas Mann lenni, és a szép stílusú, ám terjen­gős hömpölygésben, nem a fordula­tos iróniában követi mesterét; be­csületére válik viszont a tiszta szán­dék, a bátor kiállás, a szembefordu­lás a „hazátlanokról és kiűzetettek­­ről” szónokló revansista, jobboldali szervezetek demagógiájával. A könyv hőse egy idős mazuriai német, aki önkezével gyújtja fel inkább a po­rosz—lengyel—német múltról valló Heimatmuseumot, vagyis honisme­reti gyűjteményt, jóllehet egész éle­tének munkája fekszik benne , mert legyen inkább a lángoké, mint­sem hogy az általuk életben tartott nosztalgia segítségével ismét a Har­madik Birodalom figurái kerüljenek az élre. Bátor, politikus íróhoz illő tett ez valóban, még ha a magyar olvasó ezt a bátorságot kevésbé és­megerősíti ezt a véleményt. A ver­sekből olyan „magántörténet” bon­takozik ki, amely egyúttal egy nem­zedék „érzelmi története”. Gyurko­vics verseit a köznapi élet tapasz­talatai, gyakran emlékei hívják elő: a versek elé írott prózai szövegek­ben maga a költő is szinte kihívó módon mutat rá a költemény tárgyi hátterére. Napi híreket (vagy ép­pen fiktív híreket), beszélgetéseket (elképzelt beszélgetéseket), rövid el­mefuttatásokat ad, utánuk a vers szinte lírai kommentárának tetszik. Egy mai kelet-közép-európai ér­telmiségi ember köznapi dolgainak lírai kommentára a költemény. A kommentár látszöge befogja a kö­zelmúlt történelmét, a magyar tár­sadalomban zajló vitákat, a nagy­világban zajló ellentéteket, s ki­fejezi azt a sajátos, talán „sztoikus­nak” nevezhető közérzetet, amelyet a történelmi, valamint személyes él­mények alakítanak ki. Nemcsak a költő közérzetét, egy egész nemze­dék (a ma ötvenévesek) gondolko­dását, lelkiállapotát. E „sztoikus” életbölcselet költői formája az az ironikusan tárgyszerű hosszabb költemény, amely az avant­­garde szó bőségét és lendületét hasz­nálja fel, illetve az a rövidebb lírai groteszk, amely a dalforma hagyo­mányos egyszerűségét értelmezi át. Mindkét költői formának erős gon­dolati ereje van : Gyurkovics Tibor gondolkodó költő, ezért érdemes fi­gyelnünk verseire. (Szépirodalmi) Pomogáts Béla LEVELESKOR YV Gyurkovics Tibor versei Gyurkovics Tibor válogatott verses­kötete, az 1978-ban megjelent Isten­­igazából szervesen épülő költői élet­műre hívta fel a figyelmet. Jelezte, hogy ezt az életművet alaposabban számításba kell vennünk a jelen­kori magyar költészet vizsgálata so­rán. Új kötete: a Leveleskönyv is HIHETETLEN GYŐZELEM Walter Lord könyve Milyen a háború? Ez sem a hadmű­veleti dokumentumokból, sem a tá­bornokok lelkületéből, sem a közka­tonák hősi, közönyös vagy szenvedő állapotából le nem párolható. A szintézis csak sokféle forrás és sok­sok szemtanú felsorakoztatott és megütköztetett adataiból-élményei­­ből hozható létre. Regény? Az elő­szó hiába nevezi annak, mert nyo­ma sincs semmi fikciónak, s aki egy csata közel 400 túlélőjét interjúvolja végig, hogy kikerülhesse a dokumen­tumok rejtette csapdákat éppúgy, mint a képzelet kísértő csapongásait, az tényirodalmat művel. A Hihetet­len győzelem műfajával különben csak nekünk van bajunk. Ameriká­ban rég ismert a nagy csaták Walter Lord által is — egészen mesteri fo­kon! — művelt, dokumentarista megörökítése: amikor minden és mindenki csak töredék-szerepet kap, s a kis és nagy tettekben közösséggé forrt vagy kényszerült emberek so­kasága mozog egyetlen, szigorú cél­szerűséggel szerkesztett tabló kere­tében. Itt nincsen hős, csak hősök vannak, sokszoros többesszámban. Mindig az veszi át a staféta- (majd azt mondom: a marsall-)botot, aki éppen a valóságosan történteknek — váltakozó értelemben vett — közép­pontjában áll. Vagy úgy, hogy ő a hadvezér. Vagy úgy, hogy éppen le­lőtték a repülőgépét. Vagy úgy, hogy rajta fordult meg a csata menete. Vagy úgy, hogy éppen beköpött va­lami szellemeset stb. Végezetül azon­ban illendő elárulni: ezt a hihetetlen győzelmet a Pearl Harbournál oly­annyira megtépázott amerikai flotta aratta, a maga számára is váratlanul, a Midway-sziget térségében nagy cseltámadásba kezdett, elbizakodott s ezúttal a balszerencse által is súj­tott japán császári flotta ellen, 1942 nyarán. Walter Lord remekművű ké­pét adja e csata csikorgó haditechni­kai fogaskerekeinek éppúgy, mint a háború szörnyű, megrendítő és föl­emelő emberi momentumainak. (Zrí- Lázár István Színház A 88. UTCA FOGLYAI Vígszínház Neil Simon balszerencséje, hogy a dalunkban jól olajozott színpadi ki­­­cagtató-gépezetek konstruktőrekét rögzítettük. Mert ha a darabot egy, ismeretlen nevű amerikai szerző je­­­­gyezte volna, alighanem megállapít­­­ ik: gondolati ihlető­je Harold Pit­ter, jelenetépítésben pedig Neil S­ Tinn* >1 tanult. Ezen az estén sorok­ban ackázik az élet a főszerep­ekkel, lazán nem volna nehéz m 3ölt ® 01 színpadot homályos ba’ c­ulem­ lel, a fenyegető, ellenséges , ürivíT­ig rémítő jelképeit fejlesdezni a ba­­ális bosszúságok sorozatában. Csak­­ogy Simon teljesen józan, polgári jelző, akinek nincs érz­éke az fi­­lozófiai szószhoz, teljesen idegen ,se minden lila modernség. És r­endező, Horvai István sem erőlteti e­zt a vonalat. Így az­ előadás szépe­n ereszkedik a hétköznapi minor­iából és pechsoroz yengeségből kiaknázó itéki humor szintjét ,JS­

Next