Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-04 / 1. szám
Sfoti ajánlat ket munkáinak a „törvény” a kulcsszava. Új és világos társadalmi és emberi törvényeket követel, ábrázol és hiányol. (Szépirodalmi) Gáli István Könyv TÖRVÉNYEN KÍVÜL ÉS BELÜL Galgóczi Erzsébet két kisregénye Galgóczi Erzsébet mindig meg akarja lepni, el akarja képeszteni olvasóját: a nyerseségével, az időszerűségével, a szókimondásával, az újszerű tematikájával — mikor mivel, ideje válogatja. Mert az olvasóknak ír, mint minden igazi író. (De mert nagy tehetség, a szűk szakmai GALGÓCZI ERZSÉBET törvényen KÍVÜL ÉS BELÜL közvéleményt is lenyűgözi, immár harminc éve.) Új könyve olvastán megint csak levegő után kapkodunk, meglepetésünkben. Mint egykor kíméletlen téesariportjai, önmarcangoló novellái és újszerű kisregényei után. Galgóczit olvasni kell, olvasni lehet — ezt kihangsúlyozom, az „irodalmiaskodás” divathulláma tetőzésekor —, és olvasni érdemes! Két kisregénye közül nekem a Szent Kristóf kápolnája jobban tetszett. Mert az írás szerkezete és lélektani logikája tisztább, emberformálása humánusabb, puhább és megragadóbb, az élethelyzetek hitelesek, kemény vonásokkal megrajzoltak, mégsem extrémek, hanem nagyon is maiak. Pedig éles ellentétpárt varázsol elénk: Zsófiát, a festőből restaurátorrá és alkoholistává lecsúszott művészt, és Zsidányi Timót esperest, az öreg és bölcs vidéki papot, aki egy oltárkép felújítására hívta meg Zsófiát. Mindketten tanulnak egymástól. Zsófia türelmet a művész- és magánélet elviseléséhez a paptól, az esperes pedig bizalmat és hitet az új társadalmi rendben, aminek Zsófia élete mélypontján is elkötelezettje marad. Karakterisztikus alakok, remek mellékszereplőkkel, a mai falu jellemző képviselőivel körülvéve. Lázasabb és kiegyensúlyozatlanabb történet a * Törvényen belül. Nem jobb, de felkavaróbb olvasmány az előbbinél. Csak Galguizi írhatta meg ! Egy homoszexuális lány története? Egy helyét nem találó, az V156-0S tragédiát ki nem heverő, és hivatását, párját, hitét nem lelő értelmiségi története? Ez is, az is. Szalánczky Éva disszidálás közben pusztul el, 1959 őszén. Marosi főhadnagy, régi barátja, nem tudja egyszerűen lezárni az aktáját, magánnyomozásba kezd, mi történt Évával? Hitelesen bomlik ki a nő tragikus élete, vergődése férfiak és nők között, barátok és álbarátok társaságában, elvetélt hitek és gyanakvással fogadott új társadalmi programok össznépi katarzisában. Mindez művészhez méltón bátor szókimondás. De a „nyomozás” konstruált keretnek tűnik fel, és Galgóczi Erzsébet regényszervező munkájában már visszatérő formai megoldás — talán egy lehetséges egyszerűbb cselekményépítés jobb lett volna .. . Galgóczi Erzsébébek is. Ugyanis olvasás közben, kénytelen kézikönyvekben keresgélni, hogy hova tartozik tulajdonképpen a vidék? Lengyelországban vagyunk a német határon vagy Németországban a lengyel határon? Mi az, hogy kasub, és ki a bosnyák plussz? Nem ártott volna a könyvnek egy utószó, amely a borítón reprodukált régi magyar földleírás-töredéknél részletesebben tájékoztat a mazuriai tavak vidékének földrajzáról és történelmiről. (Magvető) Székely András 20 HONISMERETI GYŰJTEMÉNY Siegfried Lenz könyve A könyvkiadás immár természetessé vált csigatempója egyre kevésbé jellemzi a Magvető kiadványait; úgy látszik, ez a kiadó együtt gyorsult az idővel. Ott még nem tartunk, mint félszázada, amikor a kéziratból fordított Thomas Mann-könyv úgyszólván a német kiadással együtt jelent meg, de Lenz könyvének publikálása — talán, a kiválóan fordító Bor Ambrusnak köszönhetően — igazán gyors volt, hiszen az eredeti szöveg csupán nemrég látott napvilágot az NSZK-ban. Sajnos, Lenz ebben a művében inkább csak szeretne Thomas Mann lenni, és a szép stílusú, ám terjengős hömpölygésben, nem a fordulatos iróniában követi mesterét; becsületére válik viszont a tiszta szándék, a bátor kiállás, a szembefordulás a „hazátlanokról és kiűzetettekről” szónokló revansista, jobboldali szervezetek demagógiájával. A könyv hőse egy idős mazuriai német, aki önkezével gyújtja fel inkább a porosz—lengyel—német múltról valló Heimatmuseumot, vagyis honismereti gyűjteményt, jóllehet egész életének munkája fekszik benne , mert legyen inkább a lángoké, mintsem hogy az általuk életben tartott nosztalgia segítségével ismét a Harmadik Birodalom figurái kerüljenek az élre. Bátor, politikus íróhoz illő tett ez valóban, még ha a magyar olvasó ezt a bátorságot kevésbé ésmegerősíti ezt a véleményt. A versekből olyan „magántörténet” bontakozik ki, amely egyúttal egy nemzedék „érzelmi története”. Gyurkovics verseit a köznapi élet tapasztalatai, gyakran emlékei hívják elő: a versek elé írott prózai szövegekben maga a költő is szinte kihívó módon mutat rá a költemény tárgyi hátterére. Napi híreket (vagy éppen fiktív híreket), beszélgetéseket (elképzelt beszélgetéseket), rövid elmefuttatásokat ad, utánuk a vers szinte lírai kommentárának tetszik. Egy mai kelet-közép-európai értelmiségi ember köznapi dolgainak lírai kommentára a költemény. A kommentár látszöge befogja a közelmúlt történelmét, a magyar társadalomban zajló vitákat, a nagyvilágban zajló ellentéteket, s kifejezi azt a sajátos, talán „sztoikusnak” nevezhető közérzetet, amelyet a történelmi, valamint személyes élmények alakítanak ki. Nemcsak a költő közérzetét, egy egész nemzedék (a ma ötvenévesek) gondolkodását, lelkiállapotát. E „sztoikus” életbölcselet költői formája az az ironikusan tárgyszerű hosszabb költemény, amely az avantgarde szó bőségét és lendületét használja fel, illetve az a rövidebb lírai groteszk, amely a dalforma hagyományos egyszerűségét értelmezi át. Mindkét költői formának erős gondolati ereje van : Gyurkovics Tibor gondolkodó költő, ezért érdemes figyelnünk verseire. (Szépirodalmi) Pomogáts Béla LEVELESKOR YV Gyurkovics Tibor versei Gyurkovics Tibor válogatott verseskötete, az 1978-ban megjelent Istenigazából szervesen épülő költői életműre hívta fel a figyelmet. Jelezte, hogy ezt az életművet alaposabban számításba kell vennünk a jelenkori magyar költészet vizsgálata során. Új kötete: a Leveleskönyv is HIHETETLEN GYŐZELEM Walter Lord könyve Milyen a háború? Ez sem a hadműveleti dokumentumokból, sem a tábornokok lelkületéből, sem a közkatonák hősi, közönyös vagy szenvedő állapotából le nem párolható. A szintézis csak sokféle forrás és soksok szemtanú felsorakoztatott és megütköztetett adataiból-élményeiből hozható létre. Regény? Az előszó hiába nevezi annak, mert nyoma sincs semmi fikciónak, s aki egy csata közel 400 túlélőjét interjúvolja végig, hogy kikerülhesse a dokumentumok rejtette csapdákat éppúgy, mint a képzelet kísértő csapongásait, az tényirodalmat művel. A Hihetetlen győzelem műfajával különben csak nekünk van bajunk. Amerikában rég ismert a nagy csaták Walter Lord által is — egészen mesteri fokon! — művelt, dokumentarista megörökítése: amikor minden és mindenki csak töredék-szerepet kap, s a kis és nagy tettekben közösséggé forrt vagy kényszerült emberek sokasága mozog egyetlen, szigorú célszerűséggel szerkesztett tabló keretében. Itt nincsen hős, csak hősök vannak, sokszoros többesszámban. Mindig az veszi át a staféta- (majd azt mondom: a marsall-)botot, aki éppen a valóságosan történteknek — váltakozó értelemben vett — középpontjában áll. Vagy úgy, hogy ő a hadvezér. Vagy úgy, hogy éppen lelőtték a repülőgépét. Vagy úgy, hogy rajta fordult meg a csata menete. Vagy úgy, hogy éppen beköpött valami szellemeset stb. Végezetül azonban illendő elárulni: ezt a hihetetlen győzelmet a Pearl Harbournál olyannyira megtépázott amerikai flotta aratta, a maga számára is váratlanul, a Midway-sziget térségében nagy cseltámadásba kezdett, elbizakodott s ezúttal a balszerencse által is sújtott japán császári flotta ellen, 1942 nyarán. Walter Lord remekművű képét adja e csata csikorgó haditechnikai fogaskerekeinek éppúgy, mint a háború szörnyű, megrendítő és fölemelő emberi momentumainak. (Zrí- Lázár István Színház A 88. UTCA FOGLYAI Vígszínház Neil Simon balszerencséje, hogy a dalunkban jól olajozott színpadi kicagtató-gépezetek konstruktőrekét rögzítettük. Mert ha a darabot egy, ismeretlen nevű amerikai szerző jegyezte volna, alighanem megállapít ik: gondolati ihletője Harold Pitter, jelenetépítésben pedig Neil S Tinn* >1 tanult. Ezen az estén sorokban ackázik az élet a főszerepekkel, lazán nem volna nehéz m 3ölt ® 01 színpadot homályos ba’ culem lel, a fenyegető, ellenséges , ürivíTig rémítő jelképeit fejlesdezni a baális bosszúságok sorozatában. Csakogy Simon teljesen józan, polgári jelző, akinek nincs érzéke az filozófiai szószhoz, teljesen idegen ,se minden lila modernség. És rendező, Horvai István sem erőlteti ezt a vonalat. Így az előadás szépen ereszkedik a hétköznapi minoriából és pechsoroz yengeségből kiaknázó itéki humor szintjét ,JS