Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
1981-04-05 / 14. szám
Sieti ajánlat EMLÉKEZETEM PÁLYÁJA Abody Béla könyve öt művészről írt szabálytalanul, szeszélyesen, okosan, meghatottan, mulatságosan és narcisztikusan, vagyis: abodysan. Akikhez köze van, illetve volt, hiszen mind halottak. Kiválasztásukat az egykori személyes kapcsolat indokolja, mert másként nem kerülhetne együvé Füst Milán, a nagy író, akit sose fedeztünk fel igazán, de elfelejteni sose fogunk, Latinovits Zoltán, a „színészkirály”, máig glóriás hős és lappangó ellenszenvek alanya, Czibor János, a kevesek által ismert, diabolikus irodalmár, Kellér Andor, ez a csak újságírónak tartott kiváló prózaíró és Egri Csaba, a fiatalon elhunyt írónövendék. Egyvalamiben közösek: jelenségek voltak. Abody Bélát ez a jelenség voltuk érdekli, mert evvel túlmutatnak önmagukon, korukat jellemzik, és tevékenységük sikeres vagy sikertelen időszaka az elmúlt harminc év egy-egy korszakához ad magyarázatot. De Abody Béla maga is (többféle foglalkozásán és hivatásán túl) rendkívüli jelensége kulturális életünknek. Alkotó és önpusztító, vállalkozásokba belekapó, nagyot akaró és néha belebukó ember. Sokféle tehetsége közül az írói a leghasznosabb, ám ez is szabálytalan. „Esszéista”, mondjuk tétován, mert szeretjük az egyértelmű képződményeket. Író, voksolok én, közelebbi meghatározást nem tartva fontosnak. Ez az emlékező próza, amiben szépírói ábrázolás, korfestés és kritikusi analízis együtt jelentkezik, talán Abody Béla legsajátabb műfaja. Ebben és ebből öntörvényű életművet teremthet, egy szabálytalan tehetség és emberi jelenség személyes, utánozhatatlan alkotásait. Emlékezete pályáján még számos fényes csillag és sötétbe borult kisbolygó kering — meg kell írnia őket! (Gondolat) Gál István utak sorozatában adott közre koncepciózus kötetet A válogatás magvát prominens lírikusainkról szóló tanulmányai képezik; a szerzőnek érvényes mondanivalója van költőkről, Szabó Lőrinctől Vas Istvánon, Weöres Sándoron, Zelk Zoltánon át Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc, Nagy László és Ladányi Mihály művészetéig. Feltűnik ezekben a (nemegyszer több írásból ötvözött) esszékben, hogy az alkotáspszichológiai kérdéseket csaknem mindig összekapcsolja a művek létrejöttének társadalmi hátterével és alapos elemzésükkel. Nagy ismeretanyagba ágyazott gondolatmenetének követése ezért türelmet és figyelmet kíván. Kritikai montázsa kisebbik részében a hatvanas évek végén áttört költőnemzedék körképét kapjuk, főként a Napjaink mellé tömörült Hetek s az Elérhetetlen föld antológiában jelentkezett Kilencek régebbi és új törekvéseivel foglalkozik. Végül kiegészíti a panorámát a nemzedék — szerinte — reprezentatív költőinek portréjával, így lett kötete, a Versek között „helyzetjelentés líránk állapotáról és alakulásáról”. (Magvető) Mai Zoltán VERSEK Közön Kabdebó Lóránt kritikái Kabdebó Lórántot, a középnemzedék irodalomtörténészét mindenekelőtt Szabó Lőrinc monográfusaként ismerik az olvasók. Kabdebótól, a jelenkori magyar költészet kritikusától a miskolci Napjaink rovatvezetőjétől az irodalmi folyamat nyomon követését, az írók írók közötti helyének megbízható kijelölését, s a naprakész tájékozottságot várhatják azok a fórumok, amelyeknek másfél évtizede rendszeresen dolgozik. Megjelent kritikáiból most az Elvek és THOMAS MANN ÉS MAGYARORSZÁG Módi Antal és Győri Judit könyve Ha arra a névhasználatra gondolok, amelyet a múlt század könyvkiadása honosított meg, most szívesen írnék Mann Tamást. Thomas Mannt ugyanis oly sok szál fűzte a magyar kultúrához, munkásságát oly átfogó módon vette birtokába a hazai szellemi élet, hogy félig-meddig a saját írónknak is tekinthetnek, mint korábban Shakespeare Vilmost vagy Goethe János Farkast, akiket ezen a néven tartott számon a tizenkilencedik századi magyar közvélemény. Ezeket az összekötő szálakat, ezt a birtokbavételt mutatja be Mádl Antal és Győri Judit gyűjteménye, amely néhány éve német változatban jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Az összegyűjtött gazdag anyag arra vall, hogy a magyar szellemi élet folyamatosan nyomon követte a német író gazdag életművének alakulását, s hogy Thomas Mann is tartalmas kapcsolatot tartott fenn magyar barátaival és híveivel. Első alkalommal 1904-ben a Budapesti Napló, majd a tízes évektől Bródy Sándor, Kosztolányi Dezső, Ambrus Zoltán és Hatvany Lajos foglalkozott munkáival. Sorra jelentek meg regényei és elbeszélései magyar tolmácsolásban. Közismert az híres eset, hogy Túróczi-Trostler József a Varázshegyet még nyomdai levonatokból fordította le. Thomas Mann hat alkalommal (1913, 1922, 1923, 1935, 1936 és 1937) járt Magyarországon, s Hatvany Lajos vendégszeretete révén megfordult vidéken is. Megismerkedett Ignotusszal, Babitsosal, Kosztolányival, Móriczcal, Bartók Bélával, Lukács Györggyel, Kerényi Károllyal is, közülük többet tartott fenn szívélyes kapcsolatot, s folytatott érdekes levelezést. Leghíresebb látogatását 1937-ben tette nálunk: ekkor született József Attila nevezetes költeménye, a Thomas Mann üdvözlése. Ez a vers mutatja, hogy a magyar irodalom DNYEPERTŐL A DUNÁIG Sz. A. Andrjuscsenko memoárja Ha a hadseregben a parancsnok ugyanaz, mint a gazdasági életben az igazgató, akkor a parancsnokot segítő, a döntéseit előkészítő, a hozott döntést „lebontó” és a végrehajtást ellenőrző, a menet közbeni igazítások szükségességét figyelő parancsnoki törzs főnöke olyan, mint a gazdaságban a főkönyvelő. Fél lépéssel mindig a háttérben áll, ám olykor fontosabb, mint a jobban reflektorfényben levő — és egy személyben felelős — parancsnok. Sz. A. Andrjuscsenko hadosztály-, majd hadtesttörzsfőnök műve elég száraz írású, bár nem katonai szakkönyv, de nem is színes visszaemlékezés, így első érdekessége az, hogy túlnyomóan a törzskari munka, a harcszervezés, az ezer apró részletből (is) álló „hadművészet” belső műhelyébe visz — amelynek a munkája persze a véres harc közvetlen közelében, azzal szüntelen „dialektikus egységben”, kölcsönös meghatározottságban folyik. Második érdekessége pedig az, hogy Andrjuscsenko egysége részt vett hazánk felszabadításában. Vecsés—Gyál térségében kapcsolódott be Pest ostromába; betört a Csepel-szigetre; onnan Tököl és Szigetújfalu közt, merész éjszakai átkeléssel, elsőként hatolt be a Dunántúlra; később Mány körül folytatott súlyos védelmi harcokat a Budapestet bezáró gyűrűben, végül Komárom—Komarno térségében ismét áttörve a Dunán haladt Pozsony felé. A szerző oly pontosan és érzékletesen írja le a hadműveleteket, hogy megállapítható, amit ő különben nem említ: a Tököl alatti dunai átkelés — aki ismeri ezt a szakaszt, tudhatja, milyen nehéz terepadottságok mellett! — majdnem pontosan ott történt, ahol ma a Barátság olajvezeték megy át a Duna medre alatt... (Zrínyi) Lázár István SZ A. Andrjuscsenko ÜHHOiertől ■y...»; * mennyire a magáénak érezte a nagy német író munkásságát és törekvéseit. S most az irodalomtörténeti dokumentumok tükrében ezt mutatja a szóban forgó kötet is. (Gondolat) Pomogáts Béla Színház SZÉCHENYI Veszprémi Petőfi Színház Németh Lászlót Széchenyiben is a saját kérdései izgatták. 1946-os keltezésű műve a bekerítettség, az „akarat gúzsba kötésének” drámája. Egyetlen lélektani kísérletre épül: a döblingi elmegyógyintézet laboratóriumi körülményei között vizsgálja a bezártság, az elszigeteltség, a cselekvésképtelenség, a politikai-emberi tehetetlenség reakcióit. Azt a folyamatot ábrázolja, amely az élettér és lehetőségek nélkül maradt Széchenyit a végzetes pisztolylövésig vezeti. Ez az út íróilag pontosan motivált: Németh László Széchenyije a drámában ábrázolt folyamat konklúziójaként lesz öngyilkos. A Széchenyi — mint az író legtöbb színpadi alkotása —, egyszemélyes dráma. A veszprémi előadás legfőbb vonzereje a főszereplő személyisége. Szoboszlay Sándor vékony, izgága, rapszodikus Széchenyije a szemünk láttára válik halálfáradt, kétségbeesett, meghajszolt öregemberré, magányos, űzött vaddá. Ahogy az éjszakai séták energikus, élénk ritmusából csoszogó, rogggyanó léptek lesznek — abban benne van egy ember végzetes elfáradásának, életképtelenségének és önfeladásának egész tragédiája. Szoboszlaynak alig van segítőtársa ebben az előadásban: Joós László, Dobák Lajos, Bakody József. Fehér Miklós díszlete a Széchenyi szobája fölé boruló szürke fallal pedig nemcsak didaktikus, hanem zavaró is. A veszprémi színháznak régi Németh László-hagyományai vannak. Itt mutatták be először a Nagy család, az Apáczai, a Bethlen Kata, a Pusztuló magyarok című darabot. Pethes György Széchenyi-rendezésén túlságosan érződik a szöveg és a szerző iránti tisztelet. Az előadás nem újjáteremtése a drámának, csak pontos másolása — ezért nem okoz igazán szellemi izgalmat. (Képünkön Szoboszlay Sándor és Joós László) Ézsiás Erzsébet ÉDESAPÁM, ÉDESAPÁM, KIBÚJT MÁR A SZÖG A ZSÁKBÓL Kecskeméti Katona József Színház A második rész elején egyetlen képben áll össze a parasztkomédia: a falusi tisztaszobában ünneplőben, a modern technika vívmányait — haj-