Új Tükör, 1983. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)

1983-07-03 / 27. szám

zönség elé. A Budai Táncfórumon bemutatott Bújócska című összeállí­tásban például fennállásuk öt éve alatt első ízben tűztek műsorukra olyan koreográfiákat, amelyekhez nem — a műhelymunkában kezdet­től részt vállaló — Rossa László komponált zenét a táncművek szüle­tésével párhuzamosan. Györgyfalvay Katalin ezúttal Bartók Béla Gyer­mekeknek, Hegedűdnók és Mikro­kozmosz sorozatának részleteire két játékos etűd mellett egy visszafogott hangulatú, technikailag különösen igényes Kis rondát komponált há­rom lányra, s az egész műsornak cí­met adó Bújócskát, melynek formá­lásmódja egyedülálló — hiszen a tánckompozíció egészében a tér nem „mozdul” —, poétikussága mélyén pedig a halál és fátum kérdései bujkálnak. A műsor másik új vonása a gro­teszk hangvétel megjelenése a tár­sulat művészi arculat­át meghatározó Györgyfalvay Katalinnal éppúgy, mint a meghívott vendégalkotóknál: Bognár József remek Don Quijote-­ jában és Molnár Lajos Ajtók című túlméretezett koreográfiájában. Györgyfalvay Katalinnak azonban nem igazán sajátja a groteszk, így a Példázat bokázókra és a Tanmese más műveinek formai gazdagságával és tartalmi sokrétegűségével össze­vetve jóval egysíkúbb és didaktiku­sabb. Egyszerűségében is szertartá­sos hangulatot sugároz viszont a finn népballadára komponált, két kiváló férfitáncos által előadott tömör és feszült Unisono. A vidéki és szakmai előpremieren már látott Három szó­lam pedig Györgyfalvay egész alko­tói pályájának ismét egyik kima­gasló állomása. A koreográfia érzel­mi és intellektuális nyitottságot, tán­cos „olvasottságot” követel a néző­től, mert a három zenei és mozgás­szólam csak egyidejűleg, egymásra vonatkoztatva kap jelentés­t. Az azonos előadói színvonalon életre kelő koreográfiákból egyenet­len műsor született, de úgy, hogy a kevéssé sikeres koreográfiák mellett olyanok állnak, amelyek a kortárs európai táncirodalomnak is kiemel­kedő darabjai! Fuchs Lívia dájában Marka, a tündérlány és Lu­kas, a favágó tragikus szerelmének történetét beszéli el. Hol elvont, köl­tőien stilizált, hol a látvány közvet­lenül meggyőző erejével ható felvé­telein megelevenedik az erdő, életre kelnek különös lakói. De Iljenko számára a népmese, a babona, az erdő álomvilága csupán csak dísz­let, misztikus háttér. Filmje az álta­lános emberi tulajdonságokról, vágyról és csalódásról, életről és ha­lálról, s mindenekelőtt az őszinte ér­zések megbecsüléséről, az igaz, tisz­ta szerelem vállalásáról szól. Elmú­lik egy év, beköszönt a tél, s a föld­­hözragadtság, a kicsinyesség, az em­beri gyarlóság megöli a szerelmet. Lukas későn eszmél, már hiába ke­resi a könnyelműen elherdált bol­dogságot. Fájdalmasan keserű alkotás az Erdei ballada. Szomorú hangulata, sötét tónusú képlei és nyomasztó lá­tomásai mögül azonban fölsejlik egy apró reménysugár. Iljenko a még romlatlan, felnövő nemzedékbe ve­tett hite. Hollós László ERDEI BALLADA Színes szovjet film Jurij Iljenko rendező-operatőr ér­zékletesen szép, szimbolikus képi vi­lágát először a Paradzsanov rendezte Az elfelejtett ősök árnyaiban, majd saját, s immár legendássá vált al­kotásában, a Fekete tollú fehér ma­dárban csodálhattuk meg. Most Leszja Ukrainka, a századfordulón élt ukrán költőnő klasszikus verses mesedrámáját filmesítette meg. Ma­gával ragadó, gyönyörű film-balla­­ ­ Hanglemez PEGE LIVE Pege Aladár sokéves méltatásai so­­során elkoptak a jelzők. Hogy ra­gyogó virtuóz, „magányos csillag”, félelmes szelidítője hangszerének, a bőgőnek, két évtizede közhely szám­ba megy. Alighanem elege van az ünneplés szóvirágaiból. El-elképeszti tehát elkényelmesedett kritikusait, meglepve őket fegyvertárának tar­talékaival. Nyilvános koncertek felvételeiből ötvözött új lemezén gazdag árnya­­lású zenét tálal. Valamennyi szám a saját szerzeménye, s egyszersmind ő a hangszerelőjük is. Akkora moz­gástér teremtődik így alkotói lele­ménye számára, hogy a remek nyi­tás, a petárdáit rögtön robbantó Bop tánc után sem kell fékeznie lendületét. Váltásai — tempóban, hangvételben, harmonizálásban — külön is elragadóak. Tévedhetetlen biztonsággal mozog a bebop ugratóin csakúgy, mint a szving simább me­zőin, vagy a rock-dzsessz ingová­nyos terepén. Tizenkét hangra írt variációja a lemez A-oldalán: a free jazz szédületes mutatványa. Ehhez a kötetlen ötlet-feleseltetéshez viszont olyan partnerre van szük­ség, amilyen a világ egyik legjobb trombonosa, Albert Mangelsdorff. Pege egyébként is kiváló ,,csapatot" toborzott maga köré. Tanúi lehetünk az Esti randevút megszólaltató nem­zetközi kvintett lenyűgöző összjáté­­kának: Erich Kleinschuster, Lee Harper, Fritz Pauer és Erich Bach­­trägl a különleges hanghatások és a rögtönzés színeivel bűvöl el. A B ol­dal a tavalyi rádiós debreceni dzsessznapok programjából nyújt HOVA LETT Nagy Feró és a Bikini Tudatják: megvannak. Olyannyira, hogy egy korábbi kislemez után most egy tizenkét számos nagyle­mezzel jelentkeztek. Nagy Feró — mert ő már régen nem Ferenc ra­jongóinak — és új csapata a Bikini LP-je megjelent a hanglemez boltok polcain. Ki csinál szódát — kérdezik az egyik legsikeresebb számukban. A m­indig megújulni képes zenész mondata azóta szállóige lett; szó­da , popzene, szódacsinálás pedig a zene, magatartás, önkifejezés egysé­ge. A jelenlegi összetételben felálló együttes tavaly alakult. A hazai új hullám egyik legreprezentánsabb és legkövetkezetesebb frontembere az átlagos fülnek kissé nehezen érthető és fogyasztható szódával állt elő. De az, hogy érdekes, izgalmas, el­gondolkoztató és figyelemre méltó ez a mostani vállalkozás az vitathatat­lan. Egy korábbi nyilatkozatában a zenekarvezető, szövegíró, énekes és „szódagyáros” mondta: „gyakorlott szódaivókinak meg se kottyan. Aki viszont félti a torkát, óvatosan kor­tyolgassa, nehogy megártson.” Egy biztos, már a borítón érezhető, hogy mindent beleadott a tervező, hogy hű maradjon a lemez tartalmához. Az ember nehezen ismeri ki magát rajta. Csak forgatja, forgatja, ízlel­geti ... De azért egy idő után össze­áll a kép. (Start) Látó János felett ajánlat kóstolót. Itt már Pege hazai kvar­tettje játszik, rutinosan és fölényes eleganciával. Németh János, Tor­­nóczky Ferenc és Szabó Ferenc — e három összecsiszolódott muzsikus — fesztelenül tolmácsolja Pege Aladár melódiáit, anélkül, hogy föllazítaná az együttesre oly jellemző fegyelmet. A bőgőszólók pedig mindenütt káp­rázatosak. Vibráló élénkség és mél­tóság találkozik az érett zenei gon­dolkodással. A nemes veretű Ostina­­to II. egyúttal hangszerelési mester­mű is, méltó lezárása a lemeznek. (Hungaroton) Kaán Judi GALETA FILMJEI ÉS FOTÓI Fiatal Művészek Klubja A kiállítás­ fotóanyagán első pilla­natban érezhető, hogy alkotójától nem idegen a filmes szemlélet. Fo­lyamatfelvételek, egymásba csúszta­tott képek, fotósorozatok láthatók a jugoszláviai fotóművész, Ivan Ladis­­lav Gaileta tárlatán. A művész alkotói alapállása sze­rint a fényképek dokumentatív-me­­ditatív médiumok. A fotó- és a film­­­technika­ adta lehetőségeit variálja az alkotó. Nem eleve izgalmas, je­lentős, fontos mozzanatokat örökít meg, csak a műben, a mű által vállik fontossá az életből kiragadott jele­net — éppen azért, mert művé válik, mert alkotás közben több lesz ön­magánál. A deszkahulladék, a vályogház dokument-fotósora tematikájában hord bizonyos szociologizálást , ám a klubban vetített filmek bizo­nyítják, hogy Galetánál nem elsőd­legesen fontos ez a mozzanat. Még leginkább a függöny mögül előjövő, majd amögé visszatérő emberek sora áll össze képregénnyé, vagy in­kább filmforgatókönyv-vázlattá. Érdekes az optika beállításával irreálisnak tűnő helyzeteket terem­tő, a valamennyiünk mozgását sza­bályozó, irányító­­közlekedési táblá­kat bemutató sorozat. A táblák a képek függőleges tengelyében állnak, s ezekhez képest környezetük meg-, illetve felbillent. A valóságos ferdü­lés képi helyreállítása a többi rész­letnél ellentétes hatást vált ki. Filmjei hasonló hatásúak, csak az idő lehetőségeit is kihasználva tar­talmasabbak, komplexebbek. Az álló kamera és a mozgó vetítő lehetősé­geit, a sík- és térbeli vetítés illúzio­­nizmusát, a többidejűség egyidejű át­élésének élményét s a folyamatmeg­fordítás képi- és hang-effektusainak hatását érzékeltetik, illetve vizs­­ gálják Chikán Bálint A NAGY ISTVÁN CSOPORT Cegléd, Művelődési Központ Lehetett volna egyfajta festői Ma­gyarország-térképet rajzolni: ezen ott látható Szentendre, Vác, Zebe­ □ 3

Next