Új Tükör, 1984. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)

1984-02-12 / 7. szám

Az óvoda professzora K­odály Zoltán bölcsődei magántanárnak nevez­te el, a kecskeméti óvónőképző címzetes főisko­lai tanári ranggal ruházta fel. Csakugyan, Forrai Ka­talin az iskoláskor előtti ze­nei nevelést emelte „egyete­mi” rangra. Nemzetközi hír­nevét is ebbéli kutatásainak és eredményeinek köszönhe­ti. Felismerte ugyanis, hogy minél korábban kezdenek el foglalkozni a kisgyermekkel, az annál fogékonyabban re­agál. Az ember fejlődésében döntőek az első évek élmé­nyei — vallja a modern pszi­chológia, s Forrai Katalin minden hókuszpókusz nél­kül járult hozzá ahhoz, hogy a zenepedagógia is haszno­sítsa ezt a felismerést. Taní­tott a budapesti Óvónőkép­ző Intézetben, különböző fel­ső­fokú pedagógiai intézmé­nyek munkatársaként tevé­kenykedett, kísérleteket végzett a Bölcsődék Orszá­gos Módszertani Intézeté­ben, ő dolgozta ki az új óvo­dai nevelési program zenei részét — amelynek köszön­hetően az ország minden óvodájában heti két ének­órát tartanak és minden­nap egy negyedórát énekel­nek a gyerekek —, 33 éve vezeti a Magyar Rádió éne­kes óvodai adásait, tanköny­veket írt — mellesleg a nemzetközi Kodály Társa­ság alelnöke volt, a Nemzet­közi Zenei Nevelés Társasá­gának vezetőségi tagja, és rendszeresen vezet kurzuso­kat óvónők és alsó fokú ta­nítók részére a világ minden táján Japántól Amerikáig. A kodályi mondás értel­mében , hogy tudniillik a gyerek zenei nevelését a vi­lágra jötte előtt kilenc hó­nappal kell megkezdeni — azon munkálkodik, hogy úgyszólván a születés pilla­natában felébressze a pici­nyek fogékonyságát s a ké­sőbbiekben ezt kiaknázza. Az­­ érdeme is, hogy az óvónőképzőbe, zenei felvé­teli vizsga alapján veszik fel azokat a fiatalokat, akiknek képzettségén és odaadásán áll vagy bukik majd a kö­vetkező generációk zenei ér­deklődése. Joggal büszke rá, hogy a magyarországi óvó­nők műveltek és szeretik a zenét — ha ugyanezt el­mondhatnánk legalább álta­lánosságban véve a tanító­nőkről s az alsó fokú szakta­nárok java részéről, bizo­nyára másként alakulna a felnövő generációk zenei ér­zékenysége. „Kati néni” óvónői mindenesetre megte­szik a magukét: évente 20— 25 dalt tanítanak meg a ki­csinyeknek, hogy mire az iskolába kerülnek, tudjanak már egyedül énekelni. — Vajon hogyan kerülhe­tett zenei nevelésünk gyenge pontjával, a tanítóképzéssel ellentétben jobb helyzetbe az iskoláskor előtti nevelők oktatási intézménye, s ho­gyan jutott Forrai Katalin eszébe, hogy a legfiatalabb korosztállyal foglalkozzék? — Talán úgy, hogy ha­gyományaink megóvtak a színvonal csökkenésétől. Az első óvoda Magyarországon 1828-ban alakult, már ak­kor is fontos szerep jutott benne a zenének. Én ma­gam szaktanítói és tanítói oklevéllel kezdtem tanítani 1946-ban, aztán Kodály Zoltán tanácsára még két diplomát szereztem a Zene­­művészeti Főiskolán. Az óvodások iránti érdeklődést Kodálynak az 1940-es évek­ben megjelent munkája kel­tette fel bennem — sosem felejtem el az első óvodai emlékemet: a hosszú barna padok mellett ülő, alumíni­um bögrékből ivó kisgyer­mekek látványát. Körülbe­lül nyolcvanan lehettek egy csoportban. S hogy mekko­ra fellendülés következett be, mekkora szükség lett rá­termett óvónőkre, azt két adat érzékelteti a legjobban: közvetlenül a felszabadulás után a gyerekek 12 százalé­ka járt óvodába, ma ez az arány 95 százalékra nőtt. A szükség kikényszerítette a jó képzést is: az 1971-es új óvodai program már olyan sokoldalú lett, hogy könnyen lehetett beleépíteni Kodály legfontosabb zenei nevelési elveit: a játékosságot, a tár­sas kapcsolatok kialakítá­sát, a néphagyományok el­sajátítását úgy, hogy az óvodai évek alatt a kicsi­nyek fogékonnyá váljanak a zene iránt, s mindaz, amit megtanultak, megfelelő ala­pot adjon az iskolához. Még­hozzá úgy, hogy a zenei ké­pesség és készség fejlesztése sohasem lép át a vizuális rendszerbe, nem foglal­kozik a kottakép megismer­tetésével, csupán mondókák megtanulásával játékosan fejleszti a ritmusérzéket. A mondókákkal, a gyerekda­lokkal és a hozzájuk társí­tott mozgással igyekszünk érzékennyé tenni a kicsi­nyeket a népi hagyományok­ból táplálkozó kultúrák iránt. (A népi hagyomány természetesen mindig a gye­rekek saját országáé: a fin­nek finn mondókákkal és gyerekdalokkal ismerked­nek, a japánok japánnal.) Az óvodát végzett kisgyerek nálunk körülbelül 80 dalt tud, mire az iskolába kerül, s olyan zenei készséggel rendelkezik, amire az iskola építhet. — S mi a céljuk azoknak az úgynevezett zenei óvo­dáknak, amelyek az óvodán kívül működnek? — Lényegében ugyan­az, mint a zenei általá­nos iskolának — persze figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Egyébként is egyik alapvető feladatunk, hogy megvizsgáljuk: az egyes életszakaszokban mennyi az az optimális ze­nei hatás, amennyit a gye­rek befogadni képes. A ze­nei óvoda nem a tehetséges picinyek számára létesült, hanem azoknak, akiknek több foglalkozásra van szükségük. Vagy azért, mert csiszolásra szorulnal­, például éneklés helyett mo­zognak, vagy azért, mert nem járnak óvodába s a szüleik zenei előkészítést akarnak adni nekik. Ma­gyarországon körülbelül 5000 általános és 120 zenei óvoda működik, a zeneiek készítik elő „dalos játékkal” a zeneiskolák előképzőit is.­­ Forrai Katalin bölcső­dei kísérletei, a hangadás és a mozgás együtt fejlődé­sét kutató, a picinyek reak­cióit pszichológussal, nyel­vésszel, rajzpedagógussal együtt figyelő vizsgálódásai nemzetközi érdeklődést kel­tettek. De a gyakorlattól so­ha nem szakadt el, s a „Kati néniért” rajongó kicsinyek­től tudom, hogy a Csobánc utcai zenei óvodában is egymásnak adják a kilincset a hospitáló hazai érdeklő­dők és külföldi vendégek. — Valóban, 32 éve taní­tok itt. Ma is hetente két­szer — elfoglaltságom ese­tén volt növendékeim he­lyettesítenek —, s 15 éve járnak hozzánk vendégek az ország különböző részei­ről és külföldről. A normál óvodai program szerint fog­lalkozunk a gyerekekkel, s boldog vagyok, hogy aki idelátogat, elhiszi:­­érdemes az iskoláskor előtt elültetni a zene szeretetét a kicsi­nyekben. FEUER MARIA Forrai Katalin FARKAS TAMÁS FELVÉTELE :□27

Next