Új Tükör, 1984. október-december (21. évfolyam, 41-53. szám)
1984-10-07 / 41. szám
•Heti ajánlat A WOLFSBERGI FOTÓKLUB TÁRLATA Tatabánya, Kernstok Terem Az osztrák fotósok magyarországi bemutatkozásának története példázatszerű: a Tatabányai Szénbányák dolgozói üzemet építettek Wolfsbergben , és a gazdasági kapcsolat „szellemi árucserét” is szült, így nyílott lehetőség rá, hogy tíz osztrák fotós bemutatkozzék a magyar bányászvárosban. A közel negyven kiállított fotográfia — valamennyi fekete-fehér — fényesen bizonyítja: itt nincsenek nyelvi, kommunikációs problémák. Aki a kamera mögött áll, beszéljen bár németül vagy magyarul, tevékenysége produktumaival új nyelvet teremt — ez azonban nem szavakból áll: szem kell hozzá. A wolfsbergiek kollekciójának minden „üzenete” érthető. Johann Kienberger három monstrum daruja épp úgy a fejünkre növő — bár még megzabolázottnak hitt — technikára emlékezteti a nézőt Hegyeshalmon innen és túl. Walter Schlachter hóval borított Farakása lehetne tán egy bükki erdő intim díszlete. S Franz Fuchs Zúzmarás fája vagy Gerald Strauss képén a Magányos fa állhatna akár Tatabánya határában. Érdekes, milyen sok a fa, a táj, a zúzmara, a hó a wolfsbergiek képein. Legtöbbjük a környező természetes világ egy-egy elkapott rezdülését merevíti ki. Jól látszik,ezek az osztrák fényképészek szeretik a hazájukat, s szeretnék megóvni a civilizáció káros „mellékhatásaitól”. A képeken legalábbis sikerrel. S anélkül, hogy a témákban bizony benn rejlő giccs kísértésének engednének: korrektül, mértéktartóan , fekete-fehérben is színesen. (Képünkön Leopold Zadrazil Olvad című felvétele) . E. Nagy Lajos kozik a naiv és a „klasszikus alföldi” festészetből. Hatott rá a nemzetközi hiperrealizmus: korszerűbbé, hatásosabbá, tudatosabbá tette formanyelvét, anélkül azonban, hogy korábbi elképzeléseit háttérbe szorította volna, ő maga így vall szándékairól: „...Félelemmel és nem kevés csodálattal figyeltem az alföldi ember, a tanya világát. S a tanya — amely tulajdonképpen abszurditás, hiszen a szabad, nyílt térben sajátos bezártságával az élet egy valós síkjának gátja is lesz —, úgy tűnik, már végképp behálózza mindennapjaimat. Nem érzem mégsem azt, hogy ezáltal magam is »leragadnék" konkrét ábrázolásánál.” Így lesz azután a tanya több önmagánál már nem gazdasági épület vagy egy sajátos termelési rendszer magja, hanem a természet és ember kapcsolatának színhelye. Pogány Gábor ZSUGA SÁNDOR KÉPEI Kaposvár, Vaszary Terem Zsuga Sándor alföldi festő. Ez ma nem származást, lakóhelyet, hanem művészi szemléletet jelent. Hajdúnánásról került Budapestre. Művész autodidaktaként lett. A Czene család tanítványának vallja magát, emellett festészete egyaránt táplál Folyóirat Világosság Szokásos nyári, tematikus kettős számát a lap ezúttal a béke és a háború kérdéseinek szenteli. Megrögzött realistaként, a történeti, elvifilozofikus fejtegetéseknél vagy a békemozgalom perspektíváinak elemzéseinél jobban érdekelt a sorból Simai Mihály A VILÁGGAZDASÁG ÉS A FEGYVERKEZÉS A NYOLCVANAS ÉVEKBEN című írása. Simai, röviden áttekintve a fegyverkezési versenyek világtörténetét, elsősorban azt vizsgálja, mi hatást gyakorolnak a mai fegyverkezési versenyerőfeszítések a népgazdaságokra és a gazdasági világfolyamatokra. Bár a világtermelésben a közvetlen haditermelés „csak” 5—6 százaléknyi, a kihatása igen éles. Igaz, néha és néhol a hadimegrendelések nem kis gazdaságélénkítő szerepet játszanak s növelik a foglalkoztatást stb. Ám ez időleges, kevesek — kevés nagyvállalat és szűk rétegek — számára üdvös, miközben akkor is veszélyeket rejt, ha a felhalmozott termékek nem kerülnek „rendeltetésszerű felhasználásra”. A fegyvergyártás ugyanis olyan emberi és anyagi-technikai-tudományos erőforrásokat köt le, amelyek egyéb felhasználása sokkal erőteljesebben ihatna akár a foglalkoztatásra is, nem is szólva az emberiség előtt álló olyan alapfeladatok megoldásáról, mint amilyeneket a szociális, a népegészségügyi szféra kínál. Igen erős a fegyverkezés szerepe az inflációban is, hiszen kiadásai keresetélénkítő hatásúak, a kínálatélénkítést szolgáló termelőkapacitások viszont nem jönnek létre. Gyakori „mentség” a hadi kutatási eredmények polgári fölhasználása. Ám miközben ma a tudósok 40 százalékát kötik le a katonai célok, az ő eredményeiknek csak kis hányada alkalmas békés hasznosításra, miközben sok békés céllal kezdett kutatás viszont katonai „kisajátításra” kerül. Nincs itt tér tovább követni Simai érvelését. A lényeg: a netáni világbéke és leszerelés, ha okozna is itt-ott átmeneti gazdasági zavart, alapvetően megmentő, s nem fékező hatást gyakorolna a világgazdasági folyamatokra. Lázár István ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: BENJÁMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: FEKETE SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor tér 1. - 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: negyedévre 102,— Ft, öt évre 204,— Ft, 1 évre 408,— Ft. @ 84.2319 Athenaeum Nyomda, Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető Szlávik András vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.