Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)
1985-01-06 / 1. szám
Hifi nifí Il A feldolgozó szobrok, és az Ótestamentum könyveihez kapcsolódó grafikák nagyszerűen egészítik ki egymást, ahogyan tulajdonképpen elkészítésük idején is ugyanazt a célt szolgálták; széles körben népszerűsítették a bibliai példázatok erkölcsi tanulságait. A középkor folyamán — írja a grafikai kiállítás ismertetőjében dr. Zentai Loránd — a Biblia két része teljesen összekapcsolódott. A skolasztikus teológia az Ótestamentumot az új megjövendölésének, az Újszövetséget a régi beteljesülésének tekintette; bonyolult rendszerben rendelte egymás mellé a különböző eseményeket, helyzeteket, személyeket. Ennek megfelelően a művészet a tipizáló ábrázolásmód alkalmazásával az ótestamentumi személyekkel, eseményekkel Jézus életének eseményeit jelképezte. A mai néző számára ennek az utalásrendszernek a megfejtése meglehetősen nehéz feladat, már csak azért is, mert az antik görög-római művészet hatásának, majd a protestantizmus eszméinek jelentkezésével ez az ábrázolásmód jelentősen változik, a lapok új, aktuális jelentés hordozóivá válnak. A kiállítás a rendező szándéka szerint csak arra tart igényt, hogy „szerény bevezető” legyen az ótestamentumi tárgyú művek világába, a kétszáznál több lap azonban ennél jóval nagyobb feladatot teljesít. Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy — mint néhány korábbi grafikai válogatás is — újra olyan nagyszerű munkák kerülnek itt egy időre a közönség elé, mint Albrecht Dürer, Lucas van Leyden metszetei, Rembrandt lapjai. Kár, hogy nem jelent meg részletesebb, bővebben illusztrált katalógus. (Képünkön Rembrandt rézkarca az első emberpárról) P. Szabó Ernő májában az embert állítja középpontba. Középpontba a szó valódi jelentésében. „Hőse” sorsának, élethelyzeteinek értelmezésére pedig éles peremű, síkot-teret mozgató vagy elcsitító, nagy felületekkel osztja-tagolja a képmezőt. Az igazán egyéni vonást az átlósan zuhanó vagy magasba törő, párhuzamos vonaldarabok rendjéből kibomló raszter kölcsönzi műveinek. Többségében sokszorosított lapokat mutat be. A néző számára az igazi meglepetést az anyag egysége testesíti meg. Pedig a szélső határok között tizenöt esztendő íve feszül. A műveket egybefűző tekintet piros, fekete, fehér, kék, zöld bábuk foltjain siklik körbe. Állva, megdöntve, magányosan, párosan vagy egymásra préselve szervezik a kompozíciót. A letisztult gondolat a formák, síkok, színek változataiban nyer más és más jelentést. Deim roppant leleménnyel variálja kevés motívumát, s így képes az ember elütő érzelmeit, sorsának fordulatait jelképpé formálva közvetíteni. A szerelem, öröm, bánat, szenvedés és gyász olyan érzékletesen van jelen lapjain, hogy nem szorul a cím kínálta támaszra. Elvontságukban is valósággyökerű művek ezek, amelyek a rend, a tisztesség, a becsület és harmónia áhítatából táplálkoznak- Salamon Nándor DEIM PÁL KIÁLLÍTÁSA Győr, Műcsarnok Rövid idővel ezelőtt úgy látszott, sikerül köztéri szoborként felállítani Deim Pál szorongatóan tiszta plasztikáját. A Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére, máig fő műveinek egyike azonban elbukott a helyi gondolkodásmód gyepűin. A festő egy kamaratárlat terjedelméig mégis utat talált, hogy hirdethesse sajátos szimbólumokba rejtett igéit Győrben is. Deim nem tartozik a sűrűn szereplő művészek közé. Szinte szemérmesen rejtőzve, megfontoltan dolgozik. Minden munkája igényességről tanúskodik, s egy sajátos képi világról. A szentendrei hagyományokat továbbgondolva bábu for FOLYÓIRAT HISTÓRIA A História 1984/56-os összevont számában a „Hadsereg és Társadalom” problémaköréről, az ókori Spárta militarizált államszervezetéről, a római birodalom légióiról és a különböző korok magyar hadseregeiről olvashatunk tanulmányokat. Némely összefüggésre még ma is érdemes figyelnünk... A magyar és a román történetírás vitás kérdéseinek tisztázásához járul hozzá a „Közös dolgaink” című öszszeállítás. Kende János és Sipos Péter írásukban megjegyzéseket közölnek Mircea Musat és Florian Tanasescu román történészek cikkéhez, amely a bukaresti Anale de istorie 1982/5-ös számában jelent meg „Az 1918-ban egyesített román állam együttélő nemzetiségei” címmel. A História teljes fordításban közli a román szerzők cikkének első részét, amely Magyarország történetét tárgyalja, a Tanácsköztársaság, valamint az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása idején. A cikkek közlése nem csupán a történészek, de a lap olvasóinak tárgyilagosabb véleményalkotását is elősegítheti. Glatz Ferenc „ ... tisztelve egymás hitét, nyelvét, függetlenségét, szabadságát ...” című cikkében két hajdani, egymástól elszakadt jó barát, Barbus Jenő nyugalmazott kolozsvári egyetemi könyvtárigazgató és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter levélváltását adja közre. A levelek 1940. augusztus 30-a után a második bécsi döntést követően születtek, amikor visszacsatolták Magyarországhoz Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Barbus Jenő Bukarestben keltezett levelében a román— magyar együttműködés megteremtését sürgeti. A témakört Lipcsey Ildikó írása zárja a tavaly elhunyt Kurkó Gyárfásról, a romániai magyarság egyik kiemelkedő politikai vezetőjéről, elismert népi íróról. K H J fí H A TUDÁS FÁJA ÚJ TÜKÖR / Képes kulturális hetilap Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Főszerkesztő: BENJÁMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: FEKETE SÁNDOR Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: negyedévre 120,— Ft, 12 évre 240,— Ft, 1 évre 480,- Ft @ 84.3020 Athenaeum Nyomda, Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Semmi kedvem mindennap kísértésbe esni!