Új Tükör, 1986. április-június (23. évfolyam, 14-26. szám)
1986-04-06 / 14. szám
г szilfák alól) és Eben (vagyis Kőszegi Ákos, akinek helyenként egészen kiváló, megrázó pillanatai vannak). A Fehér Miklós kitűnő díszletei között játszódó előadás nem hatástalan. Az első felvonásnak feszes izgalma van, a második „leül”, a nyomasztó harmadikra rátelepedő tragédia aztán borongós hangulatban bocsátja útjára a nézőt. O’Neill háza nem vidám bohémtanya. (Képünkön: Dobos Kati és Kőszegi Ákos) Stuber Andrea FILM VASKOS TRÉFA Színes olasz film „Számomra nincs olyan a világon, amin ne lehetne nevetni. A legdrámaibb, legtragikusabb esetnek is megvan a maga nevettető, humoros oldala. Persze ez nem mindig a klasszikus esztétika katartikus, felszabadító, megkönnyebbítő nevetése, sőt többnyire inkább kesernyés, szomorú, de legalábbis elgondolkoztató nevetés.” Mario Monicelli, az olasz film jelentős rendezőegyénisége sohasem tagadja meg önmagát. Különleges hangulatú, meghökkentően vaskos humorú keserű vígjátékai — gondoljunk csak a hatvanas évek második felében nálunk is zajos visszhangra talált Brancaleone ármádiája című munkájára — megkülönböztetett helyetbiztosítanak a rendező számára az olasz filmkomédia jeles művelői között. Monicelli hozzánk most eljutott alkotása 1982-ban Nyugat-Berlinben a legjobb rendezés díját nyerte el. A történet a XIX. század eleji Rómában játszódik és egy olyan emberről szól, aki furcsa kedvtelésnek hódol. Grillo márki, ez a tekintélyes és gazdag arisztokrata ugyanis néhány komisz tréfáért, merész csínyért vagy durvább ugratásért mindenre képes. Eszmék és erkölcsi értékek KÖVEK URA Színes szovjet film Szerény múltra tekinthet vissza a kazah filmművészet, rendezői évente mindössze három-négy játékfilmet készítenek. Nem véletlen hát, hogy a Kövek ura az első mesefilm a Kazahfilm Stúdió történetében. Viktor Pusztumanov és Viktor Osugunov látványos alkotásában a sokrétű kazah folklór népmeséi és legendái elevenednek meg. A valahol a Dél-Ural , a Kaspi-tenger között elterülő végtelen síkságon játszódó fordulatos történet a mesék hagyományos motívumára, jó és rossz küzdelmére épül. Bár a film a távoli, közép-ázsiai mesevilágot idézi föl, a csodás kalandok mégis ismerősek a magyar népmesékből. Itt is a bámulatos gyorsasággal daliává serdülő legkisebb fiú győzi le a Gonoszt, itt is a mindenkit kővé változtató varázsló és a jóságos tündér párharca áll a középpontban. A jurták, a ménesek, a kis kazahsztáni falu láttán saját múltunk ismerős vonásait fedezhetjük fel. A Kövek ura a különös varázslatok és átalakulások filmje. A negatív szereplők pillanatok alatt csúszómászóvá, varjúvá vagy éppen forgószéllé változnak, egyik csoda követi a másikat. Az alkotók egy félig fantasztikus, félig reális világ sajátos ötvözetét hozták létre, amelyben a hétköznapi embernek éppúgy helye van, mint a varázserővel rendelkező, természetfeletti lényeknek. S közben a rendezőpárosnak még a kazah mesékre jellemző, filozófiai tartalmú allagóriákat is sikerült „átmentenie”. Hollós László KERN ANDRÁS NAGYLEMEZE „őrület, hogy milyen meleg van itt” — énekli Kern András egyik legszebb számában, a Szépkezű lányban. „Őrület, hogy milyen jó lemez ez” — folytathatnám ebben a stílusban. Kern András tipikusan az a fajta színész, aki bármit csinál, minden illik az egyéniségéhez. Erre szokták mondani: akár a telefonkönyvet is felolvashatná. (Szilveszterkor ezt is megtette, Gálvölgyi Jánossal. Mint tapasztaltuk, fergetegesen.) Manapság divat, hogy színészek énekelnek, nagylemezt adnak ki. Ez a lemez elüt a többitől, kiemelkedően jó, mert egyedi, mert tökéletesen Kern fanyar, groteszk, sajátosan lírai egyéniségére szabott. Minden szám más és más stílusú; mindegyik kitűnő lehetőség arra, hogy Kern András ismét bebizonyítsa, milyen sokoldalú, milyen pompás a humora, mennyire érzi a finom lírát. Egyik-másik dala különösen telitalálat. A már említett Szépkezű lány és a Búcsú esőben lebegő, szépséges pillanatot örökít meg, a 10 perces szerelem fád, unett szenvedélyessége pokolian mulatságos, a Látlak Amerika Kern András „egypetéjű ikertestvérének”, Woody Allennek szól. És persze nem hagyhatom ki a slágerek slágerét, a Lövölde teret — a lemez még sehol sem volt, mikor ez a szám már a vízcsapból is folyt. Arról azonban nem a szerzők tehetnek, hogy a Lövölde tér a Ne várd a májust vagy a Földvár felé félúton sorsára jutott. Attól még ugyanolyan szép dal maradt. (Bravo) Tancsik Mária sem jut. A hollandok meglehetősen érdektelen, már-már egysíkú anyagot hoztak; borúsan komor barnák, szürkék és feketék váltogatják egymást a képeken. Semmi különös, mondanám, ha egy szokásos hazai tárlaton járnék, itt azonban zavar, hogy nem tudom, miért éppen ezeket a vásznakat látom. A magyar művek már többet mondanak. Bernet András néhány képe ugyan színeivel illik a hollandoké közé, azonban így is elevenebb titokzatosság sugárzik belőlük (engem különösen a Hídról fogott meg), a többiek pedig a szó szoros értelmében sokkal színesebbek. Van itt sok minden: bizarr (Mazzag nagyalakú Búcsúja), sejtelmes (Ádám Zoltán Alomja) és szabálytalan (Bullás festett rácsszerkezetei), de ehhez hasonlókat korábban már láthattunk. Hogy mégsem távozunk élmény nélkül, az az automata villanykapcsolónak köszönhető. Néhány perc után ugyanis kikapcsol, s mivel az ablakok a magasban vannak, a furcsa félhomály teljesen „átrendezi” a kiállítást. Az erős színek kiugranak Ádám, Mazzag és Bukás képein és a fénnyel szemben fekvő falon szép szimmetriát rajzol ki a világító és sötét foltok váltakozása. Ha valaki rászánja magát, annak ajánlom, használja ki az automata játékát. (Képünkön Ad van Hoof cím nélküli festménye) Torma Tamás épp úgy áldozatául esnek: a főúr „ártatlan” hóbortjának, mint emberek méltósága vagy akár puszta élete. Nincsenek tabuk és morális gátak, követendő példák, eszmények vagy célok. Csupán vég nélküli alpári tréfák léteznek. Monicelli a képmutatás, az erkölcsi nihilizmus kegyetlen kritikáját kívánta megfogalmazni filmjében. Kár, hogy a komikum mögött sokszor eltűnik a láttatni akart tragédia, a röhögést megkeserítő, torokszorító pillanat. Helyét átveszi a jópofaság és egyfajta alkotó megbocsátás. Alberto Sordi — megszabadulva modorosságaitól — szinte tobzódik Grillo márki szerepében. Zseniális tehetségéhez méltó jutalom játékká avatja a filmvígjátékot. Gáti Péter KIÁLLÍTÁS EURÓPAI Fészek Galéria Ez a cím talán egy ígéretes sorozat neve lesz később, egyelőre csak fiatal holland és magyar festők közös kiállítását jelöli. Az első forduló Arnhemben és Nijmegenben volt, most pedig a nyolc festő, név szerint Ádám Zoltán, Bernát András, Bukás József, Walter van der Cruijsen, Ad van Hoof, Mazzag István, Tom van der Noordt és Peter Simons de Thouars a Művészklub galériájában állította ki műveit. Ilyen alkalmakkor az ember önkéntelenül is a közös, illetve az elválasztó jegyeket keresi — és kellemetlenül érzi magát, ha semmire nimem ki INCZE JUDIT SZOBRAI Debrecen, Kölcsey Művelődési Központ Eleinte vörösmárványból farag, lemezdomborítással kísérletezik Incze Judit. Igazi önmagára azonban akkor talál, amikor 1969-től férje társaságában Moszkvában, majd 1973- tól újabb öt éven át Varsóban dolgozik. Mindkét helyen közvetlen közelről ismerkedhet meg a naiv és a közösségi népművészettel, s ezek vonzásában a régi orosz művészet, az ikonok világával. Ezek ötvözésével alakítja ki stílusát. Egy legrégibb szobra, az egyetlen fatömbből kialakított Alvó Vénusz (1973) még szecessziós elemeket is hordoz. Azonban az utóbbi öt-hat évben készült kisplasztikái új szemlélettel bővültek. A humor és irónia egyre erősebb hangsúllyal szólal meg vaskos tömegű faragványain, amelyek az anyaggal való tudatos kapcsolatát is bizonyítják. Már a fa kiválasztása meghatározza szerkezeti építkezését, s a végső formálást befolyásolja az erezet, az évgyűrűk hálózata, a göcsörtök is „beleszól □3