Új Tükör, 1987. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)

1987-10-04 / 40. szám

nünk ilyesmit, de azt sem, hogy mi­képpen lehetett a filmet így elké­szíteni, méghozzá bizonyára fáradsá­gos munkával. Még szerencse, hogy megnézni csak a recenzensnek kö­telező, a mozijára kaphat „felmen­tést tornából’ Barabás Tamás 4. Hanglemez BARTÓK-ZONGORAVERSENYEK Kocsis Zoltán előadásában Bartók zongorára és zenekarra írott műveinek utóéletére nézve mind zenefilológiai szempontból, mind az előadói praxisra nézve egy­aránt rendkívüli fontosságú lemez készült a Hungaroton és a Philips együttműködésével. A Budapesti fesztiválzenekar Fischer Iván ve­zényletével és Kocsis Zoltán közre­működésével megszólaltatja — sor­rendben — Bartók op. 1. művét, a zongorára és zenekarra hangszerelt Rapszódiát, az op. 2. Scherzót, a III. zongoraversenyt, a Zenét (húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára), az I. és II. zongoraversenyt. A mű­vek, mint a felsorolásból kitetszik, az 1904—1945 közötti négy évtized káprázatos fejlődési ívét tárják ama Bartók-hívek elé, akik emlékezetük­ben tartják e darabok egy-egy jel­legzetes dallamfordulatát, hangszí­nét, ritmusképletét, expresszív han­gulatát. A megszólaltatás részletes méltatásához, különbségeinek ana­litikus megközelítéséhez hasábok kellenének, s ha csupán azt mon­danék: „egyik jobb, mint a másik”, semmit sem mondanánk. Egyébként ezúttal a magas színvonalon hall­ható sorozat mindennél fontosabb tényezőjének azt ítéljük, amit Wil­­heim András is hangoztat a kísérő­­szövegben, nevezetesen, hogy az 1984—87 között készült felvételek alkalmával első ízben tettek kísér­letet arra, hogy „a Magyarországon hozzáférhető források gondos egybe­vetésével, a ma használatban levő kottákat alapul véve a legkorrek­­tebb kottaszöveget használták.” Az autentikusnak tekinthető Bartók­­források alapján hallható interpre­táció tehát eligazításul, iránymuta­tóul szolgál minden Bartók-kutató, s főként minden, Bartókkal foglal­kozó karmester és zongorista szá­mára, túl azon, hogy nagyvonalúan tárja fel a Bartók-életmű hatalmas panorámájának — a színpadi mű­vek mellett —, legreprezentatívabb szektorát. A magasan értékelhető le­mez tartalma szerencsére feledteti az album címlapjának „halszem”-ti­­pográfiáját. (Hungaroton) Albert István Folyóirat A FELVILÁGOSODÁS AKTUALITÁSA Világosság A Világosság 8.—9. (augusztus— szeptemberi) számát szerkesztői, ha­sonlóan a májusi tolerancia-szám­hoz, teljes egészében a „felvilágoso­dás aktualitása” témakörének szen­telték. Az „apropót” ezúttal a buda­pesti felvilágosodás-kongresszus ad­ta. Fölöttébb dicséretes vállalkozás ez: napjainkban, amikor aggasztóan hódít az irracionalizmus, és az obs­­kurantizmus, tobzódnak az észelle­nes divatok, a folyóirat hasábjain rangos, élvonalbeli kutatók — Kö­­peczi Béla, Kosáry Domokos, H. Ba­lázs Éva, Ludassy Mária, Kelemen János, Almási Miklós — tesznek hi­tet a Fény Századának eszmei öröksége mellett. Tanulmányaikban nemcsak az egyetemes kultúrtörté­net e páratlan jelentőségű fejezetét méltatják, hanem arra is rámutat­nak: miféle üzenetet tartogat szá­munkra, miben lehet útmutatónk nekünk, ezredvégieknek, a „filozó­fus század”. Ludassy Mária Voltaire­­nek, a tolerancia apostolának mind­máig példamutató alakját idézi föl. Almási Miklós azt vizsgálja, hogyan támadták — gyenge ér­vekkel — a felvilágosult észel­vűség eszméit az „írástudók áru­lása", az „ész trónfosztása” korában a frankfurti iskola egyes képviselői és a francia „új filozófusok". Gon­dolatébresztő munkákat olvashatunk a magyar fölvilágosodás néhány vi­tatott problémájáról is. Madarász Imre A folyóirat szeptemberi számát a film és a képzőművészet kapcsola­tának szenteli. A vállalkozás már csak azért is figyelemre méltó, mert gyorsan reagál arra a napjainkban tapasztalható általános jelenségre, hogy a film újra szorosabbra fűzte kapcsolatát a társművészetekkel, el­sősorban a képzőművészettel. Az összeállítás nemcsak a mai helyzet körképét adja, hanem visz­­szatekint a két művészeti ág kap­csolatának múltjára is. Így olyan nagy jelentőségű írások is helyet kaptak benne, mint Eizenstein ta­nulmánya El Grecóról, mely magya­rul — igaz, rövidítve — először itt olvasható. A szám egyik legszínesebb részét azok a hosszabb-rövidebb válaszok alkotják, melyeket a szerkesztők kérdéseire adtak festészettel is fog­lalkozó filmesek és filmező festők. Ezek között a világhírű Robert Bresson és Victor Vasarely vélemé­nyét, is olvashatjuk film és képző­művészet kapcsolatáról. Az összeál­lítást izgalmas interjúsorozat zárja. Magyar operatőrök beszélnek arról, hogy munkájukban mekkora jelen­tősége van a képzőművészeti kultú­rának. A lap grafikai tervezésére ezúttal még a szokásosnál is nagyobb gon­dot fordítottak, így a magyar sajtó­világban kiemelkedően magas vi­zuális kultúrájú újságot tarthat ke­zében a szeptemberi Filmvilág ol­vasója. Nádai Ferenc ÚJ TÜKÖR / Képes kulturális hetilap Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 222-408 Főszerkesztő: FEKETE SÁNDOR Főszerkesztő-helyettes: GYURKÓ LÁSZLÓ, KOROSPATAKI KISS SÁNDOR Kiadja: PALLAS UP- ÉS KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. 1906 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0133-1361­­­­87.1527 Athenaeum Nyomda, Bu­dapest, rotációs mélynyomás. Fe­lelős vezető: SZLÁVIK ANDRÁS vezér­igazgató. Meg nem rendelt fényképe­kért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A szerkesztőbizottság tagjai: FEKETE SÁNDOR GYURKÓ LÁSZLÓ KELETI ÉVA KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR NÁDAI FERENC ÖKRÖS LÁSZLÓ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlap­üzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lap­ellátási Irodánál (Helir) Budapest V„ József nádor tér 1. — 1900 —, közvetle­nül vagy postautalványon, valamint át­utalással a Helir 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyedév­re 120,— Ft, fél évre 240,— Ft, 1 évre 480,— Ft.

Next