Új Tükör, 1987. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)
1987-10-04 / 40. szám
nünk ilyesmit, de azt sem, hogy miképpen lehetett a filmet így elkészíteni, méghozzá bizonyára fáradságos munkával. Még szerencse, hogy megnézni csak a recenzensnek kötelező, a mozijára kaphat „felmentést tornából’ Barabás Tamás 4. Hanglemez BARTÓK-ZONGORAVERSENYEK Kocsis Zoltán előadásában Bartók zongorára és zenekarra írott műveinek utóéletére nézve mind zenefilológiai szempontból, mind az előadói praxisra nézve egyaránt rendkívüli fontosságú lemez készült a Hungaroton és a Philips együttműködésével. A Budapesti fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével és Kocsis Zoltán közreműködésével megszólaltatja — sorrendben — Bartók op. 1. művét, a zongorára és zenekarra hangszerelt Rapszódiát, az op. 2. Scherzót, a III. zongoraversenyt, a Zenét (húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára), az I. és II. zongoraversenyt. A művek, mint a felsorolásból kitetszik, az 1904—1945 közötti négy évtized káprázatos fejlődési ívét tárják ama Bartók-hívek elé, akik emlékezetükben tartják e darabok egy-egy jellegzetes dallamfordulatát, hangszínét, ritmusképletét, expresszív hangulatát. A megszólaltatás részletes méltatásához, különbségeinek analitikus megközelítéséhez hasábok kellenének, s ha csupán azt mondanék: „egyik jobb, mint a másik”, semmit sem mondanánk. Egyébként ezúttal a magas színvonalon hallható sorozat mindennél fontosabb tényezőjének azt ítéljük, amit Wilheim András is hangoztat a kísérőszövegben, nevezetesen, hogy az 1984—87 között készült felvételek alkalmával első ízben tettek kísérletet arra, hogy „a Magyarországon hozzáférhető források gondos egybevetésével, a ma használatban levő kottákat alapul véve a legkorrektebb kottaszöveget használták.” Az autentikusnak tekinthető Bartókforrások alapján hallható interpretáció tehát eligazításul, iránymutatóul szolgál minden Bartók-kutató, s főként minden, Bartókkal foglalkozó karmester és zongorista számára, túl azon, hogy nagyvonalúan tárja fel a Bartók-életmű hatalmas panorámájának — a színpadi művek mellett —, legreprezentatívabb szektorát. A magasan értékelhető lemez tartalma szerencsére feledteti az album címlapjának „halszem”-tipográfiáját. (Hungaroton) Albert István Folyóirat A FELVILÁGOSODÁS AKTUALITÁSA Világosság A Világosság 8.—9. (augusztus— szeptemberi) számát szerkesztői, hasonlóan a májusi tolerancia-számhoz, teljes egészében a „felvilágosodás aktualitása” témakörének szentelték. Az „apropót” ezúttal a budapesti felvilágosodás-kongresszus adta. Fölöttébb dicséretes vállalkozás ez: napjainkban, amikor aggasztóan hódít az irracionalizmus, és az obskurantizmus, tobzódnak az észellenes divatok, a folyóirat hasábjain rangos, élvonalbeli kutatók — Köpeczi Béla, Kosáry Domokos, H. Balázs Éva, Ludassy Mária, Kelemen János, Almási Miklós — tesznek hitet a Fény Századának eszmei öröksége mellett. Tanulmányaikban nemcsak az egyetemes kultúrtörténet e páratlan jelentőségű fejezetét méltatják, hanem arra is rámutatnak: miféle üzenetet tartogat számunkra, miben lehet útmutatónk nekünk, ezredvégieknek, a „filozófus század”. Ludassy Mária Voltairenek, a tolerancia apostolának mindmáig példamutató alakját idézi föl. Almási Miklós azt vizsgálja, hogyan támadták — gyenge érvekkel — a felvilágosult észelvűség eszméit az „írástudók árulása", az „ész trónfosztása” korában a frankfurti iskola egyes képviselői és a francia „új filozófusok". Gondolatébresztő munkákat olvashatunk a magyar fölvilágosodás néhány vitatott problémájáról is. Madarász Imre A folyóirat szeptemberi számát a film és a képzőművészet kapcsolatának szenteli. A vállalkozás már csak azért is figyelemre méltó, mert gyorsan reagál arra a napjainkban tapasztalható általános jelenségre, hogy a film újra szorosabbra fűzte kapcsolatát a társművészetekkel, elsősorban a képzőművészettel. Az összeállítás nemcsak a mai helyzet körképét adja, hanem viszszatekint a két művészeti ág kapcsolatának múltjára is. Így olyan nagy jelentőségű írások is helyet kaptak benne, mint Eizenstein tanulmánya El Grecóról, mely magyarul — igaz, rövidítve — először itt olvasható. A szám egyik legszínesebb részét azok a hosszabb-rövidebb válaszok alkotják, melyeket a szerkesztők kérdéseire adtak festészettel is foglalkozó filmesek és filmező festők. Ezek között a világhírű Robert Bresson és Victor Vasarely véleményét, is olvashatjuk film és képzőművészet kapcsolatáról. Az összeállítást izgalmas interjúsorozat zárja. Magyar operatőrök beszélnek arról, hogy munkájukban mekkora jelentősége van a képzőművészeti kultúrának. A lap grafikai tervezésére ezúttal még a szokásosnál is nagyobb gondot fordítottak, így a magyar sajtóvilágban kiemelkedően magas vizuális kultúrájú újságot tarthat kezében a szeptemberi Filmvilág olvasója. Nádai Ferenc ÚJ TÜKÖR / Képes kulturális hetilap Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 222-408 Főszerkesztő: FEKETE SÁNDOR Főszerkesztő-helyettes: GYURKÓ LÁSZLÓ, KOROSPATAKI KISS SÁNDOR Kiadja: PALLAS UP- ÉS KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. 1906 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0133-136187.1527 Athenaeum Nyomda, Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: SZLÁVIK ANDRÁS vezérigazgató. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A szerkesztőbizottság tagjai: FEKETE SÁNDOR GYURKÓ LÁSZLÓ KELETI ÉVA KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR NÁDAI FERENC ÖKRÖS LÁSZLÓ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest V„ József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyedévre 120,— Ft, fél évre 240,— Ft, 1 évre 480,— Ft.