Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)

1988-10-02 / 40. szám

2. Könyv VIDÉKEN ÉLNI Tüskés Tibor szociográfiája Vidéken élni: gyökerek, meleg sze­mélyes élmények, felfogható társa­dalmi környezet. Vidéken élni: hát­rány, kiszolgáltatottság, stigma. A vi­déki szó még ma is sokszor provin­ciálist jelent, gyakorta teljesen igaz­­talanul, hiszen éppen az utóbbi évek­ben lehettünk tanúi vidéken — pél­­dául Tüskés Tibor otthonvárosában, Pécsett — az irodalom, a művészetek felvirágzásának, a tudományos mű­helyek kialakulásának. A vidékiség előnyeivel, hátrányaival Tüskés Ti­bor már nemegyszer szembenézett, esszében, könyvben (és munkája megjelenése után személyesen is ta­pasztalhatta a vidékiség hátrányait a helyi hatalmak rosszallását kivált­va). Most újra szembenéz vele. Hát­térként felrajzolja a magyar telepü­lésrendszer kialakulásának történe­tét, a hasonlóságot, eltéréseket, azt a centripetális erőt, amely Budapest felé húz: vasútvonalat, beruházást, tehetséget. És szembeállítja vele a vidéki élet kitáruló lehetőségeit, azt a társadalmi változást, amely leg­alábbis a vidéki városokban több esélyt ad ma az alkotni vágyásnak és az értelemnek, mint régebben adott — és persze, főként kisebb települé­seken, a tehetetlenséget, a kiszolgál­tatottságot, az élet megszervezésének nehézségeit. Mindezt már nemcsak elvont példákkal, hanem személyes élményekkel is illusztrálva. Mint ahogy ő maga, szüntelen tevékenysé­gével, gazdag és változatos munkás­ságával is könyve fő mondanivaló­ját igazolja: a vidék pálya, ha nem is akadálytalan pálya, amely felől­ ÚGY HÍVTÁK, HOGY „EZREDES ÚR” David Siqueiros memoárja Manapság nem mindennap olvashat az ember visszaemlékezést egy igazi kétségek nélküli, hithű forradalmár­tól. Unalmasabb lenne a helyzet, ha főhősünk valami száraz pártapparát­­nyikként szerzett volna magának ne­vet, Siqueirosnak azonban egész vi­haros­­élete az aranyfedezet — róla sok mindent állíthatnánk, csak azt nem, hogy unalmas személyiség volt. A híres mexikói falfestészet egyik szülőatyja végigharcolta a mexikói forradalmat, a spanyol polgárhábo­rút, részt vett a Trockij elleni első merényletben, és legalább annyi időt töltött száműzetésben vagy börtön­ben, mint a különböző frontvonala­kon. E könyv is börtönben készült 1960 és 1964 között, amikor „felfor­gató tevékenység” (értsd: sztrájkok szervezése) miatt utolsó, négyéves büntetését töltötte. Nem írta — az írás pepecselő lassúsága nem illett volna hozzá —, hanem egyik rabtár­sának diktálta, ezért fordulhatott elő, hogy olyan elbűvölően csapong a kü­lönböző események és helyszínek kö­zött. Az ismétlődések természetesen árulkodnak; Siqueirosnak nem saját­ja az álszerénység, és a tárgyilagos­ság nyűge nélkül, a maga meggyőző­dése szerint képes a világot és benne útitársait értelmezni. Ahogy egyönte­tűségének elképesztő energiája árad, még nagyotmondásait is megbocsát­juk, és végül tiszteletet ébreszt olva­sójában — ő képes volt úgy ndni egé­szen 1974-ig, hogy töretlenül higgyen eredeti ideáiban: Sztálin nagyságá­ban, a világforradalomban, és saját muralista művészete egyedül üdvözí­­tőségében. (Európa) Torma Tamás tek­és intézmények adnak igazán sze­repet. Az irodalom igaza című tanul­mányválogatásában is elsősorban­­ta­nári tapasztalatai kapnak hangot, például azokban az írásaiban, ame­lyek a külföldi hungarológiaoktatás tapasztalatait összegzik. Részben az­zal a céllal, hogy a hasonló „magyar­ságtudományi” műhelyek fel tudják használni ezeket a tanulságokat. A kötet címében utalás rejlik: an­nak idején a csehszlovákiai magyar­ság kiváló szellemi vezetője Fábry Zoltán írt hasonló címeket a könyvei elé. A gondolat igaza, A béke igaza. A prágai magyar tudós könyvének választott címe által is a csehszlová­kiai magyar kisebbség humanista ha­gyományait vállalja. Persze, ezeket a hagyományokat folytatják a kötetben olvasható tanulmányok és esszék is, amelyeknek nagyobbik része erede­tileg cseh nyelven jelent meg, és egy­­egy klasszikus írónkat, a többi kö­zött Babits Mihályt, Móricz Zsig­­mondot, Karinthy Frigyest, Füst Mi­lánt, Déry Tibort, Németh Lászlót és Weöres Sándort mutatta be a cseh olvasóknak, irodalmunk cseh bará­tainak. (Madách Kiadó) Pomogáts Béla David Alfaro Siqueiros hívtak..Kredes ur" • m­m MÜLLER PÉTER VILÁGCIRKUSZ­ nálkozik a tenni akarónak. Annak, aki az életét a Tüskés Tibor által idé­zett Németh László-i meghatározás­sal vállalkozásnak tekinti. (Móra — Kozmosz Könyvek) Szász Imre AZ IRODALOM IGAZA Rákos Péter tanulmányai Rá­kos Péter, a prágai Károly Egye­tem magyar professzora évtizedek óta oktatja nyelvünk és­ irodalmunk ismeretére a cseh fiatalokat. Ebben a minőségében egyszemélyes kultu­rális „intézmény”, hiszen nemcsak írókat és könyveket kell bemutatnia, a magyar történelmet és művészetet is az ő révén ismerik meg a prágai hallgatók, általában a cseh kulturális közvélemény. Igazi „hungarológus”, minthogy ennek az összegző tudomá­nyos ágazatnak éppen a külföldön működő kis magyar kulturális sziget NINCS FÉLELEM Zonda Tamás versei Módjával ironikus költőnek mutat­kozik Zonda Tamás első versköteté­ben; hangja nemegyszer a hatvanas évek jugoszláviai magyar avantgárd­­jára emlékeztet. Példaképei között alighanem Petri György is előkelő helyen áll, s a korán elhunyt Ladányi Mihály gesztusai is felfedezhetők né­mely költeményében. Nem pár év óta ír verset. Hogy kötetnyilvánossághoz csak most jutott, annak valószínűleg az a magyarázata, hogy nem iroda­lommal kapcsolatos a foglalkozása: orvosi pályán tevékeny. Legérdekesebb kísérleteit a termé­szetének, úgy tetszik, megfelelő gro­teszk alkotásai közt találtam fel; van bennük valami hetyke elkeseredés a világ folyása miatt, ugyanakkor, ha úgy hozza a gondolatok csapongása, magát se kíméli a mégoly fájdalmas oldalvágásoktól. Jellemző rá a lát­szatokban nem hivő, határozatlan­ság. Groteszk elemektől mentes ver­seiben nem oly talányos; bennük nyilvánvalóbb rokonszenves érzel­­messége, természetszeretete, a mo­dern férfi-nő viszony szép remény­telenségének rézkarcos ábrázolása. Megfigyeléseiből „csinál” tehát (gyakran töredékes) költészetet a (né­hol egyénieskedőn) eredeti szemléle­tű lírikus, szelíden meghajtja fejét a Várható Életdrámák előtt, akár jók, akár rosszak is lesznek azok. Soha­sem titkolja, hogy a Kedvező Fejle­mények kiharcolásához önsanyarga­tóbb művészi kíméletlenségre, éles­ségre volna szüksége. Talán arra a kristályos keménységre, élességre, amely a honi költők egy másik „örök barátját” tette felejthetetlenné:Sza­bó Lőrincet. (Szépirodalmi) Iszlai Zoltán VILÁGCIRKUSZ Müller Péter regénye Látszólag — és szerzői bevallás sze­rint is — életrajzregény ez a könyv: Ernst Ludwig Kirchner német exp­resszionista festő­­életútja kapcsán villannak fel az események. Körülöt­te ott kavarognak barátai, a század­elő németországi művészeti életének ismert alakjai. Ám, a theatrum mun­­di már kevés a világ abszurditásai és abnormális voltának kifejezésére. Ezért a szerző a circus mundi kellé­keihez folyamodik. Főhősét „beöltöz­teti” Fehér Bohócnak (és Direktor­nak) és a kopott, vidéki cirkusz po­rondját világméretűvé tágítja. Nem mellékes, hogy Müller Péter számá­ra ez a világ elsősorban­­ Közép- Európa. Ez az azonosítás már csak azért is helytálló, mivel e század meghatározó eseményei és világégé­sei mind-mind Közép-Európában ér­lelődtek. Müller Péter világcirkuszának po­rondján — a klinikai és a biológiai halál közötti négy perc alatt — nem­csak Kirchner sorsa és a nagy tárgyi tudással megjelenített események elevenednek fel, hanem mindazok a kérdések, melyeket Művészet és Va­lóság viszonya felvetett az elmúlt év­tizedek során e zaklatott térségben. Nem könnyű olvasmány, nem szóra­koztató lektűr, hiszen merészen szök­kenő asszociációi, utalásai, félmon­datai igénybe veszik az olvasót. De, úgy tetszik, ez is a szándék, hiszen egy köznapi beszédfordulat stílus­­szervező elemmé növesztésével az író megszünteti az olvasó kívülálló sze­repét, és szinte bevonja a történések­be. E cirkuszi látomás nemcsak jó re­gény, hanem arra is cáfolat, hogy az élet nagy kérdéseiről csak terjedel­mesen lehet szólni. (Szépirodalmi) Horváth Sz. István Kiállítás A HAJLÍTOTT BÚTOR Iparművészeti Múzeum A Thonet név, következésképp a to­­nettbútor máig kisebb részben meg­becsülő, zömében lekicsinylő fogad­tatásra számíthat Magyarországon. A modern fogékonyság kétségtelenül növelte, ám az újsznobéria halványí­totta a másfél százados bútorlele­mény fényét. Most egy, hazai vi­szonylatban gazdagnak mondható ki­állítás igyekszik bebizonyítani, mi­lyen sokoldalú, máig ható fejlődés­nek vetette meg az alapját hajlított Thonet-hintaszék 1860-ból

Next