Új Tükör, 1989. április-június (26. évfolyam, 14-26. szám)
1989-04-02 / 14. szám
HIDAK PARTOK KÖZÖTT Sándor László tanulmánykötete Minap megjelent tanulmánykötetének címe — Hidak partok között — a most nyolcvanéves Sándor László egész életének, írói pályájának jelmondata lehetne. A budapesti születésű művészettörténész, kritikus és műfordító a két háború közötti években a Felvidéken él, a magyarság ottani kultúréletében tevékenykedik, részt vesz a Sarló-mozgalomban, szerkeszti a losonci Figyelőt, majd — Fábry Zoltánnal — csehszlovákiai szerkesztője a kolozsvári Korunknak. Hazatelepüléséig, 1962-ig, Kárpát-Ukrajnában az általa alapított képtár igazgatója, kiadói szerkesztő és a helyi rádió magyar adásainak munkatársa. Ő valóban a hídverő szerepét s küldetését vállalta a határon túl élő magyarság s az együtt élő nemzetek, nemzetiségek között. Tanúságtétele ennek frissen megjelent esszékötete is, melynek filológiai alapossággal kidolgozott témaköre irodalmunk, művészeti életünk és sajtónk csehszlovákiai és kárpát-ukrajnai kapcsolatait tárgyalja. Köztük oly izgalmas tanulmányok, mint Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjai, Móricz Zsigmond kapcsolata Északkelet-Felvidékkel, a Sarló-mozgalom születése, fénykora és utóélete, Anton Szaka Hídszerepe és Bartók Béla a Szovjetunióban a két világháború között. E szép könyv csakugyan híd. Nem csupán térben, hanem időben is a közelmúlt és jelen időnk magyar sorsproblémái között. (Gondolat) Major Ottó THOMAS MANN NAPLÓI Első kötet: 1918-1921 1933-1939 A huszadik század legkiemelkedőbb regényírója egyszersmind a legnagyobb naplóírók egyike is volt. Naplói zömét megsemmisítette túlságosan „bizalmas” tartalmuk miatt, de ami megmaradt, az így is izgalmasan egészíti ki páratlan életművét. Nemcsak olyan remekművei keletkezését követhetjük úgyszólván napról napra, mint a Varázshegy vagy a József Sándor László HIDAK PARIOKII KÖZÖTT, A KIRÁLY ESKÜJE Történeti balladák, históriás versek Szép könyv. Bizonnyal hasznos is. Anyaga a csodaszarvas-legendától a legendás 1848-ig ível. 55 ismert és kevésbé ismert költemény. Ám ha leírjuk azt is, hogy az 55 közül 15 Arany János nagyszerű balladája, rögtön a többi 40 vizsgálata kell hogy következzék. S ekkor érzelmeim vegyesek. Meglepő ugyanis, hogy még Tompa Mihály, Vörösmarty tematikailag és műfajilag ide illő írásai is mennyire elhalványulnak Arany remeklései mellett. Petőfi Bánk bánjának, Kun László krónikájának, Kont és társainak, A király esküjének pedig, nem is szólva a Dobzse Lászlóról, hangütése korántsem elvetendő, ellenkezőleg, ám ahogyan az időrend szerint iktattalak e kötetben a többi vers közé, úgy elég nehéz itt barátkozni velük. Az igazi baj azonban nem ez. Hanem az, hogy Thaly Kálmán, Zalár József vagy éppen Vida József „rehabilitálása” e rangosnak szánt kötetbe illesztéssel nem biztos, hogy megérdemelt. Mi tagadás, az Aranyballadák közé, amelyek a gerincet alkotják, olyan klapanciák is vegyülnek így, amelyek az irodalomtörténeti kuriózumok tárából kiemelést aligha kívánják. Nem tagadva a kiadó jó szándékát, ezt a válogatást nemhogy dicsérni, elfogadni se igen tudom. (Szépirodalmi) Lázár István nyereséges, munkáját. Róla magáról Rónay László remek kísérőtanulmányát olvashatjuk a kötet végén. (Helikon) Csontos Magda HIMNUSZOK KÖNYVE Sík Sándor műfordításai Eleven, örökzöld fenyőrengetegnek nevezi Sík Sándor a katolikus egyház ezeréves, csaknem félmillió darabot számláló himnuszköltészetét. Amely nemcsak az egyházi liturgiában él, hanem hatásával, hajszálgyökereivel ott van a modern európai lírában is. A nagy műveltségű pap költő, a kiváló esztéta, a legendás tanár (mellesleg a magyar cserkészmozgalom egyik fő szervezője), már 1910-ben lefordított néhányat a himnuszok közül. Tervezte kötetbe gyűjtésüket is, folyamatosan gyarapította fordításait, de Babits Amor sanctusára tekintettel csak 1943-ban adta ki őket, kétnyelvű kötetben. Ennek anyagát vehetjük most kézbe, sajnos, csupán magyarul, a latin eredetik nélkül. A költészetet nagyon odafigyelően szerető, hívő és nem hívő olvasók, leginkább pedig kezdő és haladó költők, műfordítók figyelmébe ajánlható a gyűjtemény. A könyv elején Sik Sándor tanulságos és élvezetes bevezetője található. Arról szól, hogy milyen elvek szerint végezte el a fordítás hatalmas és győ r. LAJOS, 42 ÉVES Csalog Zsolt regénye Ha jól számolom, több mint húsz esztendeje íródott ez a könyv. Kérdezik, hol volt eddig? A föld alatt, mint annyi más írás, film, gondolat. Titkon, kézről kézre járt M. Lajos története szamizdat kiadásokban; ez a fontos mű nem lett nemzeti közkincs. A gazdasági reformmal, a demokráciával és európai fejlődésünkkel együtt húsz évet késett. Az efféle késések persze nem végzetesek, csupán sajnálatosak. Ha nem áll meg az idő hatvankilenc után, boldogabb két évtizedet élhettek volna meg az élők, és gyermekeik sorsát tekintve nyugodtabban hunyhatta volna le a szemét örökre két és fél millió magyar. Köztük talán M. Lajos is, aki tizenhárom évig élt a pokol különféle bugyraiban, leginkább Novaja Zemlján. Csalog könyvének hőse olyan nyugalommal és népi bölcsességgel beszéli el embertelenül emberi sorsát, mint Móricz boldog embere, és olyan öntudattal, mint Ivan Gyenyiszovics. Nem átkozódik, amikor a kínzóiról beszél, nem acsorog, amikor a lágerbeli szenvedéseket részletezi és megbocsát a társának is, aki elárulta. Mesélte mindezt M. Lajos akkor, amikor hatszáz forintból próbálta fenntartani a családját a hatvanas évek végén. „De legalább itthon vagyok” — ismétli többször is a könyv kulcsmondatát. M. Lajos elbeszélése (amely magyarul és angolul egy kötetben jelent meg!), sokkal több, mint egy Szibériát megjárt ember története, ízes mondataiból a magyar nemzet huszadik századi monológja kerekedik ki, amelynek lényege: túlélni, itthon lenni, boldogulni. Magyarország története, bár ez a történelemkönyvekből kimaradt, az emlatások története. Ha nem így lenne, ha bizonyos királyokon, kormányzókon és főtitkárokon múlt volna a nemzet sorsa, a Dunánál már nem akadna magyar, egy se. (Maecenas) Nógrádi Gábor és testvérei, hanem olvasmányait is (Cervantes, Goethe és az orosz realizmus klasszikusai voltak a kedvencei). Olvashatunk a nagy ember nagy szenvedélyeiről — elsősorban dicsőség- és sikerszomjáról — és „kicsiny dolgairól”, mindennapjairól, hangulata és közérzete változásairól, családi és házaséletéről, szexualitásáról, homoerotikus vonzalmairól... De a legérdekesebb felfedezés az, milyen szenvedélyesen érdekelte Thomas Mannt a politika. Naplófeljegyzései jelentős részét politikai gondolatai töltik ki. Láthatjuk, a liberális világnézetű író milyen rokonszenvvel figyelte a baloldalt, a munkásmozgalmat, sőt a marxista— kommunista pártok tevékenységét is, noha hibáiktól, szélsőségeiktől következetesen elhatárolta magát. A nácizmust viszont népe és az emberi történelem legnagyobb eltévelyedésének tartotta, „a bűnözők rendszerének”, amelyről uralomra jutása után, önkéntes száműzetésében, szinte naponta írt keményen elítélő sorokat. A kötetben közzétett naplórészletek a manni progresszív „harcos humanizmus” újabb meggyőző dokumentumai. (Európa) Madarász Imre Színház SADE MÁRKINÉ Szolnoki Szobaszínház A szolnoki Szobaszínházban tizennyolcadik századi francia arisztokratákról pszichologizál egy huszadik századi japán szerző. Fényévnyi távolságra van az én gondolatvilágomtól — állapítja meg egy néző, mikor a végén kifelé baktatunk, így távozunk mind, érintetlenül, ha nem is elégedetlenül. Mert Jukio Misima műve érdekes, akár egy gombostűre szúrt pillangó, de ugyanolyan élettelen is. Az író — aki a modern nődráma vonulatának megteremtője — darabjaiban mesterien ötvözte az európai műveltséget a japán hagyományokkal, ám az eredmény nem mentes némi laboratóriumi jellegtől. Ilyen a Vörös Róbert rendezte szolnoki előadás is: míves, művelt, de az idegenségig steril. Kis-Kovács Gergely hidegen fehér, rokokó díszletei között, Csík György pazar kosztümjeiben mereven mozognak a szereplők, akik valamennyien egyetlen férfi körül forognak, róla beszélnek, gondolkodnak, és álmodnak. Donation Alphonse Francois de Sade márki az illető. Ő maga nem jelenik meg a színen, csak hölgykoszorúja. A nők, akiknek közük van hozzá, s érzelmileg és egzisztenciálisan függnek tőle. A feleség (Egri Márta), aki Thomas Mann Naplók 1918-1921