Új Tükör, 1989. április-június (26. évfolyam, 14-26. szám)

1989-04-02 / 14. szám

HIDAK PARTOK KÖZÖTT Sándor László tanulmánykötete Minap megjelent tanulmányköte­tének címe — Hidak partok között — a most nyolcvanéves Sándor László egész életének, írói pályájá­nak jelmondata lehetne. A budapes­ti születésű művészettörténész, kri­tikus és műfordító a két háború kö­zötti években a Felvidéken él, a ma­gyarság ottani kultúréletében tevé­kenykedik, részt vesz a Sarló-moz­galomban, szerkeszti a losonci Figye­lőt, majd — Fábry Zoltánnal — csehszlovákiai szerkesztője a kolozs­vári Korunknak. Hazatelepüléséig, 1962-ig, Kárpát-Ukrajnában az ál­tala alapított képtár igazgatója, ki­adói szerkesztő és a helyi rádió ma­gyar adásainak munkatársa. Ő valóban a hídverő szerepét s küldetését vállalta a határon túl élő magyarság s az együtt­ élő nemzetek, nemzetiségek között. Tanúságtétele ennek frissen megjelent esszékötete is, melynek filológiai alapossággal kidolgozott témaköre irodalmunk, művészeti életünk és sajtónk cseh­szlovákiai és kárpát-ukrajnai kap­csolatait tárgyalja. Köztük oly izgal­mas tanulmányok, mint Kassák La­jos csehszlovákiai előadókörútjai, Móricz Zsigmond kapcsolata Észak­kelet-Felvidékkel, a Sarló-mozgalom születése, fénykora és utóélete, An­ton Szaka Hídszerepe és Bartók Béla a Szovjetunióban a két világ­háború között. E szép könyv csakugyan híd. Nem csupán térben, hanem időben is a közelmúlt és jelen időnk magyar sorsproblémái között. (Gondolat) Major Ottó THOMAS MANN NAPLÓI Első kötet: 1918-1921 1933-1939 A huszadik század legkiemelkedőbb regényírója egyszersmind a legna­gyobb naplóírók egyike is volt. Nap­lói zömét megsemmisítette túlságo­san „bizalmas” tartalmuk miatt, de ami megmaradt, az így is izgalmasan egészíti ki páratlan életművét. Nem­csak olyan remekművei keletkezését követhetjük úgyszólván napról nap­ra, mint a Varázshegy vagy a József Sándor László HIDAK PARIOKI­I KÖZÖTT, A KIRÁLY ESKÜJE Történeti balladák, históriás versek Szép könyv. Bizonnyal hasznos is. Anyaga a csodaszarvas-legendától a legendás 1848-ig ível. 55 ismert és kevésbé ismert költemény. Ám ha leírjuk azt is, hogy az 55 közül 15 Arany János nagyszerű balladája, rögtön a többi 40 vizsgálata kell hogy következzék. S ekkor érzelmeim vegyesek. Meglepő ugyanis, hogy még Tompa Mihály, Vörösmarty te­matikailag és műfajilag ide illő írá­sai is mennyire elhalványulnak Arany remeklései mellett. Petőfi Bánk bánjának, Kun László króni­kájának, Kont és társainak, A ki­rály esküjének pedig, nem is szólva a Dobzse Lászlóról, hangütése ko­rántsem elvetendő, ellenkezőleg, ám ahogyan az időrend szerint iktat­talak e kötetben a többi vers közé, úgy elég nehéz itt barátkozni velük. Az igazi baj azonban nem ez. Ha­nem az, hogy Thaly Kálmán, Zalár József vagy éppen Vida József „re­habilitálása” e rangosnak szánt kö­tetbe illesztéssel nem biztos, hogy megérdemelt. Mi tagadás, az Arany­­balladák közé, amelyek a gerincet alkotják, olyan klapanciák is vegyül­nek így, amelyek az irodalomtörté­neti kuriózumok tárából kiemelést aligha kívánják. Nem tagadva a ki­adó jó szándékát, ezt a válogatást nemhogy dicsérni, elfogadni se igen tudom. (Szépirodalmi) Lázár István nyereséges, munkáját. Róla magáról Rónay László remek kísérőtanulmá­nyát olvashatjuk a kötet végén. (He­likon) Csontos Magda HIMNUSZOK KÖNYVE Sík Sándor műfordításai Eleven, örökzöld fenyőrengetegnek nevezi Sík Sándor a katolikus egy­ház ezeréves, csaknem félmillió da­rabot számláló himnuszköltészetét. Amely nemcsak az egyházi liturgiá­ban él, hanem hatásával, hajszál­gyökereivel ott van a modern euró­pai lírában is. A nagy műveltségű pap költő, a kiváló esztéta, a legen­dás tanár (mellesleg a magyar cser­készmozgalom egyik fő szervezője), már 1910-ben lefordított néhányat a himnuszok közül. Tervezte kötetbe gyűjtésüket is, folyamatosan gyara­pította fordításait, de Babits Amor sanctusára tekintettel csak 1943-ban adta ki őket, kétnyelvű kötetben. Ennek anyagát vehetjük most kéz­be, sajnos, csupán magyarul, a la­tin eredetik nélkül. A költészetet nagyon odafigye­­lően szerető, hívő és nem hívő olva­sók, leginkább pedig kezdő és ha­ladó költők, műfordítók figyelmébe ajánlható a gyűjtemény. A könyv elején Sik Sándor tanulságos és él­vezetes bevezetője található. Arról szól, hogy milyen elvek szerint vé­gezte el a fordítás hatalmas és győ­­ r. LAJOS, 42 ÉVES Csalog Zsolt regénye Ha jól számolom, több mint húsz esz­tendeje íródott ez a könyv. Kérdezik, hol volt eddig? A föld alatt, mint annyi más írás, film, gondolat. Tit­kon, kézről kézre járt M. Lajos tör­ténete szamizdat kiadásokban; ez a fontos mű nem lett nemzeti köz­kincs. A gazdasági reformmal, a de­mokráciával és európai fejlődésünk­kel együtt húsz évet késett. Az effé­le késések persze nem végzetesek, csupán sajnálatosak. Ha nem áll meg az idő hatvankilenc után, boldo­gabb két évtizedet élhettek volna meg az élők, és gyermekeik sorsát te­kintve nyugodtabban hunyhatta vol­na le a szemét örökre két és fél mil­lió magyar. Köztük talán M. La­jos is, aki tizenhárom évig élt a po­kol különféle bugyraiban, leginkább Novaja Zemlján. Csalog könyvének hőse olyan nyu­galommal és népi bölcsességgel be­széli el embertelenül emberi sorsát, mint Móricz boldog embere, és olyan öntudattal, mint Ivan Gye­­nyiszovics. Nem átkozódik, amikor a kínzóiról beszél, nem acsorog, ami­kor a lágerbeli szenvedéseket rész­letezi és megbocsát a társának is, aki elárulta. Mesélte mindezt M. Lajos akkor, amikor hatszáz forintból pró­bálta fenntartani a családját a hat­vanas évek végén. „De legalább itt­hon vagyok” — ismétli többször is a könyv kulcsmondatát. M. Lajos elbeszélése (amely ma­gyarul és angolul egy kötetben je­lent meg!), sokkal több, mint egy Szibériát megjárt ember története, ízes mondataiból a magyar nemzet huszadik századi monológja kereke­dik ki, amelynek lényege: túlélni, itthon lenni, boldogulni. Magyaror­szág története, bár ez a történelem­­könyvekből kimaradt, az emlatások története. Ha nem így lenne, ha bi­zonyos királyokon, kormányzókon és főtitkárokon múlt volna a nemzet sorsa, a Dunánál már nem akadna magyar, egy se. (Maecenas) Nógrádi Gábor és testvérei, hanem olvasmányait is (Cervantes, Goethe és az orosz rea­lizmus klasszikusai voltak a kedven­cei). Olvashatunk a nagy ember nagy szenvedélyeiről — elsősorban dicső­ség- és sikerszomjáról — és „ki­csiny dolgairól”, mindennapjairól, hangulata és közérzete változásairól, családi és házaséletéről, szexualitá­sáról, homoerotikus vonzalmairól... De a legérdekesebb felfedezés az, milyen szenvedélyesen érdekelte Thomas Mannt a politika. Naplófel­jegyzései jelentős részét politikai gondolatai töltik ki. Láthatjuk, a li­berális világnézetű író milyen ro­­konszenvvel figyelte a baloldalt, a munkásmozgalmat, sőt a marxista— kommunista pártok tevékenységét is, noha hibáiktól, szélsőségeiktől kö­vetkezetesen elhatárolta magát. A nácizmust viszont népe és az embe­ri történelem legnagyobb eltévelye­désének tartotta, „a bűnözők rend­szerének”, amelyről uralomra jutá­sa után, önkéntes száműzetésében, szinte naponta írt keményen elítélő sorokat. A kötetben közzétett napló­­részletek a manni progresszív „har­cos humanizmus” újabb meggyőző dokumentumai. (Európa) Madarász Imre Színház SADE MÁRKINÉ Szolnoki Szobaszínház A szolnoki Szobaszínházban tizen­nyolcadik századi francia arisztokra­tákról pszichologizál egy huszadik századi japán szerző. Fényévnyi tá­volságra van az én gondolatvilágom­tól — állapítja meg egy néző, mi­kor a végén kifelé baktatunk, így távozunk mind, érintetlenül, ha nem is elégedetlenül. Mert Jukio Misima műve érdekes, akár egy gombostűre szúrt pillangó, de ugyanolyan élette­len is. Az író — aki a modern nő­­dráma vonulatának megteremtője — darabjaiban mesterien ötvözte az európai műveltséget a japán hagyo­mányokkal, ám az eredmény nem mentes némi laboratóriumi jelleg­től. Ilyen a Vörös Róbert rendezte szolnoki előadás is: míves, művelt, de az idegenségig steril. Kis-Kovács Gergely hidegen fehér, rokokó dísz­letei között, Csík György pazar kosz­tümjeiben mereven mozognak a sze­replők, akik valamennyien egyetlen férfi körül forognak, róla beszélnek, gondolkodnak, és álmodnak. Dona­tion Alphonse Francois de Sade már­ki az illető. Ő maga nem jelenik meg a színen, csak hölgykoszorúja. A nők, akiknek közük van hozzá, s érzelmileg és egzisztenciálisan függ­nek tőle. A feleség (Egri Márta), aki Thomas Mann Naplók­­ 1918-1921

Next