Új Tükör, 1989. október-december (26. évfolyam, 40-53. szám)
1989-10-01 / 40. szám
központosított, származásuktól függetlenül kiválasztott, tanult köztisztviselők által igazgatott országban. Akkor egyébként 321 körzetben, 1538 alkörzetben, 16 829 kisebb körzetben 9 069 154 család, 52 880 488 ember élt Kínában. Azt a kulturális eredményekben oly gazdag örökséget — írja a szerző —, amellyel az ötvenmilliós, ezerkétszáz évvel ezelőtti Kínában sáfárkodtak, az ország lakói a mai napig őrzik. (Magyar Helikon) P. Szabó Ernő Színház • A RÉGI NYÁR Veszprémi Petőfi Színház A nyáresti játékot hozta budapesti vendégjátékára a veszprémi társulat. Az számomra nem kérdés, hogy játsszon-e egy színház operettet, hiszen az operett színpadi műfaj, a fizetőképes közönség kedveli, hát adni kell. A dilemma, a hogyan, mégpedig kényes és szentenciákkal csak közhelyszerűen megfogalmazható dilemma. Az operettszínész legyen szép és fiatal, mozogjon, beszéljen, énekeljen bravúrosan, a kiállítás legyen pompázatos, a rendezés jókedvű és gördülékeny. Mindezekhez gazdag és nyugodt színházra lenne szükség — vetheti közté bárki. De vannak a fölsorolásnak nehezen pótolható, ám tehetséggel és ötlettel mégis helyettesíthető elemei. A Petőfi Színház együttese, pontosabban Rátonyi Róbert rendező csak egy ötlettel rukkolt elő. Az sem túl eredeti, hiszen — tudjuk — filmen és színpadon gyerek és kutya föltétlenül derültséget kelt. Volt tehát mindkettő a sutácska előjátékban, mely arra lett volna hivatott, hogy a nézők informálódjanak: a budai Krisztinavárosban a Horváth-kertben valaha csodás estéken virult az operett. Ami ugyantény, Lajtai Lajosnak, A régi nyár szerzőjének karrierje szintén itt indult és teljesedett ki — de ez a műsorfüzetben közölhető. Egyebekben Rátonyi operettes pózokra késztette szereplőit. Tiboldi Máriának, akinek bizonyosan van humora, egy fád nagyasszonyt kellett játszania, a csinos és jól éneklő Lengyel Kati csak eminens lehetett. Tarján Györgyi — valószínűleg saját elhatározásból — némi eleven ripacskodást vitt a szenvelgő produkcióba. Albert Mária Kiállítás BÁN BÉLA FESTMÉNYEI ÉS GRAFIKÁI Szombathelyi Képtár Pár esztendeje érkezett a hír Izraelből : Bán Béla, a hányatott sorsú festő családja a szülőházának ajánlja a művész hagyatékát. Baranya és Vas megye múzeumai készséget mutattak a gyűjtőkörükbe illeszkedő életmű befogadására. A hazatért művek, kiegészülve itthoni képekkel és grafikákkal, Pécs és Budapest után, a teljesség igényével kerültek bemutatásra a Szombathelyi Képtárban. A gazdag gyűjtemény módot adhat az ellentmondásos pálya revíziójára. Világossá teszi az összkép, hogy — a személyi kultusz évei alatt vállalt szerepét nem feledve — Bán munkásságának vannak olyan progreszszív értékei, amelyek nem törölhetők ki modern művészetünk történetéből. A pálya kezdetén ígéretes reklámgrafikusnak mutatkozik. Politikai ügybuzgalma, hittel vallott elkötelezettsége egy ideig eltéríti hivatásától. Ám a harmincas évek végén már alig fékezhető erővel tört ki sajátos, töredezett formákból építkező, átélésről tanúskodó expresszionizmusa. Darabos, jobbára férfi figurái szinte szétfeszítik szűkre méretezett életterüket. A szentendrei kitérő, a haluskai nyár, vonalban, színben mozgalmas tájképeket eredményez, meg Vajda -körének közösségét, és hatása döntő lesz a további munkálkodásra. Elősegíti az egyéni stílus, a világ önálló értelmezésének kibontakozását. Bán ereje a rajzban, a szerkesztésben, a kifejezést fokozó átírásban, amegrendítő hatású fogalmazásban domborodik ki. Alakok, arcok, maszkok, testes körvonalak, vaskos foltok, majd 'tétova, absztrakt kompozíciók követik egymást lapjain, vásznain. Szervező hajlama már-már törvényszerűen az európai iskola alapítói közé viszi. Közben önálló kiállításra nyílik alkalma, eljutPárizsiba, szerepel a szürrealisták világszemléjén. Semmi nyoma a várhatótörésnek, amely kétes eredményeivel előbb meghasonlásba taszítja, majd a menekülésbe sodorja. 1957 után Párizsban, Argentínában, végül élete végéig Izraelben folytatja a kényszerűen megakasztott irányt. A visszatalálás nem gondtalan, talán fogyóban az erő, a hit is megcsalatott. Az életformává keményedett alkotáskényszermégis átsegíti a szakadékokon. Feltámadnak alakjai, új technikákkal gazdagodik eszközeinek tára. Salamon Nándor ERDÉLY VESZÉLYEZTETETT ÖRÖKSÉGE Országos Műemléki Felügyelőség Több szervezet, intézmény és néhány lelkes magánszemély nagyszabású fotókiállítást szervezett Erdélyről, amelyet Szűrös Mátyás nyitott meg. Újból, sokadszor: Erdély, öreg falusi házak,míves fakapukkal, parasztok festői viseletben. Különböző felekezetek templomai hirdetik elmúlt századok építőinek keze munkáját. Lakosait elvesztő szász templom Hannáról emlékeztet boldogabb és szerencsésebb időkre. Történelmi kastélybelső rég széthordott bútorainak sorsán mélázhatunk. Történelmi városrészek brutális ledarálásának megdöbbentő képsoraitudósítanak Bukarestből és Segesvárról: a „szisztematizálási program” városrendezés ürügyén nem kíméli az értékeket. Bán Béla festménye Szétvert városrészek betonkasztniba kényszerített műbőr kabátos polgárai tehetetlen játékszerré válnak a történelem forgatagában. Meglehet, hogy a „falurombolás" nem úgy történik,ahogy azt a pesti aszfalt népe elképzeli, mégis a kiállítás fényképei arra nagyon jók, hogy számba vegyük a történelmi kultúrák együttélésének eredményeit. A régi fotográfiák és a mai fotók egyaránt a fizikai létében is veszélyeztetett erdélyikultúra múltját és jelenét mutatják be. A kiállítás a varázslatos idő felidézése mellett riasztó jelzés is. A kiállításon lévő építkezési kulissza mögött lassan összeroskadó, porfelhőbe temetkező bukaresti templom tragikus látványa nem ismétlődhet meg! A várbeli bemutató egyik tanulsága: figyelni kell a barbár rombolásra, bárhol történjen is az. A kiállítás az Országos Műemléki Felügyelőségen október 9-ig látható, ezt követően a máris beérkezettmeghívások alapján Európatöbb országában mutatják be. Bodor Ferenc MAJOR JÁNOS ÚJ RAJZAI Óbudai Pincegaléria Épp csak elkezdődött az őszi szezon, és Andrási Gábor galériája igazi szenzációval álltelő: Major János új rajzai. Minden szónak jelentősége van ebben a kiállításcímben. Miért? Nos, az újszülöttek kedvéért: Major János volt a hatvanas évek végének egyik legragyogóbb tehetsége (egy olyan fantasztikusan erős mezőnyben, mint Keserű Ilona festő, Bencsik István szobrász és még igensokak). Magyar zsidó szürreálist művelt, különösen erősen vonzódva a történelmi megtiportság és a kegyetlen öngúny kinyilvánítása iránt. Mesterien rajzolt. Valamint fotózott, fölfedezve a sírkövek haláli báját, s képregényeket készített, intellektuális comicsokat (azóta sem létező műfaj mifelénk). Meglehetősen mellőzött volt ő is, de esetében talán nem ez volt a döntő ok, hogy hirtelen abbahagyta a művészmesterséget, fölszámolta grafikáit, s a múzeumi rajzolóimunkába visszahúzódva eltűnt a szemünk elől. S most új művekkel jelentkezett. A kiesett évek adják, főként korábbi témáit vette elő, srészben újrarajzoltamegsemmisült műveit. A giccs határán egyensúlyozó,kínosan szókimondó morbidok,hetekig csiszolt -rajzi „egypercesek" szerepelnek a tárlaton. Az új rajzokat egyaránt jellemzi a megtört fényű mesterségbeli csillogás és az újrakezdés önkínzása. Mégis, mindenekelőtt, öröm újra üdvözölni Major Jánost. Bán András Film A MEDVE Francia film Még ma is tisztán emlékszem, hogy gyerekfejjel milyen csodálattal bámultam A dzsungel macskáját, mennyire szorítottam Lobónak, a farkasnak és Nikkinek, a szánhúzó kutyának. A James-Oliver Curwood műve nyomán készült A medve e régmúltat idézi föl, sok tekintetben hasonlít a Walt Disney-produkcióban gyártott, híres természetfilmekre. Rendezője, az Oscar-díjas Jean- Jacques Annaud A tűz háborúja és A rózsa neve után ismét nagy fába vágta a fejszéjét: játékfilmet forgatott állatokkal, méghozzá hatalmas barnamedvékkel a főszerepben. Annaud nagy műgonddal elkészített, lenyűgöző képi világú, szakértelemről tanúskodó alkotása egy árva medvebocs veszélyekkel terhes kalandjait, ember és medve párharcát mutatja be, természetesen az állatok „nézőpontjából”. A drámai jelenetek ellenére is szelíd és megbocsátó film ez, olykor már idilli. Ám dráma és idill itt jól megfér egymással, szinte észrevétlenül olvad össze. A Bretislav Pojar által tervezett, a bocs nyugtalan álmát megjelenítő, egyszerre játékos és félelmetes, kissé meglepő animációs betéteknek is van funkciója. Azt szemléltetik, hogy az állatoknak is vannak bonyolult, az emberéhez hasonló agyműködései. Bár Annaud alkotása a környezetszennyezés ellen és a kipusztulóban lévő medvék védelméért is szót emel, mégsem szokványos természetfilm, ugyanis hiányzik belőle a hagyományos ismeretterjesztés, a dokumentatív jelleg. Ugyanakkor a rendező nem is antropomorfizál. Hőseitől „csupán” annyit követel, hogy Philippe Rousselot kamerája előtt is legyenek hajlandók megtenni mindazt, ami életükhöz, szokásaikhoz tartozik. La Douce mackó, Bart és Doc medvék élnek is az alkalommal, s ragyogóan „alakítják” önmagukat. Mármár feledtetik Lobót, a farkast is. Hollós László VÉGZETES VONZERŐ Amerikai film A film első kockái a néhány évvel ezelőtti újromantikus divathullám világsikerét, a Kramer kontra Kramer hangulatát és érzelemvilágát juttatják eszünkbe. Az ideális család — sikeres, jól fizetett pater familias, gondos, szép, ápolt és maga körül harmóniát árasztó anya és ennivalóan édes, cserfes gyerkőc — élete- Kalotaszegi kapu 1910 körül és egy mai utcarészlet