Tündérvásár, 1927 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-02 / 1. szám

Személyek:­áspár (őszszakállú öreg ki­­); Menyhért (páncélos fiatal ily); Boldizsár (szerecsen­­y); Gáspár szolgája. ?Azt a kis jelenetet, ami a fel­iki népnél szokásos Három­­ilyok újévtáji ,betlehem­­isóinak mintájára van írva, ahol eljátszhatják a gyere- Nem kell hozzá más, csak kis papirbetlehem­ a jászol­fekvő Jézuskával, föléje ített fényes aranycsillag- A királyok vállán palást, kön papirkorona van. A­ecsenkirály a földön fekve ik, mikor Menyhért odalép, léje ül és szintén alváshoz­­ül. Mikor ő is lefeküdt, ak­­jön Gáspár a szolgájával.Á­spár (jön): t aludjunk. Fáradt vagyok, esszé utat jártam, árom hete kóborolunk. legen országom­.­­ Irta: Kosáryné Réz Lola Szolga (pokrócot térit le, de egyszerre megijed): Jaj, uram! ,Ez szörnyűséges, Bár sohase látnám! Ki alszik itt! Oly fekete, Mint maga a sátán! Mellette meg egy katona Éles, széles kardja! Fussunk, uram! Merre­­fussunk. Jobbra-e vagy balra? Gáspár: Sem nem jobbra, sen, nem­­balra. Senkitől sem félek. (Leül. Az alvók ébrednek.) Kik vagytok, mi jóban jártok. Két derék vitézek? Menyhért: Messze van az én országom. Hadseregem tenger. Fel van­ fegyverkezve karddal S íjjal minden ember. Mégis magam elindultam Messzi vándorlásra, Vezetett egy r­égi csillag Csodás csillogása. Boldizsár: Még messzibb az én országom, Meleg a nap nálunk. Még télen is csak kötény­ben S nyakkendőben járunk. Mégis magam elindultam Messzi vándorlásra, Vezetett egy égi csillag Csodás csillogása. G­áspár: Az én hazám is messze van Hetedhétországon, Gyönge vagyok, öreg vagyok, Utam mégis járom. Mint titeket, oh királyok, Ébren álmot látva, Vezetett egy égi csillag Csodás csillogása. Nézzetek fel! Ott ragyog S vonz magához engem. A világnak Megváltóját kell arra meglelnem. Menyhért: Oh, bölcs, én is arra vagyom­. Ez a csillag vezet. Sok csábiban győzelemre Vittem hű népemet.

Next