Turista Magazin, 1980 (26. évfolyam, 1-11. szám)

1980-01-01 / 1. szám

A BUDAI VÁRSZÍNHÁZ­­ ÚJJÁSZÜLETÉSE 54 esztendő után 1978 februárjában nyitotta meg kapuit a Várszínház. Az épület nemcsak a magyar szín­játszásban töltött be jelentős szere­pet: hét évszázados múltja, többszö­rös átépülése és megújulása törté­nelmünk legnehezebb időszakainak őrzi emlékét. A mai épület helyén a ferencesek temploma állott, melyet IV. Béla ala­pított 1269-ben. A középkorban vi­rágzó kolostor jelentős szerepet töl­tött be Buda életében. Nagyméretű gótikus templomát a királyi udvar is gyakran látogatta. Ide temették 1301-ben III. Endrét, az utolsó Árpád­házi királyt­. A kolostortól északra állott Zápolya János háza, amely a benne lakó Werbőczy István számára emeletmagasságban fahíddal volt összekötve a kolostorépülettel. A tö­rök hódoltság alatt a templomot dzsámivá alakították, s ahol egykor Temesvári Pel bárt hallatta a királyi udvart korholó szavait, közel másfél évszázadig az iszlám tanait hirdették. Az 1686-os ostrom folyamán a kö­zeli lőportorony felrobbant, s a temp­lom és a kolostor romba dőlt. A visz­­szafoglalás után először a jezsuiták kapták meg a Pasa dzsámi és palo­ta romépületeit, de egy év múlva a karmelitáknak adták ezt a helyet. Az új templom és kolostor építését a meglevő alapfalak felhasználásával 1725-ben kezdték el, és a templom felszentelésére 1736-ban került sor. Az egyhajós, dongaboltozatos fedett templom északi oldalán tornyot emel­tek. A gazdagon díszített barokk szó­széket Bebo Károly készítette, a mennyezetfreskókat Falconer György és fia, József festették. Az egykori leltárak szerint a berende­zés a Szent József főoltáron kívül ki­lenc mellékoltárból, a Bebo Károly készítette szószékből, valamint or­gonából, padokból és több táblakép­ből állott. 1784-ben II. József császár a kar­melita rendet feloszlatta, és a temp­lomot kiüríttette. A főoltárt 1788-ban Sárospatakra vitték, az orgonát a vízivárosi plébánia vette meg. 1786-ban II. József úgy intézke­­det, hogy a volt templomot színház­zá, a kolostort kaszinóvá alakítsák át. A tervek elkészítésével Kempelen Farkast a sakkozógép híres feltalá­lóját bízta meg, aki az átalakítást 1787-ben el is végezte. Ennek során a templom tornyát lebontatta, fő­homlokzatát copf architektúrával lát­ta el, s azon vasrácsos erkélyt helye­zett el, míg az attika párkányt Bu­da füzérkoszorúba foglalt címerével ékesítette. A belső térbe háromemele­tes, páholysoros nézőtér került, a szentély helyén színpaddal. Az elő­tér két oldalán két lépcsőház veze­tett a páholysorokhoz. A kolostor földszintjén tekepályák és kártyater­mek épültek. Az új színház 1787. ok­tóber 16-án nyitotta kapuit, s kez­detben német színtársulat játszott benne, de ide kapcsolódik a magyar színjátszás létrejötte is. 1790. októ­ber 25-én itt hangzott el az első ma­gyar színielőadás, amelyet az úttörő Kelemen László Magyar Játszó Szí­nitársulata tartott. 1800. május 7-én Beethoven adott itt hangversenyt. 1870-ig felváltva játszott a színház falai között magyar és német szín­­társulat. Színpadán fellépett Megye­ri, Déryné, Szigligeti, Laborfalvy Ró­za és még sokan színészetünk leg­nagyobb alakjai közül. Később a Nemzeti Színház, az Operaház, a Népszínház és egy-egy vidéki társu­lat vendégjátékainak adott helyet. A színház 1924-ig volt üzemben, ami­kor fakarzatainak egy része lesza­kadt, s az előadásokat beszüntették. 1943-ban a nézőtér és színpad fából készített berendezéseit teljesen elbon- Nevezetes épületek

Next