Turisták Lapja, 1938 (50. évfolyam)
Petőfi Sándor és mai természetjáróink. Bognár Gyula
volt az alatta lévő völgyi állomással szemben, így pl. 1938 április havában kétszer akkora volt a csúcson, mint a csak 840 m magas Zakopanéban. A Magas Tátra tudományos feltárásához bizonnyal igen értékes adatokkal fognak hozzájárulni a lengyel kutatók és remélhető, hogy a német középhegységek és jelenlegi szlovákiai Tátracsoportban végzett hasonló irányú megfigyelések sok érdekes és eddig még kellően meg nem világított kérdésre fognak feleletet adni. Nem mulaszthatjuk el örömmel üdvözölni a lengyel meteorológiai intézetet abból az alkalomból, hogy a magaslati tudományos kutatásnak új hajlékot adott, amely egyúttal a turistáknak is hajlék és újabb bizonyítéka annak, miképen találkozik a tudományos kutatás a nagy hegyek szeretetével. Az új obszervatórium leírását annak vezetője, dr. E. Stenz volt szíves megküldeni, akinek köszönöm egyúttal a közölt érdekes fényképeket is. Remélem, rövidesen módunkban lesz még a főbb megfigyelések eredményeiről is beszámolni és a Magas Tátra meteorológiai viszonyairól értekezni személyes tapasztalatok alapján . . . A hőn óhajtott magyar-lengyel közös határral a két baráti nép kultúrközössége is értékes fejlődést mutatna . . . A Kasprowy-csúcs meteorológiai obszervatóriuma. Irta: Bognár Gyula. A világháborút követő évek nemcsak új nemzeti és gazdasági problémákkal ismertettek meg bennünket, hanem gondolkozásmódunkat is erősen megváltoztatták. Sok kedves álmunk, tervünk hamvadt el a világháború hatalmas tüzében, de a pusztulás nyomában mindig ott járt az új élet követelése is, s a füstbe ment, megváló úthatatlan célkitűzések helyébe újakat alkotott. Napjainkban már örömmel állapíthatjuk meg, hogy gondolkozásmódunk erőteljesen nemzeti, magyaros irányban fejlődött az utolsó két évtized alatt. A nemzeti gondolat vezet bennünket a magyar élet minden vonalán, s a nemzeti érzés fűti lelkünket, hogy legyen erőnk ezen a ma még talán göröngyös úton való haladásra. A természetjárás is már nagyon régen kitűzte a maga hármas célját. Már a háború előtt is azt vallottuk, hogy a rendszeresen űzött turistáskodás célja: 1. egyes szép, vagy érdekes tájak felkeresése; 2. ismeretlen tájékok, történelmi és természeti emlékek, népművészeti értékek tanulmányozása; 3. a természetkedveléssel egybekötött üdülés, szórakozás. A háború utáni években azonban, a magyar nemzeti gondolat újjászületése idején, a természetjárás a hazaszeretet fokozásának, tudatosabbá tételének méginkább szolgálatába állott. Bátran állíthatjuk, hogy a természetjáró jobban szereti hazáját, mint bárki más, mert az ő lelkében életrekél a táj, ha hazája térképét nézi, mivel ő ismeri hazáját, s bejárja annak minden zugát. Ha vala- 417