Turisták Lapja, 1938 (50. évfolyam)

Petőfi Sándor és mai természetjáróink. Bognár Gyula

volt az alatta lévő völgyi állo­mással szemben, így pl. 1938 április havában kétszer akkora volt a csúcson, mint a csak 840 m magas Zakopanéban. A Magas Tátra tudomá­nyos feltárásához bizonnyal igen értékes adatokkal fognak hozzá­járulni a lengyel kutatók és re­mélhető, hogy a német közép­hegységek és jelenlegi szlová­kiai Tátracsoportban végzett hasonló irányú megfigyelések sok érdekes és eddig még kel­lően meg nem világított kér­désre fognak feleletet adni. Nem mulaszthatjuk el örömmel üdvözölni a lengyel meteorológiai intézetet abból az alkalomból, hogy a magaslati tudományos kutatásnak új haj­lékot adott, amely egyúttal a turistáknak is hajlék és újabb bizonyítéka annak, miképen ta­lálkozik a tudományos kutatás a nagy hegyek szeretetével. Az új obszervatórium leírását annak vezetője, dr. E. Stenz volt szí­ves megküldeni, akinek köszö­nöm egyúttal a közölt érdekes fényképeket is. Remélem, rövide­sen módunkban lesz még a főbb megfigyelések eredményeiről is beszámolni és a Magas Tátra meteorológiai viszonyairól érte­kezni személyes tapasztalatok alapján . . . A hőn óhajtott magyar-len­gyel közös határral a két ba­ráti nép kultúrközössége is ér­tékes fejlődést mutatna . . . A Kasprowy-csúcs meteorológiai obszervatóriuma. Irta: Bognár Gyula. A világháborút követő évek nemcsak új nemzeti és gazdasági problémákkal ismertettek meg bennünket, hanem gondolkozásmódunkat is erősen megváltoztatták. Sok kedves álmunk, tervünk hamvadt el a világháború hatalmas tüzében, de a pusztulás nyomában mindig ott járt az új élet követelése is, s a füstbe ment, megváló úthatatlan célkitűzések helyébe újakat alko­tott. Napjainkban már örömmel állapíthatjuk meg, hogy gondolkozásmódunk erőteljesen nem­zeti, magyaros irányban fejlődött az utolsó két évtized alatt. A nemzeti gondolat vezet bennün­ket a magyar élet minden vonalán, s a nemzeti érzés fűti lelkünket, hogy legyen erőnk ezen a ma még talán göröngyös úton való haladásra. A természetjárás is már nagyon régen kitűzte a maga hármas célját. Már a háború előtt is azt vallottuk, hogy a rendszeresen űzött turistáskodás célja: 1. egyes szép, vagy érdekes tájak felkeresése; 2. ismeretlen tájékok, történelmi és természeti emlékek, népművészeti értékek tanulmányozása; 3. a természetkedveléssel egybekötött üdülés, szórakozás. A háború utáni években azonban, a magyar nemzeti gondolat újjászületése idején, a természetjárás a haza­szeretet fokozásának, tudatosabbá tételének méginkább szolgálatába állott. Bátran állíthatjuk, hogy a természetjáró jobban szereti hazáját, mint bárki más, mert az ő lelkében életrekél a táj, ha hazája térképét nézi, mivel ő ismeri hazáját, s bejárja annak minden zugát. Ha vala- 417

Next