Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Majláth Béla: A Majláth-család nemzedékrendje (négy rajzzal)
A most említett Malathnak két névutódát, Pált és Pétert, a XIV-ik század vége felé Pozsonymegyében találjuk mint birtokosokat, Királyfalván. 1397-ben ezeknek fiaitól Mátyástól Pálnak fia és Andrástól Péternek fia Zsigmond király királyfalvi birtokukat elveszi, s helyette a Csallóközben Sárosfalvát és Nádasdot cserébe adja;1 a statuálást és bevezetést Zsigmond király még ugyanazon évben elrendeli a pozsonyi káptalannál.2 András ezen okiratban még nem neveztetik ugyan Marathnak, de már 1413-ban ugyanazon cserére vonatkozó királyi okiratot a pozsonyi káptalan által átiratva, abban Andreas dictus Malath civis Posoniensisnek van nevezve. Azon körülmény, hogy Majláth Boldizsár, Miklósnak fia a most említett okiratot 1692-ben pro tutione jurium suorum Lipót király által átíratja, gróf Majláth József kézirati genealógiai feljegyzésében azon vélelemnek ad helyet, hogy a székhelyi Majláthoknak, ezen Malathok valának ősei. Ámde az oki és kapcsolatos összefüggés és a nemzedékrend leszármazása a későbbi ivadékoknál, sem a szunyogszegi, sem a székhelyi Majláthok között, sem a Malath és Majláth név azonossága mellett, ezen az alapon ki nem mutatható, és okiratilag egyáltaljában nem bizonyítható; annál kevésbbé, mert ugyanazon időben, midőn Malath András 1413-ban mint pozsonyi polgár szerepel, két évvel később egészen más körülmények között az ország más vidékén, 1415-ben határozott alakban találjuk a Mayláth nevet, úgy is mint hely-, úgy is mint személynevet. A tagadhatatlan tények logikája, bizonyossággá érlelé bennünk a meggyőződést, hogy föltevésünkben nem csalódtunk, midőn a Mayláthok ősi eredetét oláh nemzetiségűnek vallottuk , habár azt pragmatice kimutatni nem tudjuk, ha vájjon beköltözött oláhországiak, vagy pedig benszülött oláhok valának ősei, noha adataink némileg azt is bizonyíthatnák, hogy oláhországi eredetűek, minthogy a XVI-ik első felében is találkozunk Oláhországban lakott és ott szerepelt Mayláth-tal. Mind e mellett azonban nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy a most említett Mayláth, viszont innét származhatott Oláhországba. Kutatásaink sorrendje Krassó megyébe vezet, hol a borasoi kenézségben 1415-ben a Mayláth helynévvel ismerkedünk meg. Ugyanis ozorai Mátyás, ozorai Pipó temesi comesnek testvére, a krassómegyei borzafói keneziátusban levő Maylath Maancho, Lukaspataka, Dragon, Draxateleke és Dragothateleke nevű királyi birtokokat, mint a Fülöp, Péter és Dragmer, Juga fiainak kenézsége alá tartozókat benépesíteni akarván, egy, 1415-ben Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepe előtti csütörtökön kiadott s Temesvárott kelt oklevelében elrendeli s meghagyja az említett kenézeknek, hogy az ott betelepedni kívánók hét évig szabadok, minden adózástól mentek legyenek, azoknak szabadságait semminemű módon ne zavarják és kiváltságaik élvezetében lekorlátozzák. Krassó megyének tudvalevőleg oláh nyelvű lakossága, a XIII-ik század második felében telepedett meg nagyobb csoportokban, a szomszédos Erdélyből, más oláh vidékekről és Oláhországból is, sőt amint az érintett okiratból látjuk, a benépesítés még a XV-ik században is folyt, s akik az irtásokat, a községek építkezéseit, a letelepítéseket magukra vállalták, a knézek, kenézek valának, kik mint a felsőmagyarországi soltészek , scultétusok , jutalom fejében birtokrészeket kapván, az elöljárósági tisztet viselték. Ilyenek voltak a borzafői kenézek: Fülöp, Péter és Dragomér, Juga fiai. A betelepítés azonban ezen királyi birtokokon, a kenézek és a szomszéd birtokosok között határvillongásra adott alkalmat. ozorai Pipo temesi comes, egy 1418-ik évben Temesvárott kelt okiratában meghatározza a kenézek jogkörét a királyi birtokokon, s egyszersmind leírja a határokat, a Mayláth Maycho patak mentén fekvő részekre, s megnevezvén a szomszéd birtokosokat és a kenézeket, ugyanazokat, kik az 1415-iki oklevélben előfordulnak, t. i. Fülöpöt, Pétert és Dragmert, Juga fiait, csak hogy itt már Dragmert Mayláth Dragomérnek írja, s a borzafői castellánus Jakab de Abel és a krassóföi kenézek, valamint a felek jelenlétében egyezséget kötnek, s köztük a területet a kijelölt határok alapján egyrészt Fülöp, Péter és Mayláth Dragomer, 1 Fejér Cod. Dipl. : XII. pag. 523. 2 U. o. 529. 1. 1 Gróf Majláth György zavari levéltár van.