Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

I. Értekezések és önálló czikkek - Majláth Béla: A Majláth-család nemzedékrendje (négy rajzzal)

A most említett Malathnak két névutódát, Pált és Pétert, a XIV-ik század vége felé Pozsonymegyében találjuk mint birtokosokat, Királyfalván. 1397-ben ezeknek fiaitól Mátyás­tól Pálnak fia és Andrástól Péternek fia Zsig­mond király királyfalvi birtokukat elveszi, s helyette a Csallóközben Sárosfalvát és Nádasdot cserébe adja;1 a statuálást és bevezetést Zsig­mond király még ugyanazon évben elrendeli a pozsonyi káptalannál.2 András ezen okiratban még nem neveztetik ugyan Marathnak, de már 1413-ban ugyanazon cserére vonatkozó királyi okiratot a pozsonyi káptalan által átiratva, abban Andreas dictus Malath civis Posoniensis­nek van nevezve. Azon körülmény, hogy Majláth Boldizsár, Miklósnak fia a most említett okiratot 1692-ben pro tutione jurium suorum Lipót király által átíratja, gróf Majláth József kézirati genealógiai feljegyzésében azon vélelemnek ad helyet, hogy a székhelyi Majláthoknak, ezen Malathok valá­nak ősei. Ámde az oki és kapcsolatos összefüg­gés és a nemzedékrend leszármazása a későbbi ivadékoknál, sem a szunyogszegi, sem a szék­helyi Majláthok között, sem a Malath és Maj­láth név azonossága mellett, ezen az alapon ki nem mutatható, és okiratilag egyáltaljában nem bizonyítható; annál kevésbbé, mert ugyanazon időben, midőn Malath András 1413-ban mint pozsonyi polgár szerepel, két évvel később egé­szen más körülmények között az ország más vidékén, 1415-ben határozott alakban találjuk a Mayláth nevet, úgy is mint hely-, úgy is mint személynevet. A tagadhatatlan tények logikája, bizonyossággá érlelé bennünk a meg­győződést, hogy föltevésünkben nem csalódtunk, midőn a Mayláthok ősi eredetét oláh nemzeti­ségűnek vallottuk , habár azt pragmatice kimu­tatni nem tudjuk, ha vájjon beköltözött oláh­országiak, vagy pedig benszülött oláhok valának ősei, noha adataink némileg azt is bizonyíthat­nák, hogy oláhországi eredetűek, minthogy a XVI-ik első felében is találkozunk Oláhország­ban lakott és ott szerepelt Mayláth-tal. Mind e mellett azonban nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy a most említett Mayláth, viszont innét származhatott Oláhországba. Kutatásaink sorrendje Krassó megyébe vezet, hol a bor­asoi kenézségben 1415-ben a Mayláth helynévvel ismerkedünk meg. Ugyanis ozorai Mátyás, ozo­rai Pipó temesi comesnek testvére, a krassó­megyei borzafói keneziátusban levő Maylath Maancho, Lukaspataka, Dragon, Draxateleke és Dragothateleke nevű királyi birtokokat, mint a Fülöp, Péter és Dragmer, Juga fiainak kenéz­sége alá tartozókat benépesíteni akarván, egy, 1415-ben Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepe előtti csütörtökön kiadott s Temesvárott kelt oklevelében elrendeli s meghagyja az említett kenézeknek, hogy az ott betelepedni kívánók hét évig szabadok, minden adózástól mentek legyenek, azoknak szabadságait semminemű mó­don ne zavarják és kiváltságaik élvezetében le­korlátozzák.­ Krassó megyének tudvalevőleg oláh nyelvű lakossága, a XIII-ik század második felében telepedett meg nagyobb csoportokban, a szom­szédos Erdélyből, más oláh vidékekről és Oláh­országból is, sőt a­mint az érintett okirat­ból látjuk, a benépesítés még a XV-ik század­ban is folyt, s a­kik az irtásokat, a községek építkezéseit, a letelepítéseket magukra vállalták, a knézek, kenézek valának, kik mint a felső­magyarországi soltészek , scultétusok , jutalom fejében birtokrészeket kapván, az elöljárósági tisztet viselték. Ilyenek voltak a borzafői kené­zek: Fülöp, Péter és Dragomér, Juga fiai. A betelepítés azonban ezen királyi birtoko­kon, a kenézek és a szomszéd birtokosok között határvillongásra adott alkalmat. ozorai Pipo te­mesi comes, egy 1418-ik évben Temesvárott kelt okiratában meghatározza a kenézek jogkörét a királyi birtokokon, s egyszersmind leírja a ha­tárokat, a Mayláth Maycho patak mentén fekvő részekre, s megnevezvén a szomszéd birtokosokat és a kenézeket, ugyanazokat, kik az 1415-iki oklevélben előfordulnak, t. i. Fülöpöt, Pétert és Dragmert, Juga fiait, csak hogy itt már Dragmert Mayláth Dragomérnek írja, s a borzafői castel­lánus Jakab de Abel és a krassóföi kenézek, vala­mint a felek jelenlétében egyezséget kötnek, s köztük a területet a kijelölt határok alapján egyrészt Fülöp, Péter és Mayláth Dragomer, 1 Fejér Cod. Dipl. : X­­II. pag. 523. 2 U. o. 529. 1. 1 Gróf Majláth György zavari levéltár van.

Next