Turul 1889 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

III. Kisebb rovatok - Tárcza - A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ülései

TÁRCZA. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság f. évi nov. hó 9-én dr. Radvánszky Béla elnöklete alatt tartotta meg ez évi nagygyűlését. Az elnök rövid beszéd kíséretében megnyitván az ülést, felhívja dr. Komáromy András vál­­tagot a «Hunt Pázmán nemzetség ugocsai ágazata» czímű dolgozata felolvasására, mely egész terjedelmében jelen füzetünkben olvasható. Ezután a titkár olvasta föl a társulat múlt évi működéséről és állapotáról szóló jelentését, mely a következő : Tisztelt Nagygyűlés! Heted ízben van szerencsém a t. nagygyűlés előtt számot adni társulatunk lefolyt évi működéséről, vá­zolni annak állapotát, anyagi viszonyait, részletezni munkásságát, melyet szakülésein és folyóiratában a kitűzött tudományok művelése által kifejtett, röviden ismertetni az új eredményeket, melyeket a heraldika és genealógia egyes kérdéseinek tisztába hozásával elért. Czélja jelentésemnek az, hogy hű képet nyújtsak társulatunk állapotáról és működéséről a lefolyt évben , hogy ezt elérjem, legalkalmasabb végig tekinteni az elmúlt év történetén. A társulat kitűzött szaktudományai művelésére és belügyeinek vezetésére utolsó, hatodik nagygyűlése (1888. okt. 25.) óta, az alapszabályilag legkevesebb négyben meghatározott ig. vál. üléseket a következő napokon tartotta meg: 1888. nov. 29., 1889. febr. 28., ápr. 25 és szept. 26-án. A nagygyűlésen és a vál. üléseken társulatunk tíz tagja ugyanannyi dolgozatot olvasott fel és tartott előadást egyes bemutatott, sza­kunkba vágó emlékekről. A bemutatott dolgozatok nagy része folyóiratunk hasábjain is megjelent, s így az azokban elért tudo­mányos eredmények nem vesznek el nyomtalanul; a társulat iparkodott azokat kiadásuk által a közhasz­nálatnak átadni. A gyűléseinken bemutatott értekezésk közül a genealógiát a következők képviselik: Vitay Vincze vál­­tag dolgozata Micz bán és a T­­ay, Soós stb. családok eredetéről a családrég ma vezet vissza; megvilágítja a regeszerű Micz és hét fiáról, kik­nek mindegyike egy-egy hím­ családnak lőn ala­pítójává, szóló mese eredetét,­­ 1 .odván azt oklevelek világánál a valóságra visszavezet­i és megállapítani a kort, melyben a mese kelet kezdetett. Nagyhírű, óriási vagyonáról és hatalmáról ne­mzetes, rövid virágzás után gyors hanyatlást ért család múltját tárta fel előttünk Pór Antal tagtársunk a Nagymartoniak tör­ténetében, melyben az előbb Bajóti, utóbb Martoni, végül Fraknói gróf néven ismert család múltját a XIII. század elején Aragóniából hazánkba költözött Simontól egész annak 1438-ban kihalt utolsó férfi­tagjáig Pálig megvilágító. Régi, történelmünkben is, de kivált irodalmunk történetében előkelő szerepet játszott családnak, a nagybessenyői Bessenyőieknek történetéről szóló dol­gozatát Széll Farkas vál­­ta a múlt nagygyűlésünkön mutatta be. A terjedelmes munka, mely első kimu­tatható ősül a XIV. század elején élt Márkot tünteti föl, kivált a család XIV—XV. századi múltját, a XVII XVIII. századi nemzeti mozgalmakban vitt sze­repét egészen új színben tünteti föl és merőben új adatokkal járul az irodalmunk újjászületésében halha­tatlan érdemű Bessenyey Györgynek életrajzához. — Dr. Szombathy Ignácz tagtársunk pedig a leszármazá­sát XV. század második feléig felvivő és újabban kivált katonai pályán kitűnt vecse-böröllő-izsákfai Vecsey csa­lád genealógiáját ismertette.­­ Genealógiai tekintet­ben rendkívül becses a Komáromy András vál­­tag által feldolgozott Forgách Imre-féle napló, mely 1545— 1580. évekből, köztörténeti érdekű bejegyzések mellett számos előkelő főrangú család tagjainak születési, há­zassági és halálozási dátumát őrizte, kitöltvén ezzel azon korbeli nemzedékrendeink nem egy hézagát. A heraldika köréből vett és üléseinken bemuta­tott dolgozatok közül a következőket emelhetem ki: Csergheő Géza vál.­tagnak a Káta nemzetség czíme­réről írt dolgozata megismertetett egy ősrégi nemnek, melyből a Káthai, Surányi, Csarnavodai, Csáholyi és más előkelő családok vették eredetöket, czímerével, melyre a szerző heraldikai inductio által jutott. Tisz­tán czímertani combinatiókra alapított fejtegetéseinek helyes voltát a brebiri Melith család 1580. czímeres­levele, melyet folyóiratunk ismertetett, fényesen iga­zolta. Megjegyzem, hogy a nemzetségi czímerek közt a Káta nemé a legelső, melynek nemcsak alakját, hanem heraldikai pontossággal még színeit is meg­ismertük. Eredetijében három czímeres nemeslevelet mutattak be tagtársaink üléseinken, ú. m. Melczer István vál.­ta, a Szőllősy család 1697-iki, Komáromy András pedig Gyulay Balázsnak 1591. és a Nagy-Idai és Kulcsár családoknak 1627. évi czímeresleveleit; ezek közül a Gyulay családot a bemutató folyóiratunkban külön méltatta, a többi annak illető rovataiban szin­tén ismertetve lőn. A czímertan köréből érdekes koholmánynyal és

Next