Turul 1894 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Nagy Géza: Az Árpádház mondai genealogiája
Budán kozár királylyak vagy talán az Eunedu, Eunod név a honfoglaláskori Oundu vezér nevével van kapcsolatban ? még csak nem is sejtjük. Egy dolog azonban bizonyos, az t. i., hogy Álmos nem az Attila nemzetségéből származott, mint kezdve Anonymusszal krónikáink állítják. Nem azért, mintha a magyar törzsfőnökök közt ne lehettek volna olyanok, kik egyenes ivadékai voltak Attilának. Sőt nagyon valószínű, hogy a huni nemzet kisebb törzsekre való szakadását és az idézte elő, mert Attilának — mint Jordanes mondja — oly sok fia volt, hogy egy egész népet alkottak, akik aztán az ethnikailag is sokféle (török, szarmata, finn-ugor eredetű) népből összeverődött hunnokat alkatelemeikre bontották s az így függetlenné vált törzsek fejei túlnyomóan ezen Attilafiakból és ivadékaikból teltek ki, miként a nagy mongol hódító, Csengiz khán utódainál is látjuk, hogy a pusztaság törzseiből egyre-másra külön hordákat alakítottak. Nincs itt hely annak a bizonyítgatására, hogy a magyarság is mindenesetre azon népelemek közé tartozott, melyeket a hunnok magukkal ragadtak s hogy Attila seregében magyar fajbeliek is voltak. Csak egyszerűen rá akartunk mutatni arra a históriai háttérre, mely legalább is megmagyarázza azt a hagyományt, hogy a honfoglaló vezéri nemzetségek közül egyet Attilával kötöttek össze, talán nem is egészen alap nélkül. Ha azonban e hagyományt tüzetesebb bonczolás alá veszszük, azonnal szembetűnik az Attila és Árpád közti genealógiai kapcsolat erőltetett volta s hogy tulajdonkép egészen más vezéri nemzetség volt a nagy huni király dinasztiájához fűzve. A Hunn Krónika ugyanis Ed és Edemen testvérekről mondja azt, hogy Attila unokái voltak, egy más helyen pedig, hogy Etele az Érd nemzetségből származott, vagyis más szóval, hogy Érd nemzetsége azonos Etele nemzetségével. A nyelvjárásbeli «mét», «azét« (mért, azért) s más hasonlók eléggé feltüntetik az Ed és Érd nevek közti kapcsolatot s mindenesetre valószínűvé teszik, hogy itt ugyanazon hagyománynak más-más alakjával van dolgunk, melynek lényege az, hogy Ed I (Erd) vezér nemzetsége Etelétől származott. Már pedig Ed vagy Edü és Edemen vagy Edümen Anonymus szerint kún vezérek voltak, kik Kievnél a honfoglaló magyarsághoz csatlakoztak s úgy Anonymus, mint a Hunn Krónika az Aba nemzetség őseinek mondja őket. Kétségkívül ez a régibb és eredetibb alakja a hagyománynak. A XII. század vége felé azonban hunn mondáink nagy átalakuláson mentek keresztül. Az őseredeti hagyományok szerint (1. Hunor és Mogor mondáját) a hunn és magyar testvérnép volt, a krónikaírók azonban már ugyanazon egy népnek tekintik s Etele és Árpád kora közt csakis időbeli különbséget látnak. Szerencsére sokkal naivabbak voltak, semhogy az eredeti hagyomány és az ő felfogásuk közt levő ellenmondásokat észrevették és elsimították volna. Már most e felfogással párhuzamosan, az Etele ivadékairól szóló hagyományoknak is módosulniok kellett. A régi vezéri nemzetségek közt három század óta Árpád családja volt a leghatalmasabb, a legdicsőbb, a legelőkelőbb ; mi természetesebb, mint ha a múltra nézve sem tudták másként képzelni . Az Attilától való származás mondájának szükségkép ki kellett fejlődnie az Árpádokra vonatkozólag is. De ott voltak a régebbi hagyományok. Anonymus úgy segít magán, hogy Ed és Edümen származásáról egészen hallgat. A Hunn Krónika írója ellenben egészen belezavarodik a kérdés tárgyalásába ; megemlíti Ed és Edemen testvéreket, kik közül Ed a másodszori beköltözéskor a magyarsághoz csatlakozott, sőt még azt is hozzáteszi, hogy tőle származott az Aba-nemzetség; de aztán hűségesen beveszi Árpád ősei közé is és ugyanazt az Edet, kit egyszer Árpád kortársának tüntet föl, megteszi ugyancsak Árpád dédapjának, így szerkesztették össze Árpád genealógiáját olyan elemekből, melyekből egy tekintélyes «Filii Attiláé regis, quorum per licentiam pene populus fuit.» De rebus Geticis. Cap. 50.) , így érthetők meg Jordanes azon sorai, amelyekben azt mondja, hogy a hunugurok (azaz hungurok) előbb Scithiában, aztán Moesiában, Daciában és Thraciában (vagyis az Al-Duna jobb partján, hol írnák, Izindor és Emnedzár hunnjai szálltak meg a nezádi ütközet után), harmadszor megint Scithiában az Azovitenger környékén laktak.