Turul 1905 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Wertner Mór: A Bethlenfalvi Thurzó család eredete
Ruthen fia Mikolának elad. Ezen föld határos bizonyos Prym nevü földesúr birtokával, továbbá a Szentgyörgy felé menő országúttal, Pokaj nevü faluval, a Szentgyörgyről Szentlászlóra vezető úttal és többek között egy oly bérczczel, mely az eladó és a vevő birtokát határolja ; itt azonban az okirat az eladót «cano Nycolae»-nak nevezi.1 Az okmány eredetijét nem ismerjük, szövegét csak egy, a szepesi káptalan által 1298 június 12-én fentebbi Mikola fia, Széki Mikola részére kiadott átiratból ismerjük.2 Kutatásaim folytatása alatt ezen okirat zavaros volta mindinkább azon gyanút keltette fel bennem, hogy közlése helytelen. Mindenekelőtt nagyon feltűnőnek találtam, hogy a szepesi káptalan e Miklóst, nem úgy, mint máskor és mint ahogy ezt a többi káptalanok is teszik, diocius et canonicus noster»-nek, hanem egyszerűen és pusztán, a nélkül hogy hovátartozandóságát kiemelné, «canonicus»-nak nevezi. Feltűnő továbbá, hogy Gabala comesnek két Marcus nevü fiáról szól , hogy az eladó rokonait fratreseknek mondja és utoljára Bethlehemet és Andrást a «germanus» jelzővel idézi és végre feltűnő, hogy az eladót (és azon helyen csakis ő róla lehet szó), amint a kútfő kiadója is furcsának találja, nem «canonico Nicolao», hanem «cano Nicolao»-nak mondja. Aggályaim teljesen jogosultak voltak. Az okiratot személyesen megtekintvén a Nemzeti Múzeum levéltárában a következőt találtam : «accedens ad nostram presenciam Nycolaus canuscan'l cum fratribus suis Zguslao videi licet Mycus, Marco comité fratreque suo Marcus filiis Gabala et duobus gnis suis Bethlehem ac Andrea, universisque cognatis suis». Erre a következő megjegyzéseim vannak : 1. Az eladó e szerint nem Miklós kanonok, hanem, mert «canus» annyi mint ősz: Ősz Miklós ! 2. Gabalának nincsen két Márk nevü fia; az egyik tényleg Márk, a másik pedig, amint az okiratban nagyon világosan olvassuk, Marcus ; ebből pedig családi hovatartozandóságukat is meghatározhatjuk. Tudjuk t. i., hogy bizonyos Gala nevű szepesi nemesnek Márk nevű fia volt, kinek többiek között Batisz, Miklós és Mareus nevü fiai voltak. Az utóbbitól, kit okmánytárainkia némelykor — és ez éppen a helyes névalak — Máriusnak is neveznek, származik a Máriássi család. Miután tehát 1273-ban Gabala fiai Márk és Marcus mint a szepesmegyei Ősz Miklós fratresei a szepesi káptalan előtt bizonyos szepesmegyei birtok eladásába beleegyeznek, bizonyosra vehetjük, hogy — miután a Gala fia Márkról szóló ismeretes kronológiai adatok ellene nem mondanak — itt a Gömöri és Máriássi családok őseivel van dolgunk és hogy ennek következtében Márknak egy eddig ismeretlen fivérével ismerkedünk meg. 3. Ami Bethlehemet és Andrást illeti, láttuk, hogy a Hazai okmánytár VIII. kötetének közlője őket az eladó «germanusainak» vette, az eredeti okmány azonban az illető szót úgy írja, hogy csak a gnis betűket kiírja és felettük egy rövidítőjelt használ, melynek értelmében az egész I szót épen úgy vehetjük «germanis»-nak, mint I «generis»-nek. Ott, ahol a küljelek, vagyis a palaeographiai érvek cserben hagynak, kényszerítve vagyunk arra, hogy a szó jelentőségét az okirat béltartalmának elemzése útján fejtsük meg ; ennek alapján pedig a következő eredményre jutunk : A germanus szó régi okmányainkban egyik esetben a testvért (fivért), másikban az unokaöccsöt jelenti. Ha Bethlehem és András Ősz Miklósnak édes fivérei vagy fivérének fiai lettek volna, akkor nem hisszük, hogy a káptalani kiadvány fogalmazója őket a fratresek soraiból kihagyva, ezek után a germanus szó különös alkalmazásával sorolta volna fel. Miután a fráter szó nem mindig az édes testvéreket, hanem számtalan esetben csak a tágabb értelemben veendő «rokon»-t jelöli,s biztosra vehetjük, hogy Bethlehemet és Andrást, ha az eladónak nemzetségbeli rokonai és pláne még édes fivérei vagy fivérének fiai lettek volna, az első hely illeti és hogy ha a fogalmazó már nem is hasz-1 Fejér, V. k. 1248. 1. (do 1270) és Hazai okmánytár, VIII. k. 222. 1. (de 1282), hol ezekről van szó, hamisítványok. ? Pl. Anjoukori okmánytár, II. k. 475. 1., IV. k. 571. 1., V. k. 587. 1. 3 Ennek fényes példáját adja Wenzel, XII. k. 389. 1. de 1283, hol Iván és Kuthmek, keresztény kunok mint a kún Ityk nfratres seu cogniati\-]a\ szerepelnek. » 1 Hazai okmánytár, VIII. k. 156, 157. 1. 2 Ugyanott, 378. 1.