Turul 1905 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Wertner Mór: A Bethlenfalvi Thurzó család eredete

Ruthen fia Mikolának elad. Ezen föld határos bizonyos Prym nevü földesúr birtokával, továbbá a Szentgyörgy felé menő országúttal, Pokaj nevü faluval, a Szentgyörgyről Szentlászlóra vezető úttal és többek között egy oly bérczczel, mely az eladó és a vevő birtokát határolja ; itt azon­ban az okirat az eladót «cano Nycolae»-nak nevezi.1 Az okmány eredetijét nem ismerjük, szövegét csak egy, a szepesi káptalan által 1298 június 12-én fentebbi Mikola fia, Széki Mikola részére kiadott átiratból ismerjük.2 Kutatásaim folytatása alatt ezen okirat za­varos volta mindinkább azon gyanút keltette fel bennem, hogy közlése helytelen. Mindenek­előtt nagyon feltűnőnek találtam, hogy a sze­pesi káptalan e Miklóst, nem úgy, mint máskor és mint ahogy ezt a többi káptalanok is teszik, diocius et canonicus noster»-nek, hanem egy­szerűen és pusztán, a nélkül hogy hovátarto­zandóságát kiemelné, «canonicus»-nak nevezi. Feltűnő továbbá, hogy Gabala comesnek két Marcus nevü fiáról szól , hogy az eladó ro­konait fratreseknek mondja és utoljára Bethle­hemet és Andrást a «germanus» jelzővel idézi és végre feltűnő, hogy az eladót (és azon helyen csakis ő róla lehet szó), a­mint a kútfő kiadója is furcsának találja, nem «canonico Nicolao», ha­nem «cano Nicolao»-nak mondja. Aggályaim teljesen jogosultak voltak. Az okiratot személyesen megtekintvén a Nemzeti Múzeum levéltárában a következőt találtam : «accedens ad nostram presenciam Nycolaus canus­­can'l cum fratribus suis Zguslao vide­­i licet Mycus, Marco comité fratreque suo Marcus filiis Gabala et duobus g­nis suis Bethlehem ac Andrea, universisque cognatis suis». Erre a kö­vetkező megjegyzéseim vannak : 1. Az eladó e szerint nem Miklós kanonok, ha­nem, mert «canus» annyi mint ősz: Ősz Miklós ! 2. Gabalának nincsen két Márk nevü fia; az egyik tényleg Márk, a másik pedig, a­mint az okiratban nagyon világosan olvassuk, Marcus ; ebből pedig családi hovatartozandóságukat is meghatározhatjuk. Tudjuk t. i., hogy bizonyos Gala nevű szepesi nemesnek Márk nevű fia volt, kinek többiek között Batisz, Miklós és Mareus nevü fiai voltak.­ Az utóbbitól, kit ok­mánytárainkia némelykor — és ez éppen a helyes névalak — Máriusnak is neveznek, származik a Máriássi család. Miután tehát 1273-ban Gabala fiai Márk és Marcus mint a szepesmegyei Ősz Miklós fratresei a szepesi káptalan előtt bizo­nyos szepesmegyei birtok eladásába beleegyez­nek, bizonyosra vehetjük, hogy — miután a Gala fia Márkról szóló ismeretes kronológiai adatok ellene nem mondanak — itt a Gömöri és Má­riássi családok őseivel van dolgunk és hogy ennek következtében Márknak egy eddig isme­retlen fivérével ismerkedünk meg. 3. A­mi Bethlehemet és Andrást illeti, láttuk, hogy a Hazai okmánytár VIII. kötetének közlője őket az eladó «germanusainak» vette, az eredeti okmány azonban az illető szót úgy írja, hogy csak a gnis betűket kiírja és felettük egy rövi­dítőjelt használ, melynek értelmében az egész I szót épen úgy vehetjük «germanis»-nak, mint I «generis»-nek. Ott, a­hol a küljelek, vagyis a palaeographiai érvek cserben hagynak, kénysze­rítve vagyunk arra, hogy a szó jelentőségét az okirat béltartalmának elemzése útján fejtsük meg ; ennek alapján pedig a következő eredményre jutunk : A germanus szó régi okmányainkban egyik esetben a testvért (fivért), másikban az unoka­öccsöt jelenti. Ha Bethlehem és András Ősz Miklósnak édes fivérei vagy fivérének fiai lettek volna, akkor nem hisszük, hogy a káptalani ki­advány fogalmazója őket a fratresek soraiból kihagyva, ezek után a germanus szó különös alkalmazásával sorolta volna fel. Miután a frá­ter szó nem mindig az édes testvéreket, ha­nem számtalan esetben csak a tágabb értelem­ben veendő «rokon»-t jelöli,s biztosra vehetjük, hogy Bethlehemet és Andrást, ha az eladónak nemzetségbeli rokonai és pláne még édes fivérei vagy fivérének fiai lettek volna, az első hely illeti és hogy ha a fogalmazó már nem is hasz-1 Fejér, V. k. 12­48. 1. (do 1270) és Hazai okmánytár, VIII. k. 222. 1. (de 1282), hol ezekről van szó, hamisít­ványok. ? Pl. Anjoukori okmánytár, II. k. 475. 1., IV. k. 571. 1., V. k. 587. 1. 3 Ennek fényes példáját adja Wenzel, XII. k. 389. 1. de 1283, hol Iván és Kuthmek, keresztény kunok mint a kún Ityk nfratres seu cogniati\-]a\ szerepelnek. » 1 Hazai okmánytár, VIII. k. 156, 157. 1. 2 Ugyanott, 378. 1.

Next