Turul 1909 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Karácsonyi János: A Szent-István anyjáról szóló adatok új megrostálása

A SZENT­ ISTVÁN ANYJÁRÓL SZÓLÓ ADATOK UJ MEGROSTÁLÁSA. Nem hangulatkeltésre volt szánva Nagy Géza azon tévedésének megállapítása, hogy ő «Szent István családi összeköttetései» dolgozatának meg­irásakor a lengyel kutforrásokat figyelmen kivül hagyta ! Arra volt az szánva, hogy Nagy Géza úr Deák Ferencz ismert hasonlata szerint, ha elhibázta az attila begombolását, kezdje újból, mert máskülönben rajta lehet ugyan az attilla, de mindig rosszul áll. Nagy Géza azonban ehelyett úgy tesz, mint a­ki megbotlik valami kőbe és akkor nem ma­gát, hanem azt a követ okolja és azt veregeti. Tagadja Nagy Géza a lengyel kutforrások azon állítását, hogy Szent István anyja lengyel fejedelemleány volt, mert a) a lengyel kutforrá­sok nem régiebbek Béla király Névtelen jegy­zőjénél,­­smert a magyar nemzeti hagyományok nagyobb biztosítékokat nyújtanak Szent István anyja eredetéről ; s mert c) az egykorú írók semmit sem tudnak ezen lengyel rokonságról. A) Nagyon téved azonban bár­ki is, ha azt hiszi, hogy én a lengyel kutforrások tudósításá­nak azért adtam hitelt, mert régibb a Névtelen jegyzőnél. Semmi esetre sem ! Mert kortársak-e a 973—997-iki eseményekre akár a Névtelen jegyző, akár a kamenczi és a heinrichowi év­könyvek írói ? Dehogy! Háromn századdal később éltek. Mihelyt nem voltak kortársak, akkor hi­telük nem attól függ, 1—2 századdal több vagy kevesebb választja el őket az esemény idejétől, hanem attól, minő kutforrásokat használtak. Budai Ferencz egy századdal régibb író mint Pauler Gyula és mégis tévedett azon állitásával, hogy Predszlava volt Kálmán király második felesége ; ellenben Pauler nem tévedett, mert jobb, biztosabb kutforrásokat használt, mint Turul. 1909.­­ Budai. Még nagyobb korkülönbség van Verbőczy István és Fraknói Vilmos között. Verbőczy há­rom századdal előbb élt és mégis a magyar ki­rályok főpapi kinevezőjogának történetét Frak­nói jobban tudja, mert hisz ő eredeti oklevelek­ből dolgozott, Verbőczy pedig hallomásból, fél­századra is alig emlékező tanuktól. Száz meg száz ilyen esetet lehetne felhozni, de teljesen fölösleges. Fölösleges pedig azért, mert az ilyen jóhiszemű történetírók hason­lata nem illik a Névtelen jegyző és a lengyel kutforrások viszonyára. A Névtelen jegyző ugyanis nem történetiró, hanem költő. A lengyel évkönyv-iró pedig egy­szerű tudósító. Olyan körülbelül a viszony köz­tük, mint Jókai Móré és Szeremlei Sámuelé. Mind a ketten éltek az 1848—49-iki szabadság­harcz idején, de Jókai idősebb volt, tevékenyebb részt vett a mozgalmakban, irt is eleget a Csata­képekben, vagy a Kőszivü ember fiaiban és más regényeiben a szabadságharcz mozgalmai­ról. Szeremlei pedig összeállította «Magyaror­szág krónikáját az 1848—49-iki forradalom ide­jéről» lehetőleg hivatalos adatokból és szem­tanúk vallomásaiból. (Pest 1867). Már most nem furcsa volna, ha valaki Jókai regényének, vagy fellengző leírásának több hitelt adna, mint Sze­remlei egyszerű krónikájának ? ! Mi egykorú érdektelen tudósítók feljegyzé­seiből tudjuk, hogy a Névtelen jegyzőnek mind­járt kiinduló pontja óriási tévedés. Nem azért jöttek ki a magyarok ősi hazájukból, mert ott már a nép sokasága miatt el nem fértek, ha­nem mert kiűzték őket. Vegyük ehhez a Sze­rencs, Munkács, Szekcső, Lapines , stb. szeren­csétlen névmagyarázatokat, vegyük hozzá, hogy OKSZ. LF.VELTAR . WTÁRA

Next