Turul 1910 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Follajtár József: A Patvaróczyak

és az alsó-sóki öt jobbágytelket Posár Meny­hértnek.1 Az őt megillető részért pereli őt Patvaróczy Gáspár leánya Krisztina, férjezett Csongraczky Máténé. Ugyanezen a czimen protestál János fia Miklós a nyitrai káptalan előtt, eltiltván mindenkit a vételtől.2 Ugyanezen Miklós kérelmére új határjárás eszközöltetett Patvaróczon 1550-ben.­ A káp­talan jelentéséből megtudjuk, hogy ez leginkább a Vág szeszélyeskedése miatt vált szükségessé. A bizottság Miklósnak itélte a Vág felét két malomhelylyel együtt. A határozat ellen Bel­gyáni Kápolnay Mihály, Báthory András és neje Thurzó Anna és nővére Erzsébet nevében óvást emelt.4 Ugyancsak ezen Miklós pereli vejét , Pleha­nóczi Bosnyák Ambrust, ki Patvaróczra lővén különféle élelmi­szereket csikart ki a jobbá­gyoktól és fizetés nélkül távozott.5 Gyermekei közül : Anna férjezett Bosnyák Ambrusné ; Mihály, kinek neje Palásthy Zsófia — később Rohody Jánosné ; Péter, kinek neje Uj­falussy Anna ; Katalin férjezett Skarbala Lász­lóné, mig Magdolna hajadon maradt. Mihályt mint szerzőt ismerjük ; első szerze­ménye a Csongrácz major zálogba vétele. (A hozzávaló pénzt neje hozta a házhoz.) 1558 január 23-án Nádasdy Tamás nádortól donáczió­ban kapja Wieszka falut.­ Érdekes pere volt Szentkereszty Gáspárral bizonyos ellopott okmányok miatt. A panasz az volt, hogy Patvaróczy Mihály hizelgéssel és hi­tegetéssel Szentkereszty Andrástól kicsalt bizo­nyos okmányokat, hogy azokat otthon átnéz­hesse s azután Szentkeresztynek visszaadja. Szentkereszty végül is odaadta a kért írásokat Patvaróczynak, ki azokat Somszegre vitte s azokból hármat magánál tartott, mig a többit visszaadta. Midőn Szentkereszty észrevette a hiányt, lármát csapott, de Patvaróczy esküdö­zések között letagadta a lopást, később azonban magához hivatta Szentkeresztyt, kérve kérvén őt, ne hirdesse róla, hogy lopott, s visszaadta neki a három okmányt. Ugyancsak ő róla állí­tották, hogy Chobo János nevű jobbágyát pré­mes mentébe öltöztetve magával vitte a kápta­lanba és ott Csongráczky Jánosként szerepeltette, ki neki bizonyos pénzért örökáron eladja pat­varóczi birtokrészeit. A jobbágy magyarul nem tudván, fejbólintással adta beleegyezését.­ Nagyobb bajba keveredtek a már nagyon is földéhes Patvaróczy­ak akkor, midőn Kürthy Pált megölték. Brunóczon lakott Nemeskürthy Kürthy, máskép Pogrányi Pál, ki neje, Kazy Orsolya révén jutott a Nagy-Barnokd­iak ezen örökéhez. Úgy jellemzik az akkori tanuk, mint a ki soha sem tudott mások jószágával betelni» s a­hol csak tehette «zaakmanth theth». Az ő dolguk is ott kezdődött, hogy ez a ragadozó ember fát vágatott tilalmas erdejükben és egyik földjüket elszántotta, miből örökös harag kelet­kezett az addig jó szomszédok között, amely tetőpontra hágott akkor, midőn Kürthy egy hasonló esetből kifolyólag busás haszonhoz ju­tott. A dolog úgy történt, hogy Kürthy magához véve néhány jobbágyát, átrándult a szomszédos Szerdahelyre, hogy ott Báthory András erdejé­ben fát vágjon. Javában folyt a munka, amikor odajött az uraság embere Zudar András, hogy zálogot vegyen a fatolvajokon. Csakhogy Kürthy vinni akart és nem adni ; az e fölött támadt vitában, mrajd verekedésben Zudart összekasza­bolták. A midőn a dolog tudomására jutott Balogh Ferencz sempsei várnagy jószágigazga­tónak, felelősségre akarta vonni a bűnösöket, de Kürthy oly kihivóan viselkedett vele szem­ben, hogy a türelmét vesztett Balogh, magához véve néhány jobbágyot, átment Brunóczra és ott a saját házában alaposan elvetette Kürthyt, mi ennek a javára billentette a mérleget.­ Az ebből keletkezett pernek Báthory András, to­vábbá neje, sógornője és embereik fej- és jószág­vesztésre való elitéltetésük lett a vége, habár ilyen formában végrehajtva nem lett, mert Báthory kiegyezett vele és fizetett neki 500 fo­rintot, valmint neki adta a Temetvény várához tartozó, de a Vág másik partján elterülő «Majer-­ ­ Reviczky levéltár 569. sz. 2 U. ott 3166. sz. 3 U. ott 2070. sz. 4 U. ott 717. sz. 1 U. ott 2122. sz. 6 Reviczky levéltár szám nélkül 1 Reviczky levéltár 2149. sz. 2 O. L. Neoreg A. f. 423. Nr. 22. és u. ott f. 340. I Nr. 34.

Next