Turul 1910 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Follajtár József: A Patvaróczyak
és az alsó-sóki öt jobbágytelket Posár Menyhértnek.1 Az őt megillető részért pereli őt Patvaróczy Gáspár leánya Krisztina, férjezett Csongraczky Máténé. Ugyanezen a czimen protestál János fia Miklós a nyitrai káptalan előtt, eltiltván mindenkit a vételtől.2 Ugyanezen Miklós kérelmére új határjárás eszközöltetett Patvaróczon 1550-ben. A káptalan jelentéséből megtudjuk, hogy ez leginkább a Vág szeszélyeskedése miatt vált szükségessé. A bizottság Miklósnak itélte a Vág felét két malomhelylyel együtt. A határozat ellen Belgyáni Kápolnay Mihály, Báthory András és neje Thurzó Anna és nővére Erzsébet nevében óvást emelt.4 Ugyancsak ezen Miklós pereli vejét , Plehanóczi Bosnyák Ambrust, ki Patvaróczra lővén különféle élelmiszereket csikart ki a jobbágyoktól és fizetés nélkül távozott.5 Gyermekei közül : Anna férjezett Bosnyák Ambrusné ; Mihály, kinek neje Palásthy Zsófia — később Rohody Jánosné ; Péter, kinek neje Ujfalussy Anna ; Katalin férjezett Skarbala Lászlóné, mig Magdolna hajadon maradt. Mihályt mint szerzőt ismerjük ; első szerzeménye a Csongrácz major zálogba vétele. (A hozzávaló pénzt neje hozta a házhoz.) 1558 január 23-án Nádasdy Tamás nádortól donáczióban kapja Wieszka falut. Érdekes pere volt Szentkereszty Gáspárral bizonyos ellopott okmányok miatt. A panasz az volt, hogy Patvaróczy Mihály hizelgéssel és hitegetéssel Szentkereszty Andrástól kicsalt bizonyos okmányokat, hogy azokat otthon átnézhesse s azután Szentkeresztynek visszaadja. Szentkereszty végül is odaadta a kért írásokat Patvaróczynak, ki azokat Somszegre vitte s azokból hármat magánál tartott, mig a többit visszaadta. Midőn Szentkereszty észrevette a hiányt, lármát csapott, de Patvaróczy esküdözések között letagadta a lopást, később azonban magához hivatta Szentkeresztyt, kérve kérvén őt, ne hirdesse róla, hogy lopott, s visszaadta neki a három okmányt. Ugyancsak ő róla állították, hogy Chobo János nevű jobbágyát prémes mentébe öltöztetve magával vitte a káptalanba és ott Csongráczky Jánosként szerepeltette, ki neki bizonyos pénzért örökáron eladja patvaróczi birtokrészeit. A jobbágy magyarul nem tudván, fejbólintással adta beleegyezését. Nagyobb bajba keveredtek a már nagyon is földéhes Patvaróczyak akkor, midőn Kürthy Pált megölték. Brunóczon lakott Nemeskürthy Kürthy, máskép Pogrányi Pál, ki neje, Kazy Orsolya révén jutott a Nagy-Barnokdiak ezen örökéhez. Úgy jellemzik az akkori tanuk, mint a ki soha sem tudott mások jószágával betelni» s ahol csak tehette «zaakmanth theth». Az ő dolguk is ott kezdődött, hogy ez a ragadozó ember fát vágatott tilalmas erdejükben és egyik földjüket elszántotta, miből örökös harag keletkezett az addig jó szomszédok között, amely tetőpontra hágott akkor, midőn Kürthy egy hasonló esetből kifolyólag busás haszonhoz jutott. A dolog úgy történt, hogy Kürthy magához véve néhány jobbágyát, átrándult a szomszédos Szerdahelyre, hogy ott Báthory András erdejében fát vágjon. Javában folyt a munka, amikor odajött az uraság embere Zudar András, hogy zálogot vegyen a fatolvajokon. Csakhogy Kürthy vinni akart és nem adni ; az e fölött támadt vitában, mrajd verekedésben Zudart összekaszabolták. A midőn a dolog tudomására jutott Balogh Ferencz sempsei várnagy jószágigazgatónak, felelősségre akarta vonni a bűnösöket, de Kürthy oly kihivóan viselkedett vele szemben, hogy a türelmét vesztett Balogh, magához véve néhány jobbágyot, átment Brunóczra és ott a saját házában alaposan elvetette Kürthyt, mi ennek a javára billentette a mérleget. Az ebből keletkezett pernek Báthory András, továbbá neje, sógornője és embereik fej- és jószágvesztésre való elitéltetésük lett a vége, habár ilyen formában végrehajtva nem lett, mert Báthory kiegyezett vele és fizetett neki 500 forintot, valmint neki adta a Temetvény várához tartozó, de a Vág másik partján elterülő «Majer- Reviczky levéltár 569. sz. 2 U. ott 3166. sz. 3 U. ott 2070. sz. 4 U. ott 717. sz. 1 U. ott 2122. sz. 6 Reviczky levéltár szám nélkül 1 Reviczky levéltár 2149. sz. 2 O. L. Neoreg A. f. 423. Nr. 22. és u. ott f. 340. I Nr. 34.