Turul 1910 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Áldásy Antal: Schönherr Gyula emlékezete
jának intenziói szerint, a magyar történelem és kultúra emlékeinek összegyűjtése, megőrzése s az utódokra való átszármaztatása. A könyvtár levéltári osztályának falai között folyt le Schönherr Gyula hivatalos életpályája, a magyar történelem, de különösen a magyar történelmi segédtudományok e kincsesbányájában, mely az ott léteményezett családi levéltárak hosszú sorozatával a magyar családtörténet, a heraldikai és pecséttani tudományoknak szinte kiapadhatatlan forrását képezi, s a mely mindenkit, kiben csak némi fogékonyság rejlik a hazai múltnak e néma és mégis oly ékesen szóló emlékei iránt, a tudományos kutatásra ellenállhatatlanul ösztönöz. Schönherr Gyulának a múlt emlékei iránt fogékony lelkét is megragadták e levéltár kincsei, belemerült azok tanulmányozásába, a külső és belső körülmények egész sorának kedvező behatása mellett. Hivataloskodásának idejére esik a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának, főleg a letéteményezett családi levéltáraknak rohamos gyarapodása, mely e levéltárat az országos levéltár mellett az ország egyik legjelentősebb levéltárává tette. Azok a különböző magángyűjtemények, családi levéltárak, melyek ekkor a múzeumi levéltár anyagát gyarapították, nagyrészt csak megszerzésükkel, letéteményezésükkel váltak a tudományos kutatás részére hozzáférhetővé, tartalmuk javarészt ismeretlen volt és belőlük a magyar történelemnek, a családtörténetnek, heraldikának és pecséttannak mindig ujabb és újabb emlékei kerültek napvilágra. Schönherr Gyula, ki hivatalos állásából kifolyólag e levéltári kincseket rendezte, s a tudományos használatra előkészítette, egyike volt azoknak, kik ehhez a jóformán teljesen érintetlen anyaghoz, mint elsők hozzájutottak, és így meg volt adva neki a lehetőség arra, hogy mindig ujabb, s addig ismeretlen anyagot vehessen feldolgozó tolla alá. Tudományos munkálkodása folyton újabb tápot nyert, mindig ujabb és újabb kérdések tárultak fel előtte, látóköre, ismeretei folyton tágultak, gyarapodtak és egy felszínre került tudományos kérdés nem ritkán egész sorozatát a különböző kérdéseknek vetette fel. Ehhez a mondhatnók tárgyi hatáshoz járult még az a személyes impulzus is, amely szintén hivatalos állásával függött össze. Majláth Béla, Fejérpataky László, a magyar családtörténetnek, a hazai heraldikai és pecséttani tudományoknak ez elsőrangú szaktekintélyei voltak közvetlen hivatali főnökei. A velük való mindennapi érintkezés, a közös munka a reájuk bízott levéltári és könyvtári anyagban, az ebből folyó folytonos tudományos eszmecsere mély nyomokat hagyott Schönherr Gyula tudományos fejlődésében. Tudományos egyénisége ezenkívül még más oldalról is erős behatás alatt állott. A magyar családtörténet és heraldika legjelesebb művelői, báró Radvánszky Béla, Nagy Iván, Nagy Imre, Csergheő Géza, báró Nyáry Albert, hogy csak néhányat említsünk közülök, gyakori, némelyikök úgyszólván mindennapos látogatói voltak a múzeumi levéltárnak, mely így lassan mint a tudományos heraldikai és genealógiai kutatás egyik központjává vált. A sűrű érintkezés e férfiakkal nem maradt Schönherre hatás nélkül. Amíg egyrészt mindig újabb tudományos kérdésekre és szempontokra hívta fel figyelmét, másrészt korán összeköttetésbe hozta őt társaságunkkal is, mely ép e férfiak fáradozásai folytán alakult meg, a magyar történelmi segédtudományok művelésére. Mint társaságunknak igazgató-választmányi tagja, jegyzője, majd titkára és folyóiratunk szerkesztője folyton genealógiai, heraldikai és pecséttani kérdésekkel kellett foglalkoznia, és így valóban érthetetlen lett volna, ha Schönherr Gyula ily egyéni és tárgyi hatás alatt nem adta volna magát a történelmi segédtudományok behatóbb művelésére. Schönherr Gyula nem volt tulajdonképeni, vérbeli genealógus. A magyar családtörténet, a régi magyar nemzetségek történetének bonyodalmas kérdései nem gyakoroltak reá oly vonzóerőt, hogy kizárólag azoknak művelésére adta volna magát, jóllehet a genealógiai kutatások elől nem zárkózott el teljesen, hiszen dolgozataiban nem egyszer foglalkozott egyes családoknak középkori, sőt újabbkori történetével. A heraldika és pecséttan voltak azok a tudományszakok, melyek reá nagyobb vonzóerőt gyakoroltak, s amelyeknek behatóbb művelése felé fordult. Ez is összefüggött jórészt hivatalos állásával és viszonyával társaságunkhoz. A magyar heraldika, főleg a középkori heraldika emlékeinek felkutatása, nyilvántartása és szakszerű feldolgozása társaságunknak kezdettől fogva egyik fő feladatát képezte és e törekvésünkben a Ma-