Turul 1915 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Thallóczy Lajos: A bosnyák-herczegovinai "Beg" czímről

bán joghatósága alól.­ E bosnyák nemesek te­hát csakis a magyar király külön kiváltsága alap­ján szerezték meg a magyar nemességet. A bos­nyák bán és később a király mint országának feje kifelé ugyan a szent korona hűbérese és ennek védelme alatt áll, de befelé­­ a feje az összes bosnyák birtokosságnak, a vajdák és knézek felett, a mennyiben t. i. kellő hatalmat tud velök szemben kifejteni. A nemesség azon­ban a középkorban rendkivül megszorítja a ki­rályi hatalmat, a mennyiben Tamás fia István király 1461-ben «Bosznia összes urainak és mágnásainak hozzájárulásával» koronáztatott meg. Ez a régi bosnyák nemesség tehát csakis a bánnal, a későbbi király közvetítésével áll összeköttetésben a magyar koronával. Annak közvetett tagja. Ez a viszony a bosnyák király­ság megdőltével gyökeresen megváltozik. Az előkelő bosnyákok a tengerhez közel­fekvő vidékeken velencei területre menekülnek . Dalmátiába , egy részük a dalmát városokban a patric­iusok között talál menedéket és azok kö­zött olvad fel. Sokan közülük a régi Szlavónia, a mai Horvátország területére menekülnek, nagy részük azonban otthon marad és az idők foly­tán vallást változtatva megtartják birtokaikat. II. Mehmed szultán, a «hódító», ugyanis nem­csak megerősítette a bosnyák nemességet bir­tokaiban, hanem még új jószágokat is adott nekik részben szabad birtokul, részben hűbérül. Nagyrészt patarénusokból állván a bosnyák fő­nemesség, az áttérés nem ment nehezen. II. Mehmed ideje óta majdnem minden szultán kiváltságokat osztogatott Boszniában és pedig i. részint a török foglalás idejében török rendre áttért utódok számára olyan hűbéreket, a­me­lyek tulajdonosaik kihalása következtében gaz­dátlanok maradtak; 2. érdemes katonáknak, te­kintet nélkül származásukra ugyancsak efféle birtokokat, a­miből magyarázható, hogy számos beg-család anatóliai vagy legalább is nem bos­nyák eredetű. Ezek a nemes családok kivétel nélkül vise­lik a beg czimet. A beg czim a hübérrel egye­temben testvérére, fiára stb. szállt át. Egy ilyen timár (hűbér) birtokbavétele a szultán hozzá­járulásától függött. A kisebb timárnak neve, mint ismeretes, spahiluk, de ezzel nem járt a beg czim, csak a spahi vagy aga czim. Bosz­niában is érvényre jutott a keleti hűbérjognak az az elve, hogy nem a hűbér tárgya, hanem a jövedelem az irányadó. Újabb időben a török birodalomban szemé­lyes nemesség keletkezett, a­mennyiben a bey (bej, bey) czímet bizonyos magasabb katonai vagy polgári hivatalnoki ranggal szerezhette meg az illető. Az ezredesi (miraláj) rangban álló katonai tisztviselők, valamint a kajmaká­mok, alezredesek viselhetik a beg czimet, a­nélkül, hogy ez külön adományozás tárgyát al­kossa. Ez a szokás 1827-ben a janicsár-testület feloszlatása után jött divatba. A timár (bármi nagyságú lett légyen, mint em­lítők) elsősorban a birtokos testvérére, azután fiára, unokájára és végre unokaöcscsére szállt át. (Bos­nyákul : brat, sin, unuk, bratic). A távolabbi atyafiság és az asszonyok nem örökölhettek. Törvényes örökös hiányában a timár a szultánra szállott vissza. Minden timáradomány és minden egyes ti­márörökség birtokbavételéhez a szultánnak kü­lön bizonyságlevele (berat) volt szükséges. Min­den szultán trónralépése alkalmával új beratot állított ki és az elődök kiállította beratokat be­vonatta. A beratoknak ez a kicserélése II. Meh­medtől kezdve Abdul Hamid szultánig szaka­datlanul érvényben marad. Ezen általánosságok után a föltett kérdést a következőkben foglalhatjuk össze : 1. A «beg» czim jelentősége. A beg-bej czim nem jelent európai értelem­ben vett nemességet. A beg a vezért, a kor­mányzót (ajan) és általában véve előkelőt jelent. A nemesség fogalma (nobilis) török nyelven nem fejezhető ki, mert e fogalom hiányzik az oszmán társadalmi tagozatból. Döntő bizonyíték erre vonatkozólag az 1608-iki zsitvatoroki béke XVII. czikkelye (eredetije latinul és törökül a bécsi cs. és kir. állami levéltárban). A nevezett czikkely azon magyar nemesek (nobilis) adó­mentességére vonatkozik, a kiknek török terü­leten vannak házaik. A nobilis szó a török szö­vegben vizigái ús nemeslernek van fordítva, azért mert más kifejezést erre nem tudtak és ezt a­ z Anjoukori diplomácziai emlékek II. 487.

Next