Turul 1922-23 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Áldásy Antal: Fejérpataky László. 1857-1923

FEJERPATAKY LASZLO 1857—1923. Áldásy Antal másodelnök megemlékezése a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1923 március 8-án tartott rendkívüli igazgató-választmányi ülésén. A gyász jegyében gyűltünk össze Fejérpataky Lászlónak, Társaságunk nagyérdemű, felejthetetlen elnökének elhunyta alkalmából. Könnyes szemekkel, lelkem mélyében meg­rendülve emlékezem meg arról a veszteségről, amelynél nagyobb, lesújtóbb Társaságunkat a mai nehéz viszonyok között nem érhette. Vezetőnk, mesterünk távozott el körünkből örökre, kinek neve Társaságunk történetével elválaszthatatlanul egybe van forrva. A gyász, melybe Fejérpataky László váratlan elhunyta a magyar tudományos világot borította, miránk borúl a legmélységesebben. A mi Társaságunk érzi meg legjobban e vesz­teség nagyságát és jelentőségét, Társaságunk, amelynek életében neki jutott kezdettől fogva a vezető és irányító szerep. Amidőn Társaságunk negyven évvel ezelőtt megalakult, meg­alakulásának előmunkálatai között neki jutott az oroszlánrész. Az 1883. évi alakuló nagygyűlés bizalma őt ültette a Társaság titkári székébe, és ettől az időtől kezdve mindhaláláig vezére, irányítója volt Társaságunk tudományos munkásságának, mint titkára, folyóiratának szer­kesztője, utóbb mint másodelnök, majd báró Radvánszky Béla halála után mint az elnöki méltóság betöltője. Vele az utolsó dőlt ki azok sorából, akik Társaságunk megalakulásakor ennek tisztikarában helyet foglaltak és egyike volt ama csekély számúaknak, kik az első igazgató-választmány tagjai közül még életben vannak. Hogy mit jelentett Fejérpataky László személye, tudományos működése Társaságunkra, azt a mélyen tisztelt igazgató-választmány előtt nem kell bővebben fejtegetnem. Azokat az ered­ményeket, melyeket Társaságunk negyven évi fennállása alatt tudományos téren el tudott érni, elsősorban neki köszönhetjük, aki valósággal mint szuverén uralta a történeti segéd­tudományok szövevényes disciplináit, melyek művelésének szentelte kora ifjúságától kezdve egész életét. Neki, az ő fáradhatatlan munkásságának, lelkesült buzgalmának, mélységes tudásának köszönhetjük a történeti segédtudományok felvirágozását hazánkban, és ha ma e segédtudományok terén a magyar tudományosság miben sem áll mögötte a külföld tudomá­nyos életének, ezt is Fejérpataky László elnökünknek köszönhetjük. A lesújtó gyász e pillanatában nem lehet helye annak, hogy Fejérpataky László tudomá­nyos munkásságának személyiségéhez, egyéniségéhez illő méltatását adjuk. Sokkalta frissebb a seb, melyet váratlan elhunyta szívünkön ütött, semhogy tudományos egyéniségének meg­felelő módon tudnám érdemeit méltányolni. Hiszen mindnyájunkat lelkünk mélyében rendít meg az a tudat, hogy el kell válnunk tőle örökre, aki még egy nappal halála előtt is itt járt közöttünk, buzdított és lelkesített minket, hogy nélkülöznünk kell őt, akihez tudományos munkásságunkban mindenkor tanácsért, fölvilágosításért fordulhattunk, aki pazar bőkezűséggel

Next