Turul 1929 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - V. E.: Karácsonyi János †
fenn a családok őseinek nevét). Egyébként bebizonyítja, hogy Anonymus Brucsa nevezete alatt a Borsa-nemzetséget kell érteni. Ugyanazon folyamban kisebb cikke van a Szentgrótiakról. 1890-ben «Az Árpádház második, elágazása» című értekezéssel nyitja meg nemzeti uralkodóházunk leszármazására vonatkozó cikkeinek sorát (Turul, Vili. évf.), amelynek utólsója 1915-ben a Századokban látott napvilágot: «Kálmán király rokonsága a horvát királyi családdal.) «Mese-e, vagy valóság» címen Miczbán mondáját irtja ki a magyar családtörténetből.(Kisnemesi élet Békésmegyében) a Haranghy-család középkori történetét mutatja be. Ezt követik cikkei a főúri Paksy-, az Iklódi Désy-, a gr. Csáky- és a Becsky-családokról, valamint Vásári Miklós esztergomi érsek származásáról. 1896-ban jelent meg nagy monográfiája, Békésvármegye Története lIl. kötete, amelyet teljesen a megye családjainak szentelt. Ebben is a nemzetségekből eredő, gyökeres, régi családokra fektette a fősúlyt. Ilyenek a Csoltabeli Ábránffyak, a Borsanbeli Nadányiak és Simayak, a Gútkeledinbeli Maróthyak és Szokolyiak, valamint a Zsidóbeli Csákyak. A rákövetkező évben adta ki önállóan a Boór-Kalán-nemzetség történetét, mint akadémiai székfoglalóját A pusztaszeri monostor kegyurai címen ; azután a Turulban jött egy dolgozata Bethlen Gábor fejedelem őseiről, amelyben megállapítja az Iktári Bethlenek igazi származását és vérségi összeköttetését a Neczpáliakkal és ugyanott egyetlen heraldikai cikke : A báró Wesselényi-család eredeti címere. Az 1900-ik évben ért el családtörténeti munkásságának zenitjére, amikor megjelent másfél évtizede készülő nagy műve : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig első kötete. Ezt már a rákövetkezett évben követte a 11. és a befejező 111. kötet. A munka általános eredményei között első helyen áll annak a bebizonyítása, hogy a nemzetségeknek a krónikák által emlegetett 108 ősi törzshöz semmi közük. Számuk is jóval meghaladja a tribusokét, eredete pedig a legtöbbnek nem ér fel a honfoglalók idejéig. Karácsonyi erőművében mutatta meg legszebb történetírói tulajdonságait. Fáradhatatlan adatgyűjtő ; három kötete az okleveles adatok óriási tömegét értékesíti. Alig vesz át valamit elődeitől , maga hordja össze hatalmas építményének minden kövét. Az adatokat aprólékos, szigorú kritikával rostálja meg. Rendkívüli leleményességet tanúsít a források felhasználásában ; mások által észre sem vett momentumok, birtokjogi körülmények, rokonsági kapcsolatok mozzanatai nyújtanak neki utat s módokat a genealógiák összebogozott fonalainak sima legöngyölítésére. És ha itt-ott talán ő sem találja el a valóságot, — ki mondhatná el magáról, hogy csalhatatlan ? — még tévedéseivel is ösvényt vág az igazság felé, amellyen elindulva, a bővebb adatokkal rendelkező kutató eljuthat a biztos eredményre. Nagy művével nem zárta le genealógiai munkásságát; megjelenése után sem szűnt meg azon tovább dolgozni. Cikkek sorában foglalkozik az ősi családok, nemzetségek származásával, mert tisztában volt vele és hangoztatta is, hogy minden megoldott genealógiai rejtély közelebb visz bennünket a történeti események okainak felderítéséhez, így folytak tollából egymás után : Adalék Hunyady János származásához, Felvilágosítás Wertner Mór megjegyzéseire, Igmánd nembeli Vajda Lőrinc és Csete Lőrinc, Kőszegiek s nem Németújváriak, Kőszegiek vagy Kaszíniek, Két váradi püspök vezetékneve, A Baksa-nemzetség eredete, Makrai Benedek szülőhelye és családja, A sajómezei csatában elesett esztergomi érsek (Rátótbeli Mátyás) nemzetsége, Az oláhországi vajdák családfája stb., hiszen valamennyit felsorolni e helyen nincs módunkban. Ezenközben önálló kötetben jelentette meg családtörténeti tanulmányát az első Lónyayakról.