Turul 1933 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Szentpétery Imre: Elnöki megnyitó (A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak 1933. május 26-án tartott közgyűléséne elmondta Szentpégery Imre)

akkor elültetett csemete megerősödve félszáza­don át megállta helyét, s kedvező és kedvezőtlen viszonyok váltakozása közben, bár időnkint gyö­kereiben is megtámadva, mégis szerencsésen meg­maradt. És Társaságunk ma azzal dicsekedhetik, hogy az ugyane téren működő társulatok közt egész Európában alig van néhány, melyek nála régibbek vagy vele egykorú alapítások. Hogy az alapításnak 50 éves évfordulóját Tár­saságunk megérhette, az természetesen azoknak a tényezőknek köszönhető, amelyek a Társaság működését ez alatt az idő alatt elősegítették. Elsősorban társulatunk azon tagjainak, akik a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság mellett a nehéz időkben is híven kitartottak. De köszönhető ezenkívül a mindenkori Kultuszkormánynak, a M. Tud. Akadémiának, a M. Nemzeti Múzeumnak és mindazoknak, akik segítségükkel eléggé meg nem hálálható módon jöttek támogatásunkra a lefolyt 50 év alatt. A M. Nemzeti Múzeum külön is hálára kötelezett azzal, hogy Társaságunknak otthont nyújtott. Köszönetet kell mondanunk a tudósok hosszú sorának, akik e félszázad alatt tudományos kutatásaik eredményeit Társaságunk folyóiratában és egyéb kiadványaiban tették közzé. De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a lefolyt félszázadon át Társaságunk tisztségei­ben kifejtett buzgó és önzetlen munkájukat Társaságunk céljainak szolgálatába állították. Mindezeknek a ható és támogató erőknek az együttműködése eredményezte, hogy ma­ ünne­pelhetünk. Mindenféle új alakulattal, tehát a tudományos társulatokkal szemben is felmerülhet és fel is szokott keletkezésükkor merülni a kérdés : szük­séges és jelentős volt-e megalakulásuk? A M. He­rald. és Geneal. Társaságra vonatkozóan utólag, az 50 éves fennállás határkövétől visszapillantva, legegyszerűbben így adhatnók meg a felvetett kérdésre a feleletet : a félszázados fennmaradás igazolja, hogy szükséges és életképes volt ez a Társaság. Ennél az egyszerű feleletnél azonban mai köz­gyűlésünk céljához képest a félszázad patinája által igazolt működéshez méltóbbnak vélem, ha a fenti kérdésre a feleletet úgy próbálom meg­adni, hogy a Társaságunk által művelt tudomány­ágaknak az általános magyar történettudomány­hoz való viszonyára és e viszonynak a múltban való fejlődésére vetek egy futó pillantást. Ta­lán ez világíthatja meg leginkább Társaságunk létrehívásának és fennmaradásának is jogosult­ságát. Bizonyára véletlen dolog volt, de mégis bi­zonyos ünnepi és szimbolikus színezettel is bír, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alapításának gondolata csaknem pontosan a dip­lomatika (és vele együtt a tudományos paleo­gráfia) megalapításának 200-ik évfordulóján vető­dött fel. Hiszen Mabillon «De re diplomatica»-ja 1681-ben jelent meg, s az imént idézett előadás szerint 1881 végén , 1882 elején indult meg a ter­vezgetés a szokásos módon történelmi segéd­tudományoknak nevezett tudományágak ápolá­sára hivatott magyar társulat alapítására. Tudva­levően ez a mű, Mabillon munkája emelte először a tudomány nívójára és foglalta rendszerbe azokat az ismereteket, amelyek mint élő gyakorlat nagy­jában a középkorban és az újkor első századai­ban is megvoltak ugyan, de éppen a tudományos áttekintést és a módszeresen összefoglaló tárgya­lást nélkülözték. Ennek volt a következménye, hogy korábban, valahányszor (pl. oklevélvizsgá­latoknál) az elmúlt fejlődésre vonatkozó történeti tudásra­­volt szükség, a csupán egykorú, vagy legfeljebb egy emberöltőre visszamenő gyakorlati ismeretek rendszerint csődöt mondtak és a múl­takra nézve maguk a bennfentesek, a középkori kancelláriák tagjai is hihetetlenül járatlanok és könnyen félre­vezethetők voltak. Ezen sem a kancelláriai szabályzatok nem segíthettek, sem más téren például a heroldok szabály ismeretei. Ezt csakis a régi oklevelekre, a régi írásfajokra, pecsétekre, címerekre stb. vonatkozó tudnivalók­nak a módszeres tudomány alapjaira helyezése tette, hosszú századok leforgása után, lehetővé. És ha a humanisták által erősebben életre keltett kritikai érzék a tudomány terén általában, az oklevelekre és a velük kapcsolatos tudnivalókra nézve pedig főleg a XVII. században meginduló nagy okleveles vitákban már Mabillon előtt is jelentős haladást mutat a múltakhoz képest, ezek az ismeretek csak a nagynevű francia bencés fel­lépése által emelkedtek az átfogó, rendszeres tudo­mány magaslatára. Az ő fellépésének jelentőségét eléggé mutatja az a visszhang, melyet munkája az érte lelkesedők és a vele szembefordulók köré­ben azonnal keltett. 2

Next