Turul 1933 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Szentpétery Imre: Elnöki megnyitó (A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak 1933. május 26-án tartott közgyűléséne elmondta Szentpégery Imre)
akkor elültetett csemete megerősödve félszázadon át megállta helyét, s kedvező és kedvezőtlen viszonyok váltakozása közben, bár időnkint gyökereiben is megtámadva, mégis szerencsésen megmaradt. És Társaságunk ma azzal dicsekedhetik, hogy az ugyane téren működő társulatok közt egész Európában alig van néhány, melyek nála régibbek vagy vele egykorú alapítások. Hogy az alapításnak 50 éves évfordulóját Társaságunk megérhette, az természetesen azoknak a tényezőknek köszönhető, amelyek a Társaság működését ez alatt az idő alatt elősegítették. Elsősorban társulatunk azon tagjainak, akik a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság mellett a nehéz időkben is híven kitartottak. De köszönhető ezenkívül a mindenkori Kultuszkormánynak, a M. Tud. Akadémiának, a M. Nemzeti Múzeumnak és mindazoknak, akik segítségükkel eléggé meg nem hálálható módon jöttek támogatásunkra a lefolyt 50 év alatt. A M. Nemzeti Múzeum külön is hálára kötelezett azzal, hogy Társaságunknak otthont nyújtott. Köszönetet kell mondanunk a tudósok hosszú sorának, akik e félszázad alatt tudományos kutatásaik eredményeit Társaságunk folyóiratában és egyéb kiadványaiban tették közzé. De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a lefolyt félszázadon át Társaságunk tisztségeiben kifejtett buzgó és önzetlen munkájukat Társaságunk céljainak szolgálatába állították. Mindezeknek a ható és támogató erőknek az együttműködése eredményezte, hogy ma ünnepelhetünk. Mindenféle új alakulattal, tehát a tudományos társulatokkal szemben is felmerülhet és fel is szokott keletkezésükkor merülni a kérdés : szükséges és jelentős volt-e megalakulásuk? A M. Herald. és Geneal. Társaságra vonatkozóan utólag, az 50 éves fennállás határkövétől visszapillantva, legegyszerűbben így adhatnók meg a felvetett kérdésre a feleletet : a félszázados fennmaradás igazolja, hogy szükséges és életképes volt ez a Társaság. Ennél az egyszerű feleletnél azonban mai közgyűlésünk céljához képest a félszázad patinája által igazolt működéshez méltóbbnak vélem, ha a fenti kérdésre a feleletet úgy próbálom megadni, hogy a Társaságunk által művelt tudományágaknak az általános magyar történettudományhoz való viszonyára és e viszonynak a múltban való fejlődésére vetek egy futó pillantást. Talán ez világíthatja meg leginkább Társaságunk létrehívásának és fennmaradásának is jogosultságát. Bizonyára véletlen dolog volt, de mégis bizonyos ünnepi és szimbolikus színezettel is bír, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alapításának gondolata csaknem pontosan a diplomatika (és vele együtt a tudományos paleográfia) megalapításának 200-ik évfordulóján vetődött fel. Hiszen Mabillon «De re diplomatica»-ja 1681-ben jelent meg, s az imént idézett előadás szerint 1881 végén , 1882 elején indult meg a tervezgetés a szokásos módon történelmi segédtudományoknak nevezett tudományágak ápolására hivatott magyar társulat alapítására. Tudvalevően ez a mű, Mabillon munkája emelte először a tudomány nívójára és foglalta rendszerbe azokat az ismereteket, amelyek mint élő gyakorlat nagyjában a középkorban és az újkor első századaiban is megvoltak ugyan, de éppen a tudományos áttekintést és a módszeresen összefoglaló tárgyalást nélkülözték. Ennek volt a következménye, hogy korábban, valahányszor (pl. oklevélvizsgálatoknál) az elmúlt fejlődésre vonatkozó történeti tudásravolt szükség, a csupán egykorú, vagy legfeljebb egy emberöltőre visszamenő gyakorlati ismeretek rendszerint csődöt mondtak és a múltakra nézve maguk a bennfentesek, a középkori kancelláriák tagjai is hihetetlenül járatlanok és könnyen félrevezethetők voltak. Ezen sem a kancelláriai szabályzatok nem segíthettek, sem más téren például a heroldok szabály ismeretei. Ezt csakis a régi oklevelekre, a régi írásfajokra, pecsétekre, címerekre stb. vonatkozó tudnivalóknak a módszeres tudomány alapjaira helyezése tette, hosszú századok leforgása után, lehetővé. És ha a humanisták által erősebben életre keltett kritikai érzék a tudomány terén általában, az oklevelekre és a velük kapcsolatos tudnivalókra nézve pedig főleg a XVII. században meginduló nagy okleveles vitákban már Mabillon előtt is jelentős haladást mutat a múltakhoz képest, ezek az ismeretek csak a nagynevű francia bencés fellépése által emelkedtek az átfogó, rendszeres tudomány magaslatára. Az ő fellépésének jelentőségét eléggé mutatja az a visszhang, melyet munkája az érte lelkesedők és a vele szembefordulók körében azonnal keltett. 2