Turul 1942 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Ludwig Vince Oszkár és Maschek Ferenc: Corvin János anyja. (Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1941. dec. 19-én tartott ülésén)

kísérte a királyt és közelében maradt éveken át. De szerényen, elvonulva élt, kerülte a föltűnést és botránkoztatást. Nem találunk adomány­levelet, amit maga vagy atyafiai javára eszközölt volna ki. A diplomaták szükségtelennek tartják jelen­téseikben megemlékezni róla. Az udvari történet­írók elfeledték munkáikban felemlíteni őt. Azt is, hogy Borbála volt keresztneve, csak egy későbbi irat, s hogy sziléziai előkelő családból származott, XVII. századbeli történetíró munkája tartotta fönn. Viszonyuk negyedik esztendejében, 1473. ápril 2-án életet adott egy fiúnak, kit János névre kereszteltek.» Fraknói jegyzetben még hozzáfűzi : «... A történetíró Istvánfi (Hist. L. IV. 32.) elő­adásának hitelességéhez kétség nem fér. Ezzel szemben a melki krónika azon feljegyzése, hogy János herceg anyja egy steini osztrák szolgáló­leány volt (Perz. Scriptores. I. 270.) nem vehető tekintetbe. Miután Corvin János 1473-ban szüle­tett s ezt megelőzőleg Mátyás csak 1469-ben volt Sziléziában, joggal következtethetjük, hogy a vi­szony ekkor keletkezett. Újabb történetírók azon állítása, hogy János anyja Krebil Péter boroszlói polgárnak Mária nevű leánya volt, egykorú és közel egykorú adatokban nem bír alapot. Egy 1810-ben írt színdarabra vezethető vissza. Krebil leányai közt Mária nevű nem is fordul elő (dr. Markraf boroszlói könyvtárnok szíves közleménye).»3 Fraknói Corvin János sorsát fejtegetve, a továbbiakban még néhány részletet közöl Beatrix királynéról, aki Ferdinánd nápolyi és aragóniai király leánya volt. Szép, szellemes és pompa­szerető. Olasz művészeket hozott magával Magyar­országra, támogatta a tudósokat és felemelte a kultúrát. Testvérével, az esztergomi adminisztrá­torrá kinevezett Estei Hippolit bíborossal együtt károsan befolyásolta a kormányzatot. Nagy volt Beatrixban a hatalmi vágy és ezt még fokozta, hogy a király minden kérését teljesítette. E szen­vedélye annyira elvakította, hogy oly lépésekre is ragadtatta magát, amelyekből semmi haszna sem volt. Noha nem született gyermeke, Mátyás király tervét, hogy fiát, Jánost a trónon utódjává nevezze ki, meghiúsítani igyekezett. Corvin János elleni gyűlöletét átvitte ennek édesanyjára, Borbálára is. Azt a vádat emelte ellene, hogy varázslattal meddővé tette őt és erre vonatkozólag néhány egyetemi tanár véleményét is kikérte. Borbálának fiához való kapcsolatára vonat­kozólag, sajnos, nincsenek adatok. A király Jánost 1481-ben Hunyad grófjává és Lipót hercegévé nevezte ki, a következő évben pedig a magszaka­dás folytán a koronára szállt Garai-birtokokkal adományozta meg . Sziléziában különböző her­cegségeket szerzett számára és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a magyar nép figyel­mét felhívja reá és megnyerje részére népe jó­akaratát. Már korán foglalkozott azzal a gondo­lattal, hogy fia számára hercegi feleséget szerez­zen. 1485-ben történt ebben az irányban az első lépés, amikor is Beatrix királyné saját testvéré­nek, Frigyes hercegnek a leányát ajánlotta erre a frigyre. Mátyás király azonban Miláno felé vetette tekintetét, ahonnan Sforza Bianca kezét akarta fia számára elnyerni. 1487. november 25-én írták alá a fiatal pár házassági szerződését. Beatrix mindezek ellenére még mindig meg tudta akadá­lyozni Jánosnak trónörökössé való nyilvánítását, és az erősakaratú Mátyás, aki azonban feleségé­vel szemben gyenge volt, ezt az aktust addig halogatta, amíg halála e tervének kivitelében meg­akadályozta. Atyjának halála János trónutódlá­sának hamar véget vetett. VI. Sándor pápa 1493-ban felbontotta az eljegyzést és Bianca később I. Miksa német római császárhoz ment feleségül. Mátyás király halála után mind János, mind anyja ellen barátságtalanná vált a hangulat. A ki­rály tervei, hogy fia számára a koronát biztosítsa, nem sikerültek, annak ellenére, hogy bizalmas hívét, Szapolyai Imrét nádorrá nevezte ki és tör­vényt hozott, mely szerint királyválasztás esetén az első szó joga a nádort illeti meg,­s a nádorra ruházta ezenkívül a kormányzói és legfőbb bírói hatalmat is. Ám Szapolyai Imre előbb halt meg, mint a király. Az özvegy Beatrix pedig békíthe­tetlen ellenfélként lépett fel mostohafia ellen, mert ő is trónutódlásra törekedett. Azonban ő is rosz­szul számított, mert Szapolyai István, az ország legfőbb vezérembere saját maga, vagy pedig egy, az ő kezében szolgálatkész eszköz számára kívánta a koronát biztosítani, noha Jánosnak nagy pártja volt és a koronát, atyja után nagy birtokokat és az ország főbb várait tartotta kezében. Az 1490. május 15-én tartott rákosmezei király­választó országgyűlésen Ulászlót, Csehország és 3 Fraknói Vilmos : Hunyadi Mátyás király (Tör­ténelmi Életrajzok, 340. és 341. 1.) .

Next