Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Reiszig Ede: Az Újlaki-család. (Két közlemény)

őket a Dráva-Száva közti országrészekből, János­nak Kaproncáért a tolnamegyei Tamásit, Herczeg Péternek pedig Zagorjáért a baranyamegyei Szek­csőt adta cserébe. Tót Lőrinc és rokonai ezzel meg­szabadultak ugyan a veszedelmes szomszédságtól, de egy évtizedet meghaladó időn át óriási károkat kellett elszenvedniök, bár Károly király 1330. febr. 18-án kelt kiváltságleveléből kivehetőleg ők sem hagyták megtorlatlanul a rajtuk esett sérel­meket.16 Alig épült fel Sempte vára, 1328 nyarán a király újból fegyverbe szólította vitézeit. Ezúttal Szép Frigyes római-német király, osztrák herceg ellen vonultak Laczkfi István, a későbbi erdélyi vajda vezérlete alatt. Az osztrák hadjáratban Tót Lőrincen kívül két testvére is részt vett. Egyik testvére, Egyed, Syhord (Siegharts) váránál életét vesztette. Ugyanott Lőrinc is súlyosan megsebe­sült , másik testvére pedig,Ugrón, Gunchegl (Gunzer­stadt) város közelében nyíltól szintén megsebesült.17 Tót Lőrinc súlyos sebe ellenére is részt vett a béketárgyalásokon. Az 1328. szept. 21-én meg­kötött békéről kiállított oklevélben a magyar békeküldöttség felsorolt tagjai között mint semptei várnagy szerepel.18 Amint Károly király uralma megszilárdult, Kőszegi Henrik bán fiai kénytelenek voltak Tót Lőrincet és testvéreit az egy évtizeden át elköve­tett pusztításokért kárpótolni, márcsak azért is, mert a Henrik-fiak csak azzal a feltétellel nyer­tek kegyelmet, ha Tót Lőrinccel és testvéreivel kiegyeznek. Ebben az ügyben a tárgyalásokat Henrik bán fia első feleségének atyja, Babanik (Babonik) fia János királynéi tárnokmester, a Blagay-család egyik őse indította meg. 1328. szept. 18-án a székesfehérvári káptalan előtt vejéért három részletben fizetendő 250 márka erejéig kezességet vállalt, egyúttal a Szlavóniá­ban fekvő Zrin (Zrinj ) várat és tartozékait egy év tartamára zálogba vetette. Mivel Tót Lőrinc a béketárgyalások miatt nem lehetett jelen, famu­lusát, Totbeg fia Domokos comest küldte el Székes­fehérvárra. Ám néhány nap múlva (szept. 22-én) megbízottja, Babanik (Babonik) fia János a várat a hozzátartozó birtokkal együtt Göge fia János fiainak : Jánosnak, Lőrincnek és Ugronnak tovább zálogosította. Amint Károly király értesült Tót Lőrinc és testvérei, másfelől a Héder-nemzetség­beli Henrik-fiak között létrejött egyességről,­­mert szívesebben látta Zrin várát Gegesi János fiainak kezén — ugyanez év nov. 18-án meghagyta az Ákos-nemzetségbeli Micsk szlavón bánnak, továbbá Péter fia Dénesnek és Babonik II. Radoszló fiának Miklósnak, hogy mivel a várhoz tartozó birtokokat kiváltásukig a Gögefiak kezén akarja látni, vezessék be őket a vár tartozékaiba.19 De a Héder-nemzetségbeli Henrik-fiak ellen két évtizeden át folytatott küzdelmek közepette a Gögefiak ellen is többen panaszt emeltek hatalmas­kodásaik miatt. Tót Lőrinc és nevezett testvérei ekkor megjelentek a király előtt és ott földre borulva kérték, vegye őket pártfogásába. A király 1330. febr. 18-án kelt kiváltságlevelében felsorolván trónjának megszilárdítása érdekében tett ki szol­gálataikat, különösen a legutóbbi osztrák had­járat alatt tanúsított vitézségüket, úgyszintén azokat a károkat, amelyeket elszenvedtek, őket az ország legfelső bíráinak (nádor, országbíró, szla­vón bán), valamint Verőce, Somogy, Tolna és Vas vármegyék hatósága alól felmentvén, megparan­csolja, hogy úgy az ő, mint Jakab testvérük fiai : Fülöp és Lőkös (Lőrinc), úgyszintén atyjuk test­véreinek Gergelynek és Istvánnak fiai ügyében bíráskodni ne merészkedjenek, hanem ha valaki­nek panasza van ellenük, járuljon a királyi felség elé.20 Ez a kiváltságlevél azért is igen érdekes, mert Gögének akkor élő összes férfi ivadékait felsorolja. Nyugalmasabb idők beálltával Tót Lőrinc állandóan Sempte várában tartózkodott. 1330-tól 1339-ig mint királyi zászlótartó és semptei vár­nagy szerepel." 1341-ben Nyitra vármegye főis­pánja. Mint a vármegye főispánja és egyúttal semp­tei várnagy fordul elő, egyfelől Csetneki Miklós és vérrokonai, másfelől a Máriássyak ősei között Krasznahorka és Berzéte várak miatt folyt perben 16 Karácsonyi i. m. II. 156—157. — Anjoukori okmt. II. 463—467. 17 Anjoukori okmt. II. 465. 18 Franz Kurz : Oesterreich u. Friedrich dem Schö­nen, 503. Beylage No. XXXII. — Fejér VIII/7. 204— 211. hibásan és kihagyásokkal.­­9 Karácsonyi i. m. II. 157. — Blagay-cs. okit. 105—109. — Smiciklas i. m. IX. 410—415. — Pór A. : Tót Lőrinc. Száz. 1891. 348—350. 30 Anjoukori Okmt. II. 463—467. 31 Anjoukori Okmt. II. 499- 553­ ; HL 527-582. — Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. X. 5­52.

Next