Turul 1944-46 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Olvasóinkhoz - Váczy Péter: Anonymus és a Justinus-kivonat
sodik csoportba sorolhatjuk mindazokat a műveket, melyekkel a Névtelen minden valószínűség szerint mint kortárs ismerkedett meg. Ezekről viszont elmondhatjuk, hogy Anonymust, saját korában, a XII. század második felének szellemi és irodalmi mozgalmaiban mutatják be. A trójai mese főleg a XII. század második felében és a XIII. század elején volt divatban, s ez tette éppen népszerűvé Pares trójai történetét ebben a korban. Ugyancsak a XII. században terjedt el a Nagy Sándor-műfaj is, Névtelenünk egy másik kedvelt olvasmánya. 1139-ben írta Geoffrey of Monmouth nagyhatású művét az angoloknak a mondák világába vesző őstörténetéről. A XII. században sokat olvasták, másolták hazáján kívül is, így elsősorban Franciaországban. A forrásoknak e körétől teljesen idegen a harmadik forráscsoport: Regino krónikája és a Justinus-kivonat. Regino prümi apát 915-ben halt meg, ámbár krónikáját folytatták, de ez sem haladt túl a 967. éven. Az Exordia Scythica szintén a régebbi középkori irodalom hajtása, kéziratát megtaláljuk már egy IX—X. századi kódexben is.10 Névtelenünknek igazán a múltba kellett visszamennie, hogy találkozhasson a korai középkor e két jellegzetes termékével. A második forráscsoport alapján a kutatóknak jelentős része ahhoz a felfogáshoz hajlik, hogy Névtelenünk Franciaországban járt és akárcsak azok a magyar ifjak, akikről az 1180-as évek elején István, a párizsi Sainte-Geneviève monostor apátja emlékezett meg levelében, feltehetően ő is Párizsban tanult.11 Franciaország, mégpedig elsősorban az Ile-de-France, a XII. században már a stúdium igazi hazája. Nem véletlen, hogy az a renaissance-mozgalom is, amely a XII. század közepén bontakozott ki a román stílus világában, innen terjedt szét Európa többi országába. Angliában, Németországban körülbelül egyidőben, 1170 körül, jelenik meg az új stílus, Itáliában már jóval később, a XIII. század közepén. Egyszerre felenged a szobrok románkori merevsége, az élet meleg árama hatja át tagjaikat s az arc vonásain átdereng a lélek. Az „új, édes stílus" mindenekelőtt érzelmes. Az emberek közvetlenebb kapcsolatba lépnek a valósággal, a természetet, az életet úgy akarják megismerni és ábrázolni, amint van, keresik sajátos törvényeit. Mindez naturalizmust jelent a művészetben és irodalomban s természettudományi érdeklődést, módszert a tudományban. A szabad kutatószellem felvonul a tekintélyimádat ellen, az egyetemek tulajdonképen e mozgalom kapcsán kezdenek kialakulni. A valóság iránti érzék megerősödése a múlttal szemben is új állásfoglalásra készteti a krónikást. A historizmus bevonul a középkori szellem világába s mint regényesség mutatkozik a szépirodalomban. A gesták kora ez. A humanizmus első szárnypróbálgatása meghozza a személyiség kultuszát; az 1150 után meginduló új, epikus költészet már emberi arcképeket fest. A költészet új technikájának első teoretikusa francia: Matthieu de Vendôme, a XII. század második felében élt és Tours-ban, Orléans-ban, Párizsban tanított. A mozgalom szívesen nyúl az antik, vagy antiknak vélt kelléktárba, antik mondák jönnek divatba s az ókor heroizált alakjait, Aeneast, Nagy Sándort, Julius Caesart csodálat övezi. Joggal beszélhetünk hát renaissance-mozgalomról. Ismerünk olyan angol püspököt a XII. század közepéről, aki antik tárgyakat gyűjt össze. A pogány ókor különben is egészen új fényben kezd tündökölni, megváltozik a felfogás a pogány korról is: lehet a pogány is erényes, lovagias. A megerősödő nemzeti érzés már büszkén tekint a pogány ősökre.12 Az új renaissance-mozgalom Magyarországot csodálatosképen igen korán, szinte a francia indulással egyidőben érintette meg. Ezt bizonyítják mindazok az emlékek, amelyeknek korát könnyen lehet rögzíteni: a dátummal ellátott oklevelek és olyan építészeti emlékeink, amelyek újalapítású monostorokból, templomokból maradtak fenn. Már a XII. század közepétől kezdve meglátszik az írás formáján, az építkezés módján a protorenaissance szelleme. A „tövishúzó" antik témája visszajár a francia S. Gilles leánymonostorának, Somogyvárnak egyik XII. századvégi kőábrázolásán, sőt Esztergomról oly domborműveket is ismerünk, ugyancsak még a XII. századból, amelyek táncoló menádot s római signifert ábrázolnak. A Trója-és Nagy Sándor-regények hatása ugyancsak igen korán jelentkezik n nálunk egyes személynevek divatján: Ehellős (Achiles) legelőbb, még Kálmán király idején, Perjámos (Priamus), Párizs, Sándor, Trisztán, Roland és Hektor később, de még a XII. században. Végül meg kell említenünk trubadúroknak, Petre Vidalnak és Jancelm Faiditnak szereplését Imre udvarában. Mindez együttvéve — írásformánk erősen franciás jellege, magyar diákok franciaországi iskoláztatása, Somogyvár közvetlen kapcsolata S. Gillessel, költők látogatása — igen valószínűvé teszi azt a feltevést, hogy a románkorvégi renaissance közvetlenül a francia mozgalom hatására bontakozott ki a hajdani Pannónia földjén.13 A XII. századi renaissance legnagyobb magyar alakjáról, a Gesta lungarorum névtelen szerzőjéről még nem beszéltünk. Amióta sikerült Gestájának keletkezési idejét kellő pontossággal meghatározni (1196—1203),14 nem lehet többé vitás, hogy hol keressük helyét a világirodalomban. A kor divatjának hódolt még a külsőségekben is. Miként írótársai francia és angol földön, ő is szigla mögé rejti nevét s szerénykedve, de koránt-