Turul 1951–1992 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. Értekezések és önálló cikkek - Borsa Iván: Az Antimus család - Első rész

biztosítson teret mindazon tanulmányoknak, amelyeket a genealógia, heraldika, szfragisztika, diplomatika, pa­leográfia, középkori epigráfia és chronológia témakö­rében akár nem hivatásos történészek is elkészítettek. A sok szorgalmas kutató eredményeinek legyen fóruma! E mellett igen fontosnak tartanám a segédtudományi vezető szakirodalmi fórum kiépítését. Fontos lenne elvi jellegű és módszertani tanulmányok készítése is, kül­földi eredmények és módszerek bemutatása, hogy mind a képzett, mind a képzetlenebb munkatárs tanulhasson belőle. Ide tartoznak a fontosabb külföldi és hazai kon­ferenciákról szóló beszámolók, vagy akár egy jól irá­nyított ismertetési rovat. Mozduljon ki a genealógiai kutatás pl. a múlt századi holtpontról, ahogy azt már Szentpétery Imre is kívánta, de ehhez az szükséges, hogy a kutató tudja, mit kell még a pontos leszárma­záson kívül figyelembe venni. Érdekes, hogy maga A magyar történeti irodalom nem gazdag családtörté­neti feldolgozásokban. Főleg arisztokrata és középkorba visszanyúló elődökkel rendelkező családok örökít(t)ették meg őseik történetét monográfiával vagy oklevéltárral. Az alábbiakból és folytatásából egy olyan középkori nemesi család történetét lehet megismerni, amelynek históriája a tatárjárást közvetlenül megelőző időktől mindössze 250 évet ölel fel. Ez a történet bemutatja, hogy miként élt és érvényesült egy középbirtokos ne­mesi család, miként igyekezett gyarapítani birtokállo­mányát, egyes tagjai mint főúri familiárisok milyen tisztségeket töltöttek be, milyen negatív szerepet ját­szottak mint hatalmaskodók a XV. század második fe­lében, és a család utolsó férfi tagja, akinek négy fia és három lánya volt, egyetlen felnőtt fiának erőszakos ha­lála után miként igyekezett átmenteni vagyonát úgy, hogy abból legalább egyetlen életben maradt leánya minél előnyösebben részesüljön. Ugyanakkor a család egyes nőtagjai az akkor szintén középbirtokos Cziráky, Zichy, Istvánffy és enyingi Török családba házasodtak be. Az Antimus család története Egy középnemesi csa­lád a középkori Somogyban címmel már olvasható volt a Somogy megye múltjából című évkönyv 11. (1980) kötetében. Ez az összefoglalás elsősorban a család­­ra­Radvánszky is szükségesnek tartotta a szorosabban vett genealógián kívül a birtokviszonyok tisztázását, viszont Szentpéterynek közel félszázad múlva ezt még mindig hiányolnia kellett. Egyre nagyobb szükség lenne szo­ciológiai megközelítésre is, amit különben más segéd­tudományi ágaknál sem volna haszontalan bevezetni. Ide tartozik a prozopográfiai jellegű anyag bemuta­tása is, pl. valamely intézmény, vagy megye tisztviselői életrajzi adatainak összegyűjtése. Szekfü Gyula vetette a genealógusok szemére, hogy hiányoznak az életrajzok. Végeredményben talán abban lehetne a „segédtudo­mányok" iránti igényt megfogalmazni, hogy minél na­gyobb komplexitásra lenne szükség, minél több oldalú megközelítésre, minél több társtudomány eredményei­nek hasznosítására. Sok sikert kívánunk a régi, de megújult Turulnak! Kubinyi András­­ainak két részben — az esztergomi székesfőkáptalan és az Esterházy család hercegi ágának levéltárában - sze­rencsésen fennmaradt okleveleire épült. Az azóta el­múlt 12 év folyamán a szerzőnek több ezer oklevél ment át a kezén, s ennek során tovább gyűjtötte az im­már ismerős családra vonatkozó, szétszórtan fennma­radt - elsősorban XV. századi - adatokat. Ezzel nem kívánja azt a látszatot kelteni, hogy immár teljes a csa­lád története, hisz az idők folyamán további oklevelek újabb adatokkal egészíthetik ki az eddig ismerteket. Ez az egyik oka annak, hogy ismét megjelenik a család történetének immár bővített kiadása. A másik oka az, hogy nagymúltú, most újrainduló folyóiratunknak nem­csak beföldi, de különösen külföldi olvasói közül bi­zonyára számosan vannak, akik nem találkoztak az első kiadással. Martonos (Morthunus) meg fiai: István, Benedek, Márton és Jánd (Jand), a család első ismert tagjai 1238-ban már megvédték az Almás (akkor Alma) patak jobb partján fekvő Hobol (Hubay) nevű birtokukat a vátyi (de Wagh) várjobbágyokkal szemben.­ Az első generációkban viszonylag népes család első ismert birtokai (Boldogasszonyfalva, Gonász, Pata, So­mogyfalva, Zsibót) a patak két partján Somogyban és I. ÉRTEKEZÉSEK ÉS ÖNÁLLÓ CIKKEK AZ ANTIMUS CSALÁD Első rész Turul LXV. 1951-1992

Next