Turul 1996 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Reisz T. Csaba: A Lipszky család és címere
na extradatas, Senatus quoq[ue] cedens donariu[m] grata mente deposuit", vagyis a tiszteletre méltó és művelt férfiú, Lipszky Dániel úr - aki az odaadás és hűség esküjét ténylegesen ünnepélyesen letette, és a Németbródban 1623-ban Mátyás apostol ünnepén [február 24.] kiállított, pergamenre írott születési levelét a szenátusnak kegyes lélekkel ajándékot is adva bemutatta - ezen város polgárai és szomszédai közösségébe felvétetett.13 Az erőszakos Habsburg rekatolizáció elől arról a cseh vidékről is többen menekültek ide, pl. az ugyancsak németbródi Lipszky Márton. Mikor Dentulin Tamás cseh száműzött 1643-ban születési bizonyítványt két fiai számára, Trencsén város bírája és esküdtjei olyan tanúkat küldenek ki, akik ugyanerről a tájról érkeztek: az öt tanú közül kettő Németbródból (az egyik „Lipszky Márton úr, egykor ugyancsak németbródi polgár, most pedig közöttük él"), két másik a közeléből származott.14 Hogy a két Lipszky a névrokonságon túl szorosabb családi kötelékben állt-e, nem tudni, Márton további sorsa ismeretlen. (I.) Dániel Trencsén város társadalmi életében gyorsan haladt előre, ő és később utódai is a városi nemesség és a polgárság gazdag, a helyi hatalomban részt vevő családjaival kerültek házasság útján szoros rokoni kapcsolatba. Ebből arra következtethetünk, hogy a család bizonyára már Csehországban is tekintélyes, esetleg nemes lehetett, ezért fogadhatta be Trencsén vezető rétege Dánielt oly gyorsan. 1649-ben III. Ferdinánd őt és általa feleségét, Melczer Annát, György fiát, valamint Judit és Rozália lányait a nemtelenség állapotából kiemelte, és a Magyar Királyság és a hozzácsatolt Részek igaz és kétségtelen nemeseinek társaságába soroltatta, felruházva őt és utódait a régi nemesség által leírt jogokkal és kiváltságokkal. A nemeslevél az adományozott címert lefestve és részletesen leírva is magában foglalja. ..Amely irántuk tanúsított kegyünk, kegyelmünk és jóindulatunk bizonyságára az igaz és kétségtelen nemesség jelét, ezen címert vagy nemesség jelvényét [adományozzuk], tudniillik álló vörös színű pajzsot, a pajzsmező alja zöld, melyből egy hársfa törzse [nő ki, amely] középen elvágott és kétoldalt zöld ágakkal díszített, melyek fölött egyrészről vöröslő nap, másrészről pedig félhold láthatók. A pajzson rostélyos sisak nyugszik, királyi koronával, és ebből egy természetesen ábrázolt oroszlán, nyakát érintő álló kétágú farokkal, feje hasonlóan királyi koronával díszítve, szája nyitva, vörös nyelve kinyújtva, mellső lábaival hársfaágat tart előrenyújtva. A sisak tetejéről vagy csúcsáról a foszladék vagy sisaktakaró egyrészről arany és égszínkék, másrészről pedig fehér és vörös, a pajzs széleire helyenként ráborul és a pajzsot magát illően ékesíti, miként mindez jelen oklevelünk kezdetén vagy elején a festő keze és ügyessége által saját tulajdon színeivel világosabban lefestve látható. "15 A leírás igazolja e sorok írójának már korábban hangoztatott, de az oklevél szövegének hiányában megdönthetetlenül igazolni nem tudott azon állítását, hogy a címer „beszélő", vagyis a pajzson nem egyszerűen egy fatörzs, hanem egy hársfa (latinul tilia, a szláv nyelvekben lipa) látható. A címer - melynek fekete-fehér képét 1977-ben közölte Prikryl már idézett könyvében -leírása Nagy Iván szerint: „... a pajzs udvarában egy vastag, derékon eltört élőfa, melynek mindkét oldalán egy-egy fris hajtású ágacska zöldellik. A fa fölött jobbról arany nap, balról ezüst félheid ragyognak. A paizs fölötti sisak koronájából kétfarkú oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával zöld ágacskát tartva. Foszladék jobbról arany kék, balról ezüst-vörös".16 Ez jóval szegényesebb és elnagyoltabb címerleírás, mint az eredeti, de mentségére szolgál, hogy az oklevél szövegéhez közelebb levő Šišmiš sem pontosabb.17 A Siebmacher Wappenbuchjában közölt címerrajzot az 1. ábra mutatja. Az április 10-én kelt oklevelet 1649. augusztus 31-én mutatta be és hirdette ki nyilvánosan Trencsén megye mágnásai és nemesei egyeteme előtt Huszár György jegyző, ekkor került be Dániel és családja Trencsén megye nemeseinek katalógusába és albumába.18 (I.) Dániel ez évtől, 1649-től jut szerephez a városi vezetésben: június 18-án Koyss Johann helyére lépett, így bekerült a hivatali ranglétra legalsó fokát jelentő választott polgárok (Electi Domini) közé. 1650-ben már a hetedik a választott polgárok sorában, és ez évben városi kamarás (Camerarius) is, évi 16 arany fizetéssel. 1651-ben a negyedik választott polgár, 1652-ben pedig Lesseney Mihály szenátor öregkori gyengesége és betegsége miatt a maga helyére állítani Schelmetzey Mihály szenátort, annak helyére Lipszky Dánielt ajánlotta, amit társai elfogadtak. 1653-ban Dániel a 10. szenátor, és egyben a harmincadpénz beszedője (Perceptor Tricesimalis Pecuniae) is. A következő évben (1654) már a legfőbb méltóság, a városi bíró lesz, e funkcióra később is megválasztják (1657-1658, 1665-1666 és 1670-1673 között igazolhatóan a város bírója volt)." Több alkalommal megválasztották a városi bíró helyettesének:20 első szenátor volt 1655-1656., 1659-1660., 1667. és 1674-1675. években. A város legszűkebb irányító szervének más években is tagja maradt: szená- 2