Turul 2001 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Bodor Imre: Árpád-kori pecsétjeink I. rész: Az Árpád-ház pecsétjei

amelynél tehát a mindig természetes színű viaszból készített pecsétfészekbe öntött finomabb viaszt szí­nezték. Annak érdekében, hogy a pecsétábra közvet­len felvételére szolgáló finomabb viasz jól tapadjon, a fészek befogadó felületét rovátkolással érdessé tet­ték. A színes pecsét, különösen a vörös színű, rangjel­ző szerepet töltött be. Vörös viasz használatával csak uralkodói és főpapi pecséteken találkozunk, egyéb­ként még a 15. században is csupán kivételes érde­mek jutalmaként engedélyezte a király. A vörös pe­csétek viaszát cinóberrel, illetve míniummal színezték a középkorban.­ A bullák (fémpecsétek) anyaga arany vagy ólom. Alkalmazásuk Bizáncból terjedt át Itáliába - ahol a pápai oklevelek hagyományos hitelesítője lett az ólombulla - valamint a császári kancelláriába. A bul­lák természetes felerősítési módja volt a függesztés, feltehetőleg a fémpecséteknél kialakult gyakorlat ve­zetett a függő viaszpecsétek használatához. Valószí­nűleg a hullákra vezethető vissza a viasz kettőspecsé­tek megjelenése. Az éremszerű kettőspecsét uralko­dóink felségi pecsétjeinek állandó formája maradt a 13. század elejétől a középkor végéig, főúri pecsétje­ink között azonban csak a 13. század első felében ta­lálkozunk vele. Városi kettőspecsétjeink is ebből az időből erednek."­ Aránylag sokat tudunk a pecsétlenyomatokról, a pecsétnyomókról (typariumokról) viszont alig valamit. Általában bronzból, esetenként aranyból, ezüstből készültek. Bizonyos, hogy ötvösök vésték őket. Az egész középkorban használták továbbá az antik vé­sett köveket (gemmákat), többnyire szintén ötvös­munkájú foglalatban, gyűrűben. A gemmapecsétek ná­lunk is megtalálhatók a 13. századtól kezdve. A typariumokat rendszerint használatuk megszűntekor összetörték, vagy rovátkolással elpusztították a felü­letüket, hogy elkerüljék az esetleges visszaéléseket. Magukról a pecsétvéső ötvösökről ebből az időből nem maradtak írott adataink. A typariumok vésnöke­ire csupán a pecsétekről leolvasható jelek utalnak. A pecséttani (szfragisztikai) kutatás régóta ismeri a 12-13. századi királyi pecsétek és a korabeli éremtani anyag ábrázolásbeli párhuzamait mind a királyok trón­képeit tekintve, mind pedig címertani vonatkozásban. Legszembetűnőbb ez a párhuzam III. Béla (II.72— 1196) korában. Nagypecsétjének pénzábraszerű vése­ténél is világosabban mutatja a pecsétanyag numiz­matikai kapcsolatát az ő, valamint fia Imre nagype­csétjébe nyomott királyi titkospecsét. Ez a feltehető­leg gyűrűn viselt kb. 12 mm átmérőjű pecsét vágtató lándzsás lovas­ alakot ábrázol és csaknem pontos tü­körképe III. Béla egyik brakteátájának (egyoldalú le­mezpénzének), melyen solymászó lovas látható.­ A III. András kettőspecsétjeinek pecsétmezejébe nyo­mott királyi titkospecsétek képei (Agnus Dei, illetve koronás A betű) szintén megtalálhatók a pénzein is. Valószínű tehát, hogy a pénzverőtövek és a királyi pecsétnyomók vésését, ezt a hasonló ötvöstechnikai eljárást igénylő két bizalmas feladatot azonos meste­rek végezték. III. Béla-kori pénzábra díszíti a bors­monostori konvent 1206-1218 közötti okleveléről is­mert pecsétjét,s kézenfekvő, hogy a konventi pecsé­ten egyébként értelmetlen érembélyeg pénzverető vésésében járatos mester kezétől származik abból a korai időből, amikor a meginduló hiteleshelyi gya­korlat során még nem alakult ki a pecsét jellege. Eszerint feltételezhetjük, hogy a 13. század elején ki­terebélyesedő pecséthasználat idején, a királyi pecsé­teken kívül az egyházi és világi személyek és testüle­tek pecsétjeit, vagy azok egy részét is a királyi pénz­verő­ ötvösök vésték. A pecsétnyomó körirattal és ábrával ellátott né­hány mm vastag fémlemezét peremének felső részén füllel látták el, hogy nyakba lehessen akasztani. Az ilyen typariummal készült pecsét felső peremén szé­les, félhengeres vagy szögletes korony látható a fül lenyomataként. Megtaláljuk a királyi nagypecséteken II. Andrásig (1205-1235), valamint több tatárjárás előtti egyházi és világi pecséten. Néhány hiteleshelyi pecséten megmaradt a középkor végéig. Bullák préselésére feltehetőleg valamilyen fogó­szerű csuklósan mozgatható szerszámot használtak. Ilyet közöl Bascapé az itáliai anyagból.­ A viasz ket­tőspecsétek készítésére Esztergom város kettőspe­csétjének II. András korában készült és napjainkig fennmaradt typariuma nyújt felvilágosítást. A kettős nyomó mindkét felének peremén egymástól egyenlő távolságra négy-négy fül van. A rajtuk átdugott pál­cák (esetleg valamilyen befogó eszköz részei) biztosí­tották a pecsétnyomó két felének pontos illesztését.10 Hasonló módon készülhettek 13. századi aranybullá­ink is, melyek ma belül üregesek, eredetileg viszont feltehetőleg viasszal töltötték ki őket. (Egyébként de­formálódtak volna a typarium nyomása alatt.)" A pecsétek alakja, a köriratok és pecsétábrák kialakulása A pecsétek alakja pecséttulajdonosok szerint vál­tozott. Leggyakoribb a kerek pecsét. Kivétel nélkül ilyenek az uralkodói pecsétek, az egyházi méltóságos.

Next