Turul 2001 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Bodor Imre: Árpád-kori pecsétjeink I. rész: Az Árpád-ház pecsétjei
amelynél tehát a mindig természetes színű viaszból készített pecsétfészekbe öntött finomabb viaszt színezték. Annak érdekében, hogy a pecsétábra közvetlen felvételére szolgáló finomabb viasz jól tapadjon, a fészek befogadó felületét rovátkolással érdessé tették. A színes pecsét, különösen a vörös színű, rangjelző szerepet töltött be. Vörös viasz használatával csak uralkodói és főpapi pecséteken találkozunk, egyébként még a 15. században is csupán kivételes érdemek jutalmaként engedélyezte a király. A vörös pecsétek viaszát cinóberrel, illetve míniummal színezték a középkorban. A bullák (fémpecsétek) anyaga arany vagy ólom. Alkalmazásuk Bizáncból terjedt át Itáliába - ahol a pápai oklevelek hagyományos hitelesítője lett az ólombulla - valamint a császári kancelláriába. A bullák természetes felerősítési módja volt a függesztés, feltehetőleg a fémpecséteknél kialakult gyakorlat vezetett a függő viaszpecsétek használatához. Valószínűleg a hullákra vezethető vissza a viasz kettőspecsétek megjelenése. Az éremszerű kettőspecsét uralkodóink felségi pecsétjeinek állandó formája maradt a 13. század elejétől a középkor végéig, főúri pecsétjeink között azonban csak a 13. század első felében találkozunk vele. Városi kettőspecsétjeink is ebből az időből erednek." Aránylag sokat tudunk a pecsétlenyomatokról, a pecsétnyomókról (typariumokról) viszont alig valamit. Általában bronzból, esetenként aranyból, ezüstből készültek. Bizonyos, hogy ötvösök vésték őket. Az egész középkorban használták továbbá az antik vésett köveket (gemmákat), többnyire szintén ötvösmunkájú foglalatban, gyűrűben. A gemmapecsétek nálunk is megtalálhatók a 13. századtól kezdve. A typariumokat rendszerint használatuk megszűntekor összetörték, vagy rovátkolással elpusztították a felületüket, hogy elkerüljék az esetleges visszaéléseket. Magukról a pecsétvéső ötvösökről ebből az időből nem maradtak írott adataink. A typariumok vésnökeire csupán a pecsétekről leolvasható jelek utalnak. A pecséttani (szfragisztikai) kutatás régóta ismeri a 12-13. századi királyi pecsétek és a korabeli éremtani anyag ábrázolásbeli párhuzamait mind a királyok trónképeit tekintve, mind pedig címertani vonatkozásban. Legszembetűnőbb ez a párhuzam III. Béla (II.72— 1196) korában. Nagypecsétjének pénzábraszerű véseténél is világosabban mutatja a pecsétanyag numizmatikai kapcsolatát az ő, valamint fia Imre nagypecsétjébe nyomott királyi titkospecsét. Ez a feltehetőleg gyűrűn viselt kb. 12 mm átmérőjű pecsét vágtató lándzsás lovas alakot ábrázol és csaknem pontos tükörképe III. Béla egyik brakteátájának (egyoldalú lemezpénzének), melyen solymászó lovas látható. A III. András kettőspecsétjeinek pecsétmezejébe nyomott királyi titkospecsétek képei (Agnus Dei, illetve koronás A betű) szintén megtalálhatók a pénzein is. Valószínű tehát, hogy a pénzverőtövek és a királyi pecsétnyomók vésését, ezt a hasonló ötvöstechnikai eljárást igénylő két bizalmas feladatot azonos mesterek végezték. III. Béla-kori pénzábra díszíti a borsmonostori konvent 1206-1218 közötti okleveléről ismert pecsétjét,s kézenfekvő, hogy a konventi pecséten egyébként értelmetlen érembélyeg pénzverető vésésében járatos mester kezétől származik abból a korai időből, amikor a meginduló hiteleshelyi gyakorlat során még nem alakult ki a pecsét jellege. Eszerint feltételezhetjük, hogy a 13. század elején kiterebélyesedő pecséthasználat idején, a királyi pecséteken kívül az egyházi és világi személyek és testületek pecsétjeit, vagy azok egy részét is a királyi pénzverő ötvösök vésték. A pecsétnyomó körirattal és ábrával ellátott néhány mm vastag fémlemezét peremének felső részén füllel látták el, hogy nyakba lehessen akasztani. Az ilyen typariummal készült pecsét felső peremén széles, félhengeres vagy szögletes korony látható a fül lenyomataként. Megtaláljuk a királyi nagypecséteken II. Andrásig (1205-1235), valamint több tatárjárás előtti egyházi és világi pecséten. Néhány hiteleshelyi pecséten megmaradt a középkor végéig. Bullák préselésére feltehetőleg valamilyen fogószerű csuklósan mozgatható szerszámot használtak. Ilyet közöl Bascapé az itáliai anyagból. A viasz kettőspecsétek készítésére Esztergom város kettőspecsétjének II. András korában készült és napjainkig fennmaradt typariuma nyújt felvilágosítást. A kettős nyomó mindkét felének peremén egymástól egyenlő távolságra négy-négy fül van. A rajtuk átdugott pálcák (esetleg valamilyen befogó eszköz részei) biztosították a pecsétnyomó két felének pontos illesztését.10 Hasonló módon készülhettek 13. századi aranybulláink is, melyek ma belül üregesek, eredetileg viszont feltehetőleg viasszal töltötték ki őket. (Egyébként deformálódtak volna a typarium nyomása alatt.)" A pecsétek alakja, a köriratok és pecsétábrák kialakulása A pecsétek alakja pecséttulajdonosok szerint változott. Leggyakoribb a kerek pecsét. Kivétel nélkül ilyenek az uralkodói pecsétek, az egyházi méltóságos.