Turul 2003 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Fodor László: A Karancsy család hodászi ágáról
13 Iván ugyanezt teszi a 19. század eleje vonatkozásában.14 A Szatmár megyei településre minden bizonnyal János költözött, aki egy 1766. október 8-án lefolytatott vizsgálat szerint már nem volt az élők sorában.15 „Mind haláláig nemesi szabadságban tartatott, sőtt néhai tekintetes Irinyi Imre és István uraimék akkori szolgabíróságában nemesi taxát sem fizetett ... mivel jó író volt, az ts. ns. Vármegye conscriptiójára is sokszor járt... szolgabíró uraimékkal." Mindezek ellenére az 1754/55-ös nemesi összeírásba nem vették fel.16 Ismereteink szerint három gyermeke volt. Közülük Mihály, mint a már említett nemességigazolásból kiderül, Endréden lakott. Valószínűleg azonos azzal a Mihállyal, aki 1768-ban feleségével, Gyulay Máriával, egy bizonyos tartozás ügyében intette Gyulay Erzsébetet és annak férjét, Csókay Jánost Szatmár vármegye törvényszéke előtt.17 Utódja, Ferenc, szerepelt az 1809-es összeírásban.18 A hodászi ágat továbbvivő I. Zsigmond több évig a hodászi nemesek hadnagya (1768, 1778, 1782, 1786), illetve a református egyházközség főgondnoka (1766, 1769) volt. 1769-ben „az ő gondviselése és szorgalmatossága alatt erősíttetett meg a templom palánkkal ..."19 Valószínű, hogy testvére volt az az Éva, aki 1770-ben már mint özvegy ment nőül a gebei (ma Nyírkáta) birtokos Kellesy Jánoshoz.20 I. Zsigmond felesége Mezey Mária volt, akiről mindössze annyit tudunk, hogy tíz évvel élve túl urát, 1800-ban, hetven évesen hunyt el. Hét gyermekük született, két fiú és öt leány. A fiatalabbik fiú, József a helybeli református prédikátor lányát, Szelle Lídiát (már mint Lakatos János özvegyét) vette nőül, akitől több gyermeke született, de csak Erzsébet nevű leánya élte meg a felnőttkort, aki férjével Gyulaházára került. Zsigmond lányai közül kettő (Julianna és Erzsébet) helyben házasodott, míg kettő (Éva és Mária) Fehérgyarmatra került. Zsuzsanna férjéről az anyakönyv nevén kívül mit sem árul el, így róla nem tudjuk, hová költözött. Juliannát unokatestvére vette el, érdekes az e házasságra vonatkozó anyakönyvi bejegyzés 1782. február 21-éről: „II. Balogh György 21 és Karantsy Juliánna egymásba nagyon belé szerettek, de mivel igen közelrül való atyafiak, a Törvény meg nem engette, hogy a Prédikátor megesketni merészelhette volna, sőt még a vitkai plébános és az ide való orosz pap is, melyre való nézve midőn törvényesen magukat meg nem eskethették, megeskettették egy kicsapott pápista pap által. E becsületes (sic!) házasság esett a Karantsy Zsigmond Hadnagy uram házánál, vasárnap pedig." A család nevét az idősebbik fiú, II. Zsigmond vitte tovább. Ő is tanult ember volt,22 1809-ben 49 éves, maga telkén lakó nemesként vették fel az összeírásba.23 Első házassága (1800. IV. 9.), melyből gyermekei származnak, igen előnyös volt: felesége Komoróczy Anna, császári és komoróci Komoróczy Péter földbirtokos és kisjeszeni Jeszenszky (alias Simkovits vagy Szilágyi) Julianna három lányának egyike volt. Mint a Komoróczy lányok 1815-ös osztályából kiderül, Karancsy Zsigmond apósa birtokának jelentős részét zálog címén már korábban, annak életében birtokolta.24 Ami 1815-ben a Karancsyaknak jutott ebből: Hodászon két egész telek jobbágyostól, egy „kocsmatelek", a kuriális Nagyszőlőhegy harmada, a kúria (kuriális telek romos épületekkel) árából 400 Ft készpénz, a Karancsy Zsigmond által kezelt pénzből is 100 Ft, tizenöt hold kuriális kaszáló, rétek, erdők és telki állományon kívüli szántóföldek, Derzsen (ma Nyírderzs) egy egész telek. (A beregi - tiszaadonyi -Komoróczy-rész és a teljes Jeszenszky-örökség - Szabolcs, Szatmár és Turóc megyében felosztását egy későbbi osztályra hagyták.) A Komoróczy-örökség később per tárgyául szolgált. 1833-ban tunyogi Szűcs Zsigmondné Vesmás Rozália a Tiszántúli Kerületi Tábla előtt valamennyi, idősebb Komoróczy Pétertől és Osváth Judittól származó unokatestvérét perelte az őt édesanyja, néhai Komoróczy Katalin jogán illető örökrész ügyében.25 II. Zsigmondnak két leánya, Ilona és Anna mellett egy fia: III. Zsigmond született. III. Zsigmond felesége császári Komoróczy Julianna, György és Kányádi Ary Jusztina leánya volt. III. Zsigmond családja a Komoróczy György által épített, s ma is fennálló, téglaépítésű kúriában 26 lakott, melyet az asszony, Komoróczy Julianna örökölt meg. III. Zsigmond tizenegy évi házasság után, 1841-ben özvegyen hagyta feleségét, aki hamarosan újra megházasodott. Az asszony öröksége (az említett kúria és hodászi birtok, 300 hold föld Császáriban) később Balogh Andrástól való gyermekeire szállt. A családi hagyomány alapján azért, mert anyjuk szerint „a Karancsy-fiúknak úgyis jutott elég", míg a Baloghok szegények voltak, hisz Balogh András bár nemes volt, Komoróczy Juliannát korábban kocsisként szolgálta.27 III. Zsigmond idősebb fia, János (testvére ma is meglévő feljegyzései szerint) 1866-ban örökségének egy részét zálogba vetette (állítólag 96 hold földje volt). 1873-ban hodászi főbíró volt.28 1876-1878-ban Nagykárolyban lakott és dolgozott hivatalnokként.29